Olívia's World

6. rész

2012-02-25T16:07:00.003+01:00

Love & Death...

Hatodik rész:

Nadine másnap taxival a Kaulitz-házhoz ment, mivel Bill felhívta, hogy talált neki a neten egy megfelelő lakást. Jó buzgó lehetett, ha egy nap alatt máris ráakadt egyre.

Bekopogott és várt. Végül Simone nyitott neki ajtót.
-Oh, Nadine, szia!-engedte be a lányt, majd anyai szeretettel magához ölelte.-Ugye, itt maradsz ebédre?
-Még nem tudom, Simone. Nem igazán vagyok éhes, de köszönöm. Igazából Billhez jöttem. Itt van?
-Ő most elment, de mindjárt jön is vissza. Tom viszont itthon van.
Nadine megigazította válltáskáját.
-Akkor megkeresem addig őt.-felelte, majd elindult.
-Nadine!-fogta meg a karját Simone.-Megkaptam a pénzt, de nekem nincs rá szükségem. Szeretném visszaadni.
A lány szembe fordult a nővel és kedvesen nézett rá.
-Az a pénz a tiéd, Simone. Apu rád hagyta és különben is, megérdemled. Annak ellenére, hogy egyetlen egyszer sem találkoztunk, hogy nem is ismertél, szó nélkül befogadtál a házadba és teljesítetted apukám kérését. Jó ember vagy és megérdemled azt a pénzt. Tégy vele, amit csak akarsz.
Simone elmosolyodott és megölelte a lányt. Úgy szerette őt, mintha a saját lánya lett volna.
Az apukád is pont olyan volt, mint te. Már a suliban is segített annak, akinek kellett. Egyszer egy gyűjtést is szervezett, hogy egy mozgáskorlátozott lány tolókocsit kaphasson. Karl csodálatos ember volt.
Nadine csak elmosolyodott és bement Tomhoz a nappaliba. A gitáros pont úgy feküdt a kanapén, mint a múltkor Bill. Hasán ugyanúgy ott volt a távirányító is.
-Szia, Tom!-köszönt neki.
A férfi felült és megnyerő mosolyát a lányra villantotta.
-Csáó, csajszi! Mi járatban?
Nadine leült.
-Hát, Billhez jöttem,mert megkértem, hogy segítsen nekem lakást keresni és felhívott, hogy talált.
-Ja. Amikor hazajött tőled, evett néhány falatot, majd bevonult a szobájába. Egész nap a laptopján netezett. Nagyon akart és akar neked segíteni. kedvel téged.
A lány enyhe pírral az arcán elmosolyodott.
-Én is kedvelem őt. Az utóbbi napokban rengeteget segített nekem és ezt soha nem fogom tudni meghálálni neki.
Ebben a pillanatban Bill lépett a nappaliba. Ahogy meglátta a lányt, boldog mosoly terült el az arcán.
-Szia, Nadine!-mondta.-Gyere! Máris megmutatom, mit találtam neked.-fogta meg a nő kezét és elkezdte húzni a szobájába.
Nadine megszeppenten és kicsit meglepetten követte őt. Bill lelkes volt és úgy mosolygott rá, mint egy boldog kisfiú. A gyönyörű barna íriszei is úgy csillogtak.
Behúzta a lányt a szobájába, majd leültette az ágyra. Megfogta a laptopját és hasra feküdt az ágyon. Maga mellé húzta a nőt.
-Találtam neked egy csodaszép lakást.-mesélte, miközben megnyitotta az internet.-Biztos vagyok benne, hogy tetszeni fog. Nekem nagyon tetszik, én szívesen élnék ott. Nagy erkély, pompás panoráma, minden ,amit szeretnél. Itt is van.-mutatta a képeket.
Nadine megnézte a lakásról készült fotókat és az énekes jóslata beigazolódott. Tényleg tetszett neki és pont olyan volt, mint amilyet elképzelt. Már el is képzelte, hogy rendezné be a világos, tágas belsőtérrel rendelkező lakást.
Lehajtotta fejét és zokogni kezdett. Egy kisebb lakásba fog költözni, ahol egyedül, teljesen egyedül fog élni. A családja nem lesz vele, magányos lesz.
-Nadine! Kislány!-simogatta a nő hátát gyengéden Bill. nem akarta, hogy szomorú legyen, meg akarta vigasztalni.-Mi a baj? Talán nem tetszik a lakás? Kereshetünk másikat is, nem kell ezért sírnod.
A lány nem emelte fel a fejét, úgy beszélt:
-nem ezért sírok. A lakás nagyon tetszik és szeretném majd megnézni.-mondta és most már felemelte a fejét. Letörölte könnyeit.
-Akkor majd felhívom a tulajdonost, hogy mikor tudnád megnézni.-hajtotta fejét a férfi a lány vállára és a hosszú, fekete hajat piszkálta.-Nagyon szeretnék segíteni neked, Nadine. Át szeretnélek emelni ezen az időszakon és azt szeretném, ha mosolyognál végre, ha szívből felnevetnél.
Nadine nem tudott mit mondani, így másról kezdett beszélni.
-Tegnap felkerestem egy magánnyomozót és megbíztam a bátyám megkeresésével. Tudom, hogy semmi esély rá, hogy valaha viszontlátom, de szeretnék az utolsó pillanatig harcolni, küzdeni érte.
A fekete hajú a lány szemébe nézett.
-Nem szabadna feladnod a reményt. Hinned kellene abban, hogy egyszer talán újra látod Aaront.
-Már nem tudok hinni. Elvesztettem a maradék hitemet is. Még ha halott is az én egyetlen testvérem, azt is szeretném tudni.-majd Nadine elhúzódott az énekestől és rá nézett.-Elkísérnél engem majd a lakásmustrára? Bízom benned és nem akarok egyedül menni. Jelenleg képtelen vagyok ésszerű, logikus döntéseket hozni.
Bill elmosolyodott és kedvesen megcirógatta az arcát az ujjával. Olyan közel volt a nőhöz, hogy érezte annak leheletét az állán. Szerette volna megcsókolni a lányt, szájával simogatni a száját, de tudta, hogy ha megteszi, azzal akár el is riaszthatja őt, amit nagyon nem szeretett volna.
-Szeretnéd, ha elmennék?-kérdezte, habár tisztában volt vele, hogy ez a kérdés teljesen jelentéktelen, hisz a lány már megkérte őt.
Nadine alig tudott megszólalni. Eddigi élete során csak egyetlen embert engedett magához ilyen közel, de azzal a fiúval sem járt két hónapnál tovább.
Elhúzódott a férfitől és felült.
-Szeretném, de ha más dolgod lesz, akkor...
-Nem!-ült fel az énekes is.-Nem lesz dolgom. A következő hetekre szabad vagyok. Nagyon szívesen elkísérlek, ha ma itt ebédelsz. Anyu a lelkemre kötötte, hogy ráveszlek.-mosolygott a lányra ellenállhatatlanul.
Nadine végül belement. Kicsit félt a Gordonnal való találkozástól, hisz a múltkor az ő kijelentése miatt ment el. Ám az ebédnél a férfi hozzászólt:
-Nadine! Szeretnék tőled bocsánatot kérni. Nem akartalak elűzni innen, csupán csak szerettem volna, ha jól érzed itt magad, ám ugye ez lehetetlen volt, hisz alig ismertél minket.
A fekete hajúval szemben és a Tom mellett ülő lány Gordonra mosolygott.
-Tudom, hogy nem akartál elküldeni és nem is haragszom rád, sőt. Hálás vagyok, hisz ha nem megyek akkor el, a gyász és a fájdalom felemésztett volna és nem tartanék most ott, ahol.-felelte. Javulásának nagy része Billnek volt köszönhető, de ezt nem akarta megemlíteni.
-Eldöntötted már, hogy mihez kezdesz az autókkal, a házzal és a céggel?-kérdezte evés közben Simone.
-Az autókat már tegnap eladtam, a házat pedig jelenleg árulom. A céget apu legjobb barátjára bíztam, illetve eladtam neki potom összegért. Onnan jöttem ide.
Ebéd után a lány még egy kicsit maradt és megkérte Simonet, hogy meséljen neki az apukájáról, aki örömmel tett eleget a kérésnek.
Aztán elbúcsúzott és elindult haza. Bill felajánlotta neki, hogy hazaviszi, de ő visszautasította.
Késő délután az énekes még felhívta, hogy holnap délután mehetnek megnézni a lakást. Ha Bill nem állt volna ennyire mellette az utóbbi időben, ő már rég nem lenne itt.
A fekete hajú volt az ő támasza, aki iránt barátságnál többet kezdett érezni.

11. rész

2012-02-23T09:59:00.009+01:00

Tizenegyedik rész:

Másnap reggel Odette megkésve érkezett le a többiekhez. Már Kenan is lent ült és ő mellette foglalt helyet, így közte és Georg között ült.

-Jó reggelt!-köszönt és a kosárból elvett egy, még meleg croissant. Nagyot harapott belőle.
Az asztal másik végébe pillantott, ahol Bill és Alexia ült. A nő csak úgy csüngött az énekesen, közben pedig bájosan mosolyogva a hasát simogatta. Tudta, hogy miatta teszi ezt, nehogy eszébe jusson elcsábítani tőle a pénzeszsákot jelentő férfit.
-Mi a mai program?-kérdezte és kávét töltött magának, amibe bele is kortyolt.-A francba!-tette le a csészét, mert megégette a nyelvét.
Georg kedvesen megpaskolta a hátát, habár nem félre nyelt.
-Ma az esti koncerthelyszínre megyünk.-válaszolt a lány kérdésére Tom, aki szemben ült vele.-Körbenézünk, próbálunk egy kicsit, aztán pihenünk a koncertig, összeszedjünk magunkat.
-Akkor fényképezőgépet is kell vinnem, hogy megörökíthessek néhány dolgot. Koncert előtti, koncert közbeni és koncert utáni képeket is szeretnék csinálni, ha nem gond.-pillantott az író a menedzserre, de nem ő válaszolt, hanem Bill.
-Nyugodtan csinálhatsz képeket.-nézett a lányra.-Igazából minden rád van bízva ilyen téren, de ezt már mondtam neked.
-Édesem!-nyávogott Alexia.-Te most komolyan teljes bizalmat szavaztál ennek a lánynak? Mi van ha valami olyasmit is feltesz majd abba a blogba, amit nem kellene?
Bill az íróra pillantott, aki szúrós tekintettel nézett a terhes nőre. Barátnőjére nézett, majd a reggelijéhez fordult.
-Ez soha nem fog előfordulni. Néhány nappal ezelőtt tisztáztunk mindent Odette-tel és bízunk benne. Tudja, mit kell tennie.
-Így van.-szólt most David.-Mindent tud, úgyhogy én sem hiszem, hogy olyat tenne fel a blogba, amit nem kellene.-evett.
Alexia sértődötten bólintott, majd dacos tekintettel az íróhoz szólt:
-Hallottam, hogy szakítottál azzal a gazdag hoteltulajdonossal. Én ismerem Alejandrot és nem értem, miért hagytad ott. Megmondod miért?
Odette tovább evett és úgy válaszolt. Idegesítette a nő folytonos nyávogása.
-Nem, nem mondom meg. Ha valóban ismered őt, akkor kérdezd meg tőle, bár szerintem biztos nem fogja elmondani, ugyanis nem lehet valami büszke a tettére. De most bocsássatok meg.-állt fel.-Köszönöm a reggelit.-majd elsétált. Alexia rossz pontra tapintott most nála ezzel a kérdéssel és eljövetelével véget akart vetni a további kérdezősködésnek.
Bill eltolta magától a nőt.
-Ezt nem kellett volna. Tapintatlan vagy.
-Sajnálom!-vágott bűnbánó képet a modell.-Nem akartam őt megbántani, csak kérdeztem. De bocsánatot kérek tőle.-állt fel és Odette után ment. Nem kedvelte az írót, mert tudta, hogy barátjának tetszik és veszélyben érezte magát, habár biztos volt benne, hogy a hasában lévő gyerekkel, aki valójában nem is Billé volt, magához láncolhatja a férfit és annak hatalmas vagyonát. Kapzsi volt és szerette a pénzt.
-Ne haragudj, Odette!-mondta a lánynak, aki ajtót nyitott neki.-nem akartalak megbántani, csak feltettem egy kérdést, de mindegy. Szóval, nincs harag, ugye?
-Nincs.
-Akkor jó. mert most, hogy a baba a hasamban növekszik, nem akarok stresszelni, békét és nyugalmat akarok magam körül., úgyhogy örülök, hogy nem haragszol rám.-majd két puszit adott az író arcára és ellibegett.
Az autóban ülve Tom Odette fülébe suttogott.
-Bocsánatot kért Miss Hiszti?
A lány elmosolyodott a gúnynév hallatán.
-Igen. De ha még egyszer arcon csókol, kikaparom a szemét.
A gitáros átkarolta a vállát és rá nevetett.
-Szóval, te sem kedveled. Még jobban bírlak, mint eddig.
-Ti jártok?-hallották meg Miss Hiszti hangját.
Odette épp válaszolni akart, de Tom megelőzte. Jobban magához húzta a lányt és másik kezét a combjára tette.
-Talán zavar téged? Odette jó csaj. Dögös és nagyon csinos. Az ágyban pedig igazi akrobata. Ugye, édesem?-nézett a lányra, aki csak sután mosolygott, majd könyökével oldalba bökte.-Mindig ezt csinálja.-beszélt újra Alexiahoz.-Először megsértődik, majd miután megcsókoltam, vadmacskaként veti rám magát.
-Értem.-bólintott a nő, majd az énekeshez bújt.
-Ezt most miért kellett?-korholta le halkan a gitárost az írónő.
-Unom, hogy folyton mindenbe beleüti azt a pinokkió orrát. De jó móka volt, nem?-mosolygott a férfi és elvigyorodott, mikor mind a két G vállba veregette.-Szerintük jó volt.
Odette végül elnevette magát. Hangosan és jókedvűen.
-Szerintem is az volt. Milyen képet vágott.-jegyezte meg halkan és tovább nevetett. Azért jött a srácokkal egy autóban, mert most csak a koncert helyszínére tartottak. Kenan szabadidőt kapott.
A helyszín hatalmas volt. Odette körbejárt és mindenről készített képet. A színpadra is felment, ahol már ott álltak a hangszerek és egyebek. Azokról is csinált néhány fotót.
Épp az egyik gitárt fényképezte, mikor néhány méterrel távolabb meglátta Billt és Alexiat. A nő mosolygott, majd az énekes szájára tapadt, aki viszonozta a csókot.
-Rosszul esik, igaz?-lépett mellé Gustav. Együtt nézték a csókolózó párt.
-kezdtem megkedvelni Billt. Azt hittem, találtam végre egy normális férfit, aki úgy szeret, ahogy vagyok, aki elfogad, de sajnos nem így lett. Remélem, boldog lesz Alexiaval és a gyermekükkel.-majd elsétált és tovább fotózott.
A próbáló bandát is lefényképezte. Három képet eggyé akart majd tenni. Koncert előtti-koncert közbeni-koncert utáni képeket talált ki és egy számítógépes program segítségével a háromból egyet tudott csinálni feliratokkal ellátva.
Az egész munka alatt igyekezett kiverni a fejéből Billt.

10. rész

2012-02-20T09:15:00.001+01:00

Édeseim!

Úgy döntöttem, nem szívózok veletek és hozok Az író zenés turnéjából is részeket.....

Tizedik rész:

Az első állomás Oberhausen volt. A lány a két szobás lakosztályban csak leült a kanapéra és meredt előre. Egyszerűen képtelen volt elhinni, hogy Bill így játszott vele néhány napig. Pedig olyan őszintének tűnt és becsületesnek. De csak nő kellett neki, mert ki akarta elégíteni a szexuális vágyait. Alexia nem volt kéznél, így jött ő a képbe. Hogy fogja kibírni ezt a három hónapot?!

-Odette!-ment ki az egyik szobából Kenan.-Elmegyek és veszek néhány holmit magamnak.
-Rendben, de ezzel fizess.-adta oda a férfinek a saját hitelkártyáját.-Megfosztottalak három hónap szabadidőtől, ezért engedd meg, hogy legalább ennyit tegyek érted.
Kenan távozása után, aki néhány perc győzködés után végül elvitte a hitelkártyát, felbontott egy zacskó sós mogyorót és enni kezdte. Miután már a felét megette, úgy döntött, zuhanyozni megy.
Ahogy beállt a meleg vízsugár alá, teste elernyedt, ellazult. Újra szabadjára engedte könnyeit és megfogadta, hogy soha többé nem fog sírni. Erős lesz és nem fogja hagyni, hogy az érzelmei leterítsék.
Épp a kék fürdőköpenyét kötötte meg, mikor kopogtak. Hátra tette vizes haját és ajtót nyitott.
-Odette!-állt előtte a kissé megtépázott külsejű Bill.
-Mit akarsz itt? A terhes barátnőddel kellene lenned. Figyelned kellene nehogy rosszul legyen.-mondta távolságtartóan az író és be akarta csukni az ajtót, de nem tudta, mert az énekes a résbe tette a lábát és kezével megfogta az ajtót.
Belépett a lakosztályba és becsukta az ajtót. Látszott rajta, hogy megviselte a terhesség híre.
-Csak hallgass meg, Odette!-kérte szinte már kétségbeesetten.-Nagyon kérlek, hallgass végig. Annyi mindent szeretnék mondani neked.
A lány elállt a férfi útjából és hagyta, hogy az a kanapéra üljön. Nem lehet baj abból, ha meghallgatja.
-Gyere ide, kicsi Schatz!-nyújtotta a lány felé a kezét. Szerette volna megölelni, szerette volna magához húzni, érezni teste melegét, a közelségét.
Odette csak összehúzta magán a köntöst, és hátrább lépett. Oda akart menni a férfihez és a karjaiba bújni, de a tudat, hogy barátnője van, aki ráadásul gyermeket vár tőle, megállította. Beleszeretett a szőke hajúba és ettől a szerelemtől szenvedett.
Bill, látván, hogy az író hátrább lépett, leengedte a kezét és a hajába túrt.
-nem tudtam, édesem.-kezdte a magyarázkodást.-Esküszöm, hogy nem tudtam a terhességről. Miután eljöttem tőled, akkor tudtam csak meg és fogalmam nem volt, mit tegyek. El kell hinned nekem.
A lány nem válaszolt, így az énekes folytatta:
-Alexia és én már rég nem voltunk együtt, mikor mi megismertük egymást. Szakítottam vele, mert neki csak a pénzem kellett, és kell a mai napig is, de most, hogy a gyermekemet várja, vissza kellett fogadnom.
Odette most végre megszólalt, hangja dühös volt.
-nem, nem kellett volna visszafogadnod. Vele lehettél volna, és támogathattad volna anélkül, hogy újra egy pár lennétek. Nem értelek, Bill, de komolyan.-fordította el a fejét.
A férfi felállt és közelebb sétált a lányhoz. Ujjával az arcát és a haját simogatta.
-Kedvellek, Odette. Nagyon is kedvellek és szeretném veled tölteni minden szabad percemet. Jó veled és hiányzol. Igaz, hogy csak néhány napja ismerjük egymást, de már most fontos vagy nekem. Sajnálom, hogy így megbántottalak, kedvesem.-ölelte át az írót és fejét annak nyakába fúrta. Beszívta a nő bőrének finom illatát.
A lány alig bírta visszatartani magát, hogy át ne ölelje az énekest. Bill olyan gyermekei volt most, hogy a legszívesebben gyengéden simogatta volna és kedves szavakat suttogott volna a fülébe.
-van számodra egy meglepetésem, édesem.-lépett el a nőtől a szőke hajú és nadrágja zsebébe nyúlt. Tenyerét kinyitotta Odette előtt.-Ezt a kocsiban találtam. Biztos akkor esett ki, mikor a lakásod felé tartva csókolóztunk és a hajadba túrtam.
Odette elvette a hajcsatot és magához szorította. Örült, hogy megvan és nem veszett el.
-Köszönöm, Bill. El sem hiszed, mennyit jelent nekem, hogy megtaláltad. ár azt hittem, örökre elveszett.
Bill elmosolyodott és megsimogatta az írónő arcát.
-Bármit megtettem volna, hogy megtaláljam és visszaadjam neked.-mondta és odahajolt a lányhoz, hogy megcsókolja, de az elfordította a fejét.
-Most már menj el, Bill. Alexia biztos vár.
Az énekes néhány hosszúnak tűnő másodpercig csak nézte a szívének már oly fontos lányt, majd egy picic arcra puszi után távozott a lakosztályból.
Odette, hogy elterelje a gondolatait Billről, a laptopja elé ült és elkezdte írni első, bevezető bejegyzését a blogba, ami az "Alien World" címet kapta.

"Kedves Alienek!

Mint azt már tudjátok, ez a blog azért jött létre, hogy élménybeszámolókat oszthassak meg veletek a srácok koncertjeiről. Számomra ez egy új feladat, hisz még soha nem csináltam ilyet, de őszintén remélem, hogy megfelelek majd nektek és saját magamnak is.
Hogy az előzményekről is beszéljek kicsit, elmondom, hogy a fiúk csak néhány napja, azt hiszem, egy hete kerestek fel ezzel a blogos dologgal. Mivel tetszett az ötlet, igent mondtam rá. Az írás a mindenem, az életem és megígérem nektek, hogy a lehető legtöbbet fogom kihozni magamból. Nagyon bízom benne, hogy szeretni fogjátok a bejegyzéseim és átadhatom nektek az érzéseket, élményeket.
Nemsokára találkozunk. Legyetek jók!

Odette"-majd lecsukta a gépet és hajába túrva hátradőlt.

5. rész

2012-02-18T14:47:00.003+01:00

Ötödik rész:

Reggel a lány egyedül találta magát a kanapén. Kipihenten ébredt, mivel álma nyugodt volt és békés.

-A francba!-ütötte meg a fülét egy káromkodó hang.
A pamlag felé nézett, ahol Bill állt és ujját a szájába tette.
-Mi történt?-ült fel és megdörzsölte szemeit. Ahogy a férfira nézett, elmosolyodott. Aranyos volt a durcás kis arcával és hosszú, vékony ujjával a szájában. Mint egy kisgyerek.-futott át az agyán.
Az énekes közelebb lépett a lányhoz, közben pedig ujját nézegette.
-Ez az idióta cipzár becsípte az ujjam.-mondta durcásan.
-Te szegény.-felelte Nadine és elnyúlt a térdrögzítőjéért. A szokásos módon felcsatolta, majd felállt.-Elvonult már a vihar?-indult el az ablakhoz, de megbotlott egy papucsban.
Ha Bill nem terem mellette olyan gyorsan, a földön találja magát. A fekete hajú hátulról ölelte áta derekát és úgy tartotta.
-Úgy tűnik, ez a reggel neked sem szerencsés.-suttogta a férfi mosolyogva, majd elengedte a nőt és ellépett tőle.
-Nekem most már egyik reggel sem szerencsés.-felelte halkan Nadine és az ablakhoz sétált. Ennél magányosabb és elveszettebb már nem is lehetett volna.-Húsz évesen hová jutott az életem.-beszélt halkan.-Teljesen egyedül maradtam.-könnyezett be.
-Nadine...
-Már nem esik az eső.-fordult meg hirtelen a lány és elmosolyodott.-A vihar elállt és a nap is kisütött. Jut eszembe! Kérsz valami reggelit? összeüthetek valamit.
Bill közelebb ment a lányhoz és gyengéden végigsimított az arcán.
-Köszönöm, kislány, de nem kérek semmit. Ideje hazamennem, viszont megígérem, hogy fel foglak hívni.-majd homlokon csókolta a lányt és elindult.
-Bill, várj!-szólt utána Nadine, mire ő azonnal visszafordult.-Szeretnék egy szívességet kérni tőled. Szeretném, ha segítenél nekem lakást keresni. Megtennéd ezt nekem?
-Hát, persze.-mosolyodott el kedvesen az énekes.-Milyenre gondoltál?
-Nem kell nagy lakás, de szeretném, ha lenne erkélye és a kilátás is szép lenne. El akarok költözni innen, hisz nem tudok mit kezdeni egyedül egy ekkora házzal.
-Majd én foglalkozom a lakáskereséssel. Hívlak, ha találtam valamit, rendben?
Bill távozása után Nadine gyorsan bevet egy szem nyugtatót.
A nap további részében jelentkezett néhány vásárló az autókra, és a lány el is adta őket, aztán elment egy magánnyomozóhoz.
-Üdvözlöm, Fraulein Hegenbarth.-fogott vele kezet az idős, negyvenes éveiben járó nyomozó, Hans Schmidt.-Foglaljon helyet!-mutatott az íróasztal előtt álló fotelre.
Nadine leült és ölébe tette táskáját.
-Szeretném megbízni, hogy folytasson nyomozást a bátyám eltűnésében.-kezdte.-Körülbelül négy hónappal ezelőtt veszett nyoma Irakban. A bátyám, Aaron pilóta volt a katonaságnál. Épp a bázisra tartott vissza egyedül, mikor a gépe eltűnt a radarról és azóta nem találták meg sem őt, sem a gépet. Nos, én most szeretném, ha megkeresné őt és visszahozná nekem.-mesélt el mindent. Igaz, hogy elvesztette már a reményt, hogy visszakapja egyetlen testvérét, de nem tudott abban a tudatban élni, hogy nem tett meg mindent testvére előkerítéséért. Szüksége lett volna Aaronra, aki a legjobb bátyj volt az egész világon. Mindig vigyázott rá és megvédte mindentől.
-van fotója a testvéréről?-kérdezte a férfi és kinyitott egy nagy fekete mappát. A benne lévő fehér lapra írni, jegyzetelni kezdett.
-Igen, persze. Hoztam egyet, de kérem, szólítson Nadinenak.-felelte a lány és elkezdett a táskájában kutatni. Előhúzott egy képet, amiről Aaron mosolygott vissza rá. A nyomozónak adta.-Ő a bátyám, őt szeretném megtalálni.
Hans alaposan szemügyre vette a képet, majd félre tette és újra írni kezdett.
-Kérem, Nadine, mondjon el mindent a bátyjáról. A születési idejét, a korát, esetleges ismertetőjegyeit, mindent.
A lány hátra tette összekötött, fekete haját és mesélni kezdett. Elmondott mindent, amit csak tudott testvéréről. Aaron sebhelyéről is beszélt a bal szeme fölött, amit tizenhárom évesen szerzett, mikor elesett a biciklivel. A jobb füle mögött lévő anyajegyet is megemlítette. Nem akart semmit sem elhallgatni a nyomozó elől, hisz bármi, még akár a legjelentéktelenebb információ is fontos lehetett. Akár az jelenthetett mindent.
-Akkor elvállalja az ügyet?-kérdezte végül.
Schmidt felsóhajtott és előre hajolt. Az asztalra tette kezeit és összefűzte ujjait.
-Nézze, Nadine!-kezdet komolyan és tárgyilagosan.-Őszinte leszek magával, hisz nem akarom áltatni és nem akarom, hogy feleslegesen reménykedjen. Az elmondottak alapján-nézett a jegyzetire.-nem sok esélyt látok arra, hogy előkerül a testvére. Sajnálom, de szerintem nem fogom megtalálni a bátyját, ám ennek ellenére elvállalom az ügyet. Meg fogok tenni minden tőlem telhetőt, de ne nagyon reménykedjen.
-Tudja, Herr Schmidt, én már rég elvesztettem a reményt Aaronnal kapcsolatban. Tisztában vagyok vele, hogy soha többé nem látom már, de nem akarok abban a tudatban élni, hogy nem tettem meg mindent a megtalálásáért. A mai napig szeretem a testvéremet és mindig is szeretni fogom. Bűntudatom lenne, ha nem tennék meg mindent érte.-válaszolta a nő és letörölte kitörni készülő könnyeit. Mélységesen szerette egyetlen testvérét és ez a szeretet élete végéig fog benne élni.
-Megértem önt, Nadine és nagyon remélem, hogy találok majd valamit, ami megnyugtathatja magát.
A nő ezután elbúcsúzott a nyomozótól és gyalog vágott neki a hazafelé vezető útnak. Ki kellett szellőzetetnie a fejét, friss levegőre volt szüksége.
Nyugodtan sétált, közben pedig gondolkodott. Bill járt a fejében. Nagyon kedves volt tőle, hogy azonnal elvállata a lakáskeresésében való segítséget. Jól jött neki a segítség, hisz egyedül nehezen tudna ennyi mindent elintézni.
Aztán a tegnap este is eszébe jutott. Az énekes törődött vele és megnyugtató volt a biztonságot nyújtó karjaiban aludnia. Néhány hete ismerte csak a férfit, de bízott benne és a legjobb barátjának tekintette. Nem voltak barátai, mert senkit nem engedett közel magához, mivel nem tudta, ki közeledik hozzá őszintén és ki csak a pénze miatt, de Billben teljes mértékben megbízott. Neki is volt pénze, így biztos nem ezért barátkozik vele, hanem saját maga miatt, mert tetszik neki a személyisége.
Hetek óta először boldog mosoly terült el a még mindig sápadt arcán.

9. rész

2012-02-16T11:38:00.001+01:00

Édeseim!

Most egy kicsit szemtelen leszek, mert ezután a rész után néhány Love & Death jön, mivel azt már nagyon szeretném befejezni, lezárni....

Kilencedik rész:

Két nappal később már a bőröndjeit cipelte le Tom és Kenan segítségével. A fiúk a busszal jöttek el érte és a többiek lent várták. Mondjuk nem értette, hogy miért nem Bill jött fel hozzá, de a gitáros segítségének is örült.

-Miért nem Bill jött fel értem?-kérdezte meg, miközben a lépcsőházban haladtak lefelé.-Ne érts félre, neked is örülök, csak kíváncsi vagyok.-előző nap az énekes és ő együtt töltötték a délelőttöt. Mivel ő már bepakolt, volt ideje. Csókolóztak, nevettek, csókolóztak, beszélgettek, csókolóztak. Újra a régi önmagának kezdte érezni magát, sőt, talán már kiegyensúlyozottabb is volt.
-Billnek izé... hogy is mondjam... akadt egy kis dolga.-válaszolta zavartan és idegesen Tom. Tudta, hogy a lány vidámsága hamarosan úgy fog elszállni, mint egy madár. Ha meglátja a kinti eseményt, boldogsága biztosan szertefoszlik.
Mielőtt kiléptek volna a kapun, megállt és szembe fordult az íróval.
-Tudnod kell, Odette, hogy kedvellek és szerintem te pont az öcsémhez való lány vagy.-majd megfordult és kiment.
Odette nem értette most ezt.
-Te értetted ezt Kenan?-kérdezte sofőrjétől.
-Nem, Odette.-válaszolta a férfi és elvette főnökétől a bőröndöt. Immáron két poggyászt cipelt, a gitárosnál volt a harmadik, mer tegnap este még gyorsan bepakolt egybe.
A lány, ahogy kilépett, meglátta Billt. A férfi a busznál állt és mikor észrevette őt, fájdalmas mosoly jelent meg az arcán. Oda akart menni a nőhöz, de egy kéz megállította.
Odette egyre csak közeledett a buszhoz. Végül egy nőt pillantott meg Bill mellett, aki a kezét fogta. Arcáról eltűnt a vidám mosoly és nem értette mi történik.
A nő csodaszép volt. Arcát hosszú, dús szőke haj keretezte, ami illett szép tengerkék szeméhez. Vékony volt és hosszú lábai voltak. Kb. 10 centivel lehetett alacsonyabb Billnél.
-Sziasztok!-köszönt nekik távolságtartóan. Volt egy sejtése a nő kilétével kapcsolatban, de nagyon remélte, hogy nem igaz.
A szőke hajú szomorúan nézett rá és a nő szólalt meg.
-Szia! Biztos te vagy Odette Hammond, az író, aki szintén velünk fog utazni a turnén. Én Alexia Mayer vagyok, Bill barátnője.-mondta nyájasan és kezet fogott a megdöbbent lánnyal.
-A... a barátnője:-meredt Billre. Egyszerűen nem akarta elhinni, hogy sz énekes ilyen csúnyán átverte. Tegnap még nevettek együtt és szenvedélyesen csókolóztak, ma meg már mindennek vége.
-Igen.-karolt bele a férfiba Alexia.-Tíz hónapja vagyunk együtt. Tizenegy lenne, de volt egy egy-hónapos szünetünk. Viszont most újra együtt vagyunk, ugyanis állapotos vagyok. Tegnap délután mondtam el Billnek és úgy döntöttünk, újra megpróbáljuk. Felajánlotta, hogy jöjjek el vele a turnéra, én pedig igent mondtam. Hét hónap múlva szülők leszünk.
-Gratulálok!-mondta színtelen hangon és Davidhez sétált.-David! Ugye nem muszáj veletek utaznom a buszon?
A férfi a lányhoz fordult.
.Nem, nem muszáj. Mivel csak a koncertekről fogsz írni, így nem muszáj. De miért? Talán valami baj van?
-Csak szeretném, ha a csomagjaimat átpakolnánk az autómba. Azzal fogok utánatok menni Kenannal.
-Rendben. Ahogy akarod.-bólintott a menedzser és megkérte a két nagydarab testőrt, hogy szedjék ki a buszból a lány csomagjait.
Odette közben Kenanhoz sétált.
-Kenan! Ne haragudj, de mégsem kapsz szabadnapot. Velem jössz a turnéra, te fogod vezetni az autót. Ugye ne terveztél semmit?
-Nem, Odette, de össze kellene pakolnom néhány ruhát.
-Majd ha megálltunk valahol, veszünk neked ruhákat és egyéb holmikat. Különben is, megérdemled, hisz te a kezdetek óta mellettem vagy.
Kenan bepakolta a bőröndöket a csomagtartóba és beszállt a fekete Mercedesbe. A lány is már majdnem beült, ugyanis nem szerette, ha sofőrje ajtót nyitott neki és hasonlók, szeretett maga beszállni az autóba, mikor egy erős kéz megragadta a karját. Bill taróztatta fel.
-Odette!-szólt fájdalmasan.-Hadd magyarázzam meg!
-Nem akarom, hogy bármit is megmagyarázz. Aljas módon átvertél engem és ez többet mond minden szónál. terhes barátnőd van! Most már viszont örülök, hogy akkor éjjel nem feküdtem le veled. És engedj el.-húzta el kezét és beült az autóba.
Megvárta, míg elindult a turnébusz és szólt sofőrjének, hogy ő is indulhat. Ahogy kikanyarodott a főútra, lefeküdt az ülésen és zokogni kezdett. Megalázottnak és megszégyenítettnek érezte magát, érzelmein most hatalmas sebet ejtettek. Billnek igazat kellett volna mondania. Ha tudta volna, akkor nem engedte volna, hogy az érzései eluralkodjanak rajta, elnyomta volna őket.

8. rész

2012-02-15T10:38:00.006+01:00

Nyolcadik rész:

A szőke hajú parfümjének bódító illata szinte megbénította a lányt. Még csak két perce táncoltak, de ő már teljesen ráhangolódott az énekesre, a hatása alá került.

Lassan mozogtak a zene lágy ütemére, ami átjárta testüket. Kizártak mindent, kizárták a külvilágot és csak egymással foglalkoztak. Bill ujjai a nő hátát simogatták, miközben még közelebb vonta magához a törékeny, de annál apróbb testet. A lány mindössze a mellkasáig ért, legalább 30 centivel volt kisebb nála, de őt ez egy cseppet sem zavarta. Sőt. Kifejezetten tetszett neki, hogy az írónő ilyen alacsony volt, hisz így jobban védelmezhette, és sokkal aranyosabban, sokkal meghittebben tudta átölelni.
-Az öcsém máris csajozik.-mondta Tom, aki az asztalnál ülve figyelte testvérét a többiekkel együtt.
-Máris elfelejtette volna Alexiat?-kérdezte Gustav, és ivott néhány kortyot az italából.
-Azt nem hiszem. Szerette azt a nőt, de nem tudom, hogy Odettetől mit is akar most pontosan. A szakítás óta, amióta kidobta azt a banyát, nem beszélt róla, még a nevét sem mondta ki. Tudom, hogy megviselte a dolog, hisz az ikrem, naná, hogy tudom, de nem értem a mostani viselkedését. Nézzétek meg, hogy öleli magához Odette-et. Utoljára Alexiat ölelte így, mikor megismerkedtek azon a partin.
-Szóval, szerinted csak játszik Odette-tel?-jött az újabb kérdés Georgtól és tovább nézték, ahogy Bill és a lány meghitten, összeölelkezve táncolnak.Tom felsóhajtott.
-Nem tudom. Biztos érez valamit Odette iránt, de hogy Alexián és annak átverésén még nem tette túl magát, az is biztos. Mindenesetre nagyon remélem, hogy nem játszik Odette-tel, hisz ő már beleszeretett az öcsémbe. Látom a szemén, hogy szerelmes a testvérembe.
Gustav megigazította a szemüvegét és a fiúkra nézett.
-Ahogy elnézem őket, van egy olyan érzésem, hogy Odette semmit sem tud Alexiaról, hogy Bill még csak meg sem említette neki.
És a dobosnak igaza volt. A fiatal író semmit sem tudott az énekes volt barátnőjéről, még a létezéséről sem.
Odette hagyta, hogy Bill lehajoljon hozzá és gyengéden birtokba vegye a száját. Máskor soha nem hagyta, hogy egy férfi néhány nap ismeretség után megcsókolja, de az énekessel teljesen más volt a helyzet. A szőke hajú olyan szintű hatást gyakorolt rá, hogy annak örült, tudott még tisztán gondolkodni a jelenlétében. A férfi elvette az eszét, ahogy már a szívét is.
A csók után Bill még jobban magához ölelte őt, majd belecsókolt a nyakába.
-Gyönyörű vagy, Odette. Varázslatosan szép.-suttogta.-Szeretnék felmenni hozzád ma éjjel.
A lány nagyon jó tudta, hogy a férfi miért is akar felmenni hozzá és itt, ebben a pillanatban ő is akarta. Megfogta az énekes kezét és elkezdet húzni.
Ahogy beértek a nő lakásába, Bill rögtön magához húzta és a szájára tapadt. Lábával berúgta az ajtót és tolni kezdte a lányt.
-Merre van a hálószobád?-kérdezte, de nem hagyta abba az író szájának csókolását.
Odette nem szólt egy szót sem, csak behúzta a férfit a hálószobájába, majd átölelte annak nyakát.
Az énekes az ágyra fektette kedvesét és csak csókolta. Még Alexiat sem akarta soha ennyire, mint most az alatta fekvő nőt és meglepődött, mikor a lány eltolta magától.
-Sajnálom, Bill, de nekem ez most mégsem megy.-állt fel Odette és a szőke hajúra nézett.-Egyszerűen nem tudok lefeküdni veled. Alig ismerjük egymást és még csak néhány hete szakítottam Alejandroval is. Ez nekem túl gyors. Ne haragudj!
Bill felült és megfogta a lány kezét. Magához húzta és az ölébe ültette. Úgy ölelte át.
-Semmi baj, édesem! Teljesen igazad van. Megértelek és te ne haragudj, hogy így letámadtalak.-puszilta meg az író arcát.-Nincs a hajadban a rózsa. Talán kivetted?
-Mi?-kérdezte ijedten Odette és a hajához nyúlt, majd felállt és keresni kezdte a csatot a lakásban.-Nem vettem ki. Istenem! Elvesztettem, pedig anyué volt.-vált kétségbeesetté, mikor sehol sem találta. Szemei könnybe lábadtak. Az a hajcsat volt az egyetlen emléke szeretett édesanyjától.
-Nyugodj meg, édesem!-nyugtatta őt a férfi kedvesen.-Biztos meglesz valahol.
De végül nem lett meg. Odette az egész lakást felforgatta a hajcsat után, de nem találta sehol. annyira elkeseredett volt, hogy megkérte Billt, maradjon velem aludjon nála ma éjjel.
-Az a csat anyué volt. Akkor kapta aputól, mikor annyi idős volt, mint most én. Sokszor hordta, de mindig vigyázott rá. Én meg elhagytam.-könnyezett.
A szőke hajú átölelte őt az ágyban fekve és a hátát simogatta. Nem mondott semmit, csak ölelte a lányt. Még mindig vágy és szenvedély égett a testében, de elnyomta az érzéseit, mert valóban alig ismerték még egymást. Időre volt szükségük, de szerencsére a turnéra is együtt mennek, így lesz alkalmuk jobban megismerni a másikat.
-Jó éjt, édesem!-adott puszit a lány homlokára Bill.
-Jó éjt, Bill, és köszönöm, hogy maradtál.

7. rész

2012-02-13T10:43:00.001+01:00

Hetedik rész:

Odette már a saját lakásában volt és a hálószobájában állva pakolta be bőröndjeit a turnéra. Tegnap este ért haza, ma meg már pakolnia kell, mert két nap múlva kezdetét veszi az utazás.

A visszafelé vezető úton Bill megint vele utazott, hogy ne legyen egyedül. Nevettek és sokat beszélgettek.
Miután bepakolt mindent, a bőröndöket az előszobába vitte. Épp letette az utolsót, mikor kopogtak. Alejandro jött hozzá.
-Szia, Detty!-Látom, készülődsz. Megengeded, hogy bemenjek?
Odette nem szólt semmit, csak beengedte a férfit, aki sötét öltönyt viselt. Bementek a konyhába.
-Kérsz valamit inni?-kérdezte a lány és a pulthoz sétált.
-Nem, Detty, köszönöm. Nem maradok sokáig, csak szerettem volna beszélni veled, mielőtt elmész.
-Hallgatlak!
Alejandro közelebb ment az íróhoz és megfogta a kezét.
-Hiányzol, édesem! Rossz nélküled. Már csak úgy élem a napjaimat Szeretnék tőled még egy esélyt.
A lány elhúzta a kezét és ellépett a férfitől. A történtek óta már nem akart a hoteltulajdonossal lenni, nem akart tőle semmit. Sokat gondolkodott és rájött, hogy már nem szerelmes.
-Alejandro, én...-nem tudta befejezni, mert Rojas odalépett hozzá és ujját a szájára tette.
-Ne, Detty!-ért össze homlokuk.-Most még ne mondj nemet. Gondolkodj rajta, kérlek! Csak ennyit ígérj meg nekem.
Odette megsajnálta a férfit.
-Rendben. Gondolkodom rajta. Megígérem.
Alejandro ajkain apró mosoly jelent emg.
-Köszönöm, édesem! Annyi időt kapsz, amennyit csak szeretnél. Majd szólsz, ha döntöttél, de tudd, hogy megbántam a múltkori tettemet. Elítélem a viselkedésemet, nem is értem mi ütött belém.
-Jól van, Alejandro.-ölelte át a férfit a lány. Hirtelen ötlet volt ez tőle.-Megbocsátok, csak nyugodj meg. Gondolkodom azon is, amit kértél.
-Meg sem érdemellek téged, egyetlenem.-puszilta meg a nő arcát.
A hoteltulajdonos távozása után Odette a nappaliba sétált és leült a kanapéra. Biztos volt benne, hogy nem fog új esélyt adni egykori barátjának, de a férfi olyan kétségbeesetten nézett rá, ahogy azelőtt még soha. Végül sajnálatból adta be a derekát.
Annak idején minden csodálatos volt köztük. Kapcsolatuk elején a közöttük lévő szerelem kapott hangsúlyt, majd később valahogy, a szakítás előtti néhány hétben már folyton vitatkoztak valamin.
Telefonjának csörgése zökkentette ki gondolataiból.
-Igen?-szólt bele a piros készülékbe.
-Odette? Szia! Georg vagyok.-beszélt a vonal másik végén egy mély hang.
-Szia, Georg!
-csak azért hívlak, mert a fiúkkal bulizni megyünk és arra gondoltunk, illetve Bill arra gondolt,.. Au, hey!-hallatszott. A lány nem látta, de az énekes a basszusgitáros vállába csípett.-Nos, arra gondoltunk, eljöhetnél velünk. Ez amolyan a turné kezdetét ünneplő bulizás lenne.
-Hát, nem is tudom...
-Kérlek, Odette! Gyere el!-hallotta most a lány Bill hangját.
-Csak nem vagyok kihangosítva?-kérdezte meg és kiment a konyhába. Kivett a hűtőből egy szőlőfürtöt és csipegetni kezdett belőle.
-De, ki vagy. Akkor velünk jössz, ugye?
-Igen, Bill, veletek megyek.
-Remek. Nyolcra érted megyünk. Légy jó! Puszi, szia!
Az író ledobta az asztalra a telefont és órájára pillantott. Hat óra múlt néhány perccel. Gyorsan bekapott néhány falatot, majd el is indult készülődni. Nem volt az a bulizós fajta, de most mégis úgy döntött, elmegy.
Beszárította a haját, halvány sminket tett fel és fel is öltözött. Felvett egy feszes fekete farmert fényes övvel, hozzá egy fehér, pánt nélküli feszülős felsőt, amihez még egy fehér bolerót is húzott. Ébenfekete haját bal oldalra tette és a jobb oldalra egy közepes méretű fehér rózsával díszített hajcsatot tűzött, ami még az édesanyjáé volt. Ajkaira átlátszó szájfényt kent. Egy gyönyörű Odette Hammond nézett vissza rá a tükörből, amivel teljesen elégedett volt.
Perceken át bámulta magát a tükörben, míg végül megszólalt a telefonja.
SMS-e érkezett.
"Itt vagyunk a ház előtt. B"
Azonnal felkapta kis, fekete táskáját és ment is. Bezárta lakása ajtaját és leszaladt a lépcsőn. A ház előtt egy sötét limuzin várt rá. Egy pillanatra meglepődött, majd gyorsan be is szállt és Tom mellé ült.
-Sziasztok!-köszönt.
-Wow, csajszi!-nézett rajta végig Tom.-Dögös szerkó.
Odette elpirult és elmosolyodott. Billre pillantott, aki csak csillogó szemekkel tekintett rá. Tetszett neki a lány, nagyon is tetszett és a legszívesebben lecsókolta volna a szájáról azt a fénylő szájfényt.
-nagyon szép vagy.-suttogta a vele szemben ülő nőnek és ujjával megérintette annak fehér bőrrel borított puha kézfejét.
-Köszönöm.-suttogta a lány és rá mosolygott az énekesre. Neki is tetszett Bill, aki most sötét farmert viselt és fekete selyeminget. haja hátra volt fésülve, arcát finom borosta borította. A férfi úgy vonzotta magához őt, mint egy mágnes. Szép kis este előtt állt...

6. rész

2012-02-12T09:43:00.004+01:00

Hatodik rész:

A következő nap megjelent egy újságcikk.

"A Tokio Hotel Odette Hamonddal dolgozik

Berlin-A német banda közös munkát folytat a fiatal írónővel. Billék felkérték a lányt, hogy a hamarosan induló turnéjuk ideje alatt dolgozzon nekik.

Aranyos.... :)

A srácok egy új ötlettel álltak elő, aminek az énekes volt az értelmi szerzője. A turnéjuk minden pillanata egy blogban kerül rögzítésre, amit Odette (22) fog írni. A bejegyzésekhez a rajongók, vagy Alienek, ahogy a fiúk hívják rajongóikat, kommenteket is fűzhetnek, elmondhatják a véleményüket.
Ilyen ötlettel eddig még senki nem állt elő, a banda az első, akik írásban is rögzítik a turnéjukat. Hogy népszerű lesz-e ez a dolog az még kérdéses, de az Alienek mindenesetre türelmetlenül várják Odette első bejegyzését."

David, miután felolvasta a cikket, az asztalra dobta az újságot.
-Tegnap este tettük ki az információt a Facebookra, ahová már most több száz hozzászólás érkezett, amik mind pozitívak. Az emberek kíváncsian várják Odette első bejegyzését.-mosolygott a lányra, aki kissé feszengett a kanapén.-Tetszik a rajongóknak az ötlet, nagyszerűnek találják, hogy azokhoz is el akarjátok juttatni a koncert élményét, akik nem tudnak ott lenni.
-Kimegyek levegőzni.-állt fel az író és kiment az erkélyre. A korlátra támaszkodott és felnézett a kék égre.
Most tudatosult csak benne, hogy mekkora felelősség van a vállán. Ha nem írja meg jól a bejegyzéseket, akkor a fiúknak tesz rosszat. Több százan, talán több ezren, tízezren fogják olvasni minden nap a blogot, és minden bizonnyal a rajongók bírálni is fogják.
gyomra görcsbe rándult, idegessége nőtt, kezei remegtek. Nem akart csalódást okozni sem magának, sem pedig a fiúknak, akik megbíztak benne.
-Baj van, Odette?-hallotta meg maga mögül Bill kellemes hangját.
Gyorsan összeszedte magát és megfordult. A korlátnak dőlt és sután elmosolyodott.
-Nem, csak kijöttem egy kicsit. Friss levegőre volt szükségem.
Hazugsága azonban nem jött be. Az énekes közelebb lépett hozzá és óvó karjaiba vonta. Állát a feje tetejére tette és kedvesen a hátát simogatta. Annyira meglepődött ezeken a mozdulatokon, hogy lemerevedett. Nem tett semmit, csak hagyat, hogy Bill megölelje és a hajába bezséljen.
-Tudom, hogy izgulsz, Odette, de nem kell. Minden rendben lesz, majd meglátod. Biztos vagyok benne, hogy az Alienjeink imádni fogják a bejegyzéseidet és téged is. Ők fantasztikusak és hamar maguk közé fogadnak majd, ahogy mi is tettük. Jó vagy és bízz magadban, kicsilány.-suttogta a szavakat a szőke hajú. Meg akarta nyugtatni a lányt, el akarta űzni a kétségeit.
Csak ölelte a fiatal írót és lágyan ringatta.Alexia után nem akart újra szerelmes lenni, most még semmiképpen sem, belelépni egy új kapcsolatba, de kedvelte a lányt és vonzódott hozzá. Tudta, hogy Odette nem tenné vele azt, amit a modell barátnője, de még túl friss volt a sebe.
Alexia és ő tíz hónapig alkottak egy párt. A kapcsolatuk eleje boldog volt és szép, de aztán mindennapossá váltak köztük a veszekedések. Ő újabb és újabb esélyeket adott a nőnek, mert szerette, de csalódnia kellett. Alexia hónapokon át csak a pénzére hajtott, amiből meg is kaparintott egy nagyobb összeget. A nőkben való bizalma instabillá vált. Még csak egy hónapja szakított Alexiaval, de kész volt nyitni Odette felé. A két nő tűz és víz volt, nem is értette, mi tetszett neki annyira az elkényeztetett modellen.
A lányra nézett, majd elmosolyodott.
-Ugye most már nem izgulsz?
-Dehogynem.-válaszolta őszintén Odette.-Amíg meg nem kapom az első visszajelzéseket, addig izgulni fogok.
-Hey, gerlepár!-szólt ki nekik hirtelen Tom. Azonnal szétváltak.-David beszélni akar Odette-tel.-majd eltűnt.
Bill az íróra nézett és megfogta a kezét.
-Mehetünk?
-Mehetünk.-bólintott a lány és kézenfgova visszamentek a többiekhez.
Leültek a kanapéra és a menedzserre tekintettek.
-Odette!-kezdte David.-A fiúk elmondták, hogy már beszéltek arról, mit is várnak el tőled pontosan, ezért én ezt nem is mondanám el neked még egyszer. Viszont egy dologról még nem beszéltünk, ez pedig a honoráriumod.-adott át a lánynak egy papírt.
Az író, ahogy meglátta az összeget, szemei tágra nyíltak. A banda rengeteget fizet neki a blogolásért.
-Ez túl sok.-tette le a papírt az asztalra. A szőke hajú még mindig fogta a kezét.-Ez rengeteg pénz néhány szóért.
Bill megszorította a kezét és csak akkor szólalt meg, amikor a nő ránézett.
-Néhány szóért valóban sok, de mi nem néhány szóért fizetünk neked ennyit. Azért kapsz ennyi pénzt, mert egy világot hozol létre, egy Alien-világot, ahogy mondtad. Egy olyan helyet építesz fel úgymond, ahol mi és rajongók együtt lehetünk, együtt tombolhatunk végig egy fergeteges koncertet. Ezért a világért kapod ezt a hatalmas összeget, mert egyáltalán nem könnyű, amire vállalkoztál.
Odette végül rábólintott az összegre. Tényleg nem lesz könnyű dolga, de tudta, hogy minden tőle telhetőt meg fog tenni azért, hogy a lehető legjobban adhassa át a koncert élményét, hangulatát az Alieneknek.

The New Honey B

2012-02-11T10:43:00.002+01:00

The New Honey B

5. rész

2012-02-10T09:41:00.000+01:00

Ötödik rész:

Reggel Odette álmosan lépett ki a szobájából. Kint csak Gustavot találta, aki a kanapén ülve chipset majszolgatott.

-Jó reggelt!-ült le a dobos mellé és ásított egyet.
-Jó reggelt! Chipset?-nyújtotta felé a zacskót a szemüveges srác.
Ő csak megrázta a fejét. Nem szokott reggelizni, chipset meg aztán végképp nem.
-A többiek?-szántott végig haján ujjaival.
-Még alszanak. Bill és Tom mindig sokáig alszik, Georg meg most túl fáradt volt. este sokáig maradt a hotel bárjában.
-Értem. Én is aludnék még, de nem tudok.
Később, mikor már a többiek is felébredtek, és megreggeliztek, kihívta a srácokat a nappaliba, a szobákat összekötő helységbe és leültette őket a fotelokba, kanapéra. Bill és Gustav ült a kanapén, Tom és Georg egy-egy fotelban, ő pedig állt és úgy nézett a férfiakra.
-Miről van szó, kislány?-kezdte lazán Tom és lábait áttette a fotel egyik karfáján.-Beszálj!
Odette a gitárosra villantotta megnyerő mosolyát, majd összecsapta kezeit és határozottan beszélni kezdett:
-Nos, mivel ez a néhány nap arra van, hogy egy kicsit jobban megismerjük egymást, illetve ti engem, arra gondoltam, kérdezhetnétek. Kérdéseket tehettek fel nekem, persze normális kereteken belül.-nézett a fonott hajúra, majd közelebb húzott a fiúkhoz egy forgó, fekete bőrszéket és leült rá.-Kezdhetjük is.-sóhajtott fel. Kész volt őszintén beszélni magáról és az életéről, kész volt egy kicsit kinyílni a srácok felé.
-Mesélj egy kicsit magadról!-kezdte a kíváncsiskodást Georg.-Mesélj a szüleidről és a gyerekkorodról.
Odette a távolba meredt és merengve szólalt meg:
-A szüleim már nem élnek.-hajtotta le a fejét.-Egy repülőszerencsétlenségben haltak meg három évvel ezelőtt. Talán egy kicsit rémisztőnek hangzik, de a hamvaikat hazavittem. Szerettem volna, ha velem vannak. Anyu és apu csodálatos emberek voltak. Mindig arra tanítottak, hogy forduljak szeretettel az emberekhez, még ha azok bántanak is. Anyu mindig azt mondta, hogy a szeretet hatalom és a rossz embereken hatalmas sebet tud ejteni, ha látják, te nem gyűlölöd őket, mert bántottak, hanem ugyanúgy szeretettel viszonyulsz hozzájuk. Az évek alatt rájöttem, hogy ez teljesen igaz. Akiben szeretet van, annak hatalma van-majd felnézett.-Hogy milyen kislány voltam? Szeleburdi.-mosolyodott el.-Ha anyu mondjuk főzött, én odamentem és elkezdtük összelisztezni egymást. Apu meg folyton csikizett. Direkt csinálta, mert tudta, hogy haragszom érte. Nagyon hiányoznak. Minden nap gondolok rájuk.
-testvéred nincs?-jött az újabb kérdés Gustavtól.
-Nincs. Egyke vagyok. Van egy nagybátyám, de őt tizennégy éves korom óta nem láttam, mert Amerikában él a feleségével. Utoljára az általános iskolai ballagásomon találkoztunk, akkor kaptam tőle a nyakamban lévő láncot is.-mutatta a láncot.-De most nekem lenne egy kérdésem. Mit vártok tőlem?
Erre a kérdésre Bill válaszolt. Előre hajolt és könyökeit térdeire fektetve kezdett bele a mondandójába. Végig a lány szemeibe nézett, tekintetük összekapscolódott.
-Azt szeretnénk, ha kihoznád magadból a legtöbbet. David azért vetette fel a neved ennél az ötletnél, mert azt hallotta, hogy a te történeteid átérezhetőek, az olvasó belecsöppen a storyd világába és mi azt szeretnénk, ha az élménybeszámolókkal ugyanezt érnéd el. Ha azok az Alienek is átérezhetnék a koncert hatását, érzését, akik esetleg nem tudtak eljönni. Érted, ugye?-kérdezte, de pontosan tudta, hogy a lány minden szavát értette, tudja, hogy ő mit is akar.
Odette bólintott.
-Azt hiszem, értem. Szeretnétek, ha egy amolyan Alien-világot hoznék létre az élménybeszámolókkal, ahol a rajongóitok úgymond testközelből érezhetnék át a koncert hangulatát és annak eseményeit. Ha úgy éreznék, ott vannak/voltak mellettetek. Ez a lényeg, ugye?
A fiúk elmoslyodtak.
-Azt hiszem, jól döntöttünk, mikor téged választottunk.-mosolygott Georg elégedetten.
-Egyet értek.-szólt Gustav is.
-Alien-világ...-ismételte Tom kicsit meglepetten.-Tud valamit ez a csaj.-nevetett.
Bill csak elégedetten, csillogó szemekkel nézett a lányra. Most már biztos volt benne, hogy választásuk helyes volt, hisz ez a fiatal nő pontosan értette, mit akarnak elérni a bloggal. Az Alien-világ kifejezés azonban még őt is meglepte. Sokkal több van ebben a lányban, mint az ő eddig hitte, félénksége mögött ötletek tárháza van.
-Nem szabjuk meg, hogyan írj. A stílus rád van bízva, csak legyen átérezhető. Többet nem kérünk tőled.-szólt a lányhoz és igyekezett elnyomni a kényszerét, miszerint meg kellene ölelnie és puszilnia a lányt.
-megteszek minden tőlem telhetőt, igyekszem kihozni magamból a legtöbbet. Megígérem, hogy nem hagylak cserben titeket.-mondta Odette és tudta, hogy a következő hetekben sokkal keményebben kell majd dolgoznia, mint eddig.
-Most viszont meglátogatom Kenant.-állt fel, majd az ajtóhoz indult.
Majdnem lenyomta a kilincset, mikor Bill termett mellette és fogta meg a kezét..
-Örülök, hogy végül melletted döntöttünk. Biztos vagyok benne, hogy a legjobb választás volt, a lehető legjobb.-majd elengedte a meglepett lány kezét és visszasétált a a fiúkhoz.
Az író egy darabig nem tudta hova tenni ezt magában, majd összeszedte magát és átment a mellettük lévő lakosztályban lakó Kenanhoz. Szerette volna megnézni, hogy van, hisz a turné ideje alatt a sofőrje fizetett szabadságon lesz, mivel ő ugye a fiúkkal fog utazni a buszon.

New tattoo of Honey B

2012-02-09T10:14:00.023+01:00

Édeseim!

Most nem egy részt hoztam, hanem a véleményemet Bill új tetkójáról. Nem akartam ilyen bejegyzéseket hozni, csak részeket akartam feltenni ebbe a blogba, de ez most kikívánkozik belőlem és meg kell osztanom veletek.

A drága Honey B-nek új tetkója lett!

Nos, nekem egy kicsit sem tetszik ez a tetkó. Értem én, hogy egyedi és különleges a drága, de ez nekem már egy kicsit sok. Nem értem, miért kell ezt csinálnia magával. Egyre idétlenebb és csúfítóbb dolgokat művel magával. Először ott volt az orr PC-je, most meg ez.
Azért szerettem/szeretem Billt, mert egyedi volt és mert nem csinált magával nagyon brutális dolgokat, hanem egyszerű volt ilyen szempontból. Ő olyan egyszerűen egyedi (volt). Most viszont már nem tudom, mit csináljak vele. Ez a tetkó szerintem egy hatalmas borzalom.
Az egyik dolog, ami nagyon tetszett rajta, az pont a keze volt, ám most már nem jön be. Mi a jó életért kellett ezt művelnie a szép, férfias kezével?!
Most nagyon haragszom rá. Mindig azt hittem, hogy ő soha nem lesz ennyire buta, hogy így "elcsúfítja" a gyönyörű kezét (vagy magát), de úgy látszik, tévedtem.
Ha nem tudja mire költeni a pénzét, akkor jótékonykodjon, adja olyanoknak, akiknek szüksége van rá, vagy nem tudom, de NE tegye ezt magával.
Maga a rajz klassz lenne, de így a testén, a bőrén egyáltalán nem jó.

Jajj, édesem! Miért csináltad ezt? Buta vagy, de ha neked ez tetszik....

Azt hittem, okosabb vagy.... :(

Ti mit gondoltok erről a borzalomról?

Olívia

4. rész:

2012-02-08T09:20:00.001+01:00

Negyedik rész:

Tágra nyílt szemekkel nézett fel az alakra. A banda tagjainak tekintete közte és a férfi között cikázott.

Ahw, milyen keze van.....

-Alejandro?-szólalt meg végül Odette.-Mit keresel te itt?-törölte meg kezét és az asztal alá rejtette, mert remegni kezdett. Félt a férfitől, de ezt igyekezett eltitkolni.
-Üzleti ügyben jöttem ide, de ezt én is kérdezhetném tőled. Azt hittem, Bora Borara utazol pihenni.- nézett rá a hoteltulajdonos csillogó szemekkel.
-Nem tartozom neked magyarázattal.
-Beszélhetnénk néhány percet?
Odette nem akart, de végül belement, mert csak így szabadulhatott meg hamarabb a spanyoltól. Felállt és arrébb sétált a férfival, de nem ment messze.
-Mit csinálsz itt ezekkel a fiúkkal, Detty?-támadta le őt Alejandro rögtön. Féltékenység dúlt benne és ezt titkolni sem akarta.
A lány utálta ezt a becenevet. A kapcsolatuk alatt a férfi mindig így hívta, és akkor még szerette, mára azonban már nem.
Gyűlölettel nézett fel egykori szerelmére.
-Ne hívj Dettynek és dolgozom. Néhány hónapig ezeknek a fiúknak fogok dolgozni, de ez nem tartozik rád. Amúgy meg a telefonban már mondtam, hogy felejts el.
-Sajnálom azt az estét, Detty. Aljasan viselkedtem, de szeretlek. Még mindig szeretlek és nagyon szeretném, ha adnál nekem még egy esélyt.-fogta meg a lány kezét a férfi, de az elhúzta.
Közben Bill mereven figyelte őket. Nem vette le a tekintetét sem a lányról, sem a férfiról.
-Soha, Alejandro.-szólt dühösen az író.-Azok után, amit velem tettél, képtelen vagyok még egy esélyt adni neked. Ezalatt a két hét alatt rájöttem, hogy már nem akarok tőled semmit, már nem szeretlek. Hagyj békén végre!
Alejandro megfogta a csuklóját.
-Ha visszajössz hozzám, Detty, mindent megkapsz. Bármit megveszek neked. Ha ház kell, kapsz egyet. ha ékszert akarsz,. azt is veszek neked.
-Hagyj már békén! Nem kell tőled semmi!-válaszolta kétségbeesetten a lány, majd kirátntva magát a férfi karjából felrohant a szobájába.
Becsapta a lakosztály ajtaját és leült a barna kanapéra. Térdeire könyökölt és azt nézte, hogy kezei még mindig mennyire remegnek. Pontosan tudta, hogy Alejandro most majd mindent meg fog tenni azért, hogy ő visszamenjen hozzá, ez a néhány hét szabadság csak amolyan gondolkodási idő volt. Félt, rettenetesen félt az előtte álló napoktól.
Kopogás zavarta meg gondolatait. Felállt és ajtót nyitott. Volt szerelme volt az megint. A férfi belépett és becsukta az ajtót.
-nem bántalak, édesem.-mondta halkan.-Lent borzalmasan viselkedtem veled már megint és sajnálom. Tényleg szeretném, ha visszajönnél hozzám, de ha te nem akarsz, hát megértem. Mindenesetre, ha meggondoltad magad, szólj. Én örömmel visszafogadlak. Szeretlek!-felelte, majd egy apró csókot adot a megszeppent lánynak és távozott a lakosztályból.
Odette nem tudta mire vélni most ezt. Alejandro arca meggyötört volt és szomorú, tehát biztos igazat mondott.
Megkönnyebbülten ült vissza a kanapéra és feküdt hátra. Mégis nyugta lesz a férfitól és ez megnyugvással töltötte el.
-Jól vagy?-hallott meg egy hangot.
Ijedten ült fel.
-Bill...-látta meg a férfit.-Megijesztettél.
-Ne haragudj!-mosolyodott el a szőke hajú és leült az író mellé.-Láttam, hogy felrohantál és gondoltam, utánad jövök. Ugye, minden rendben?
-Igen. Most már igen. Habár nem értettem most ezt az egészet, de majd megemésztem.-dörzsölte meg homlokát a lány és hátra dőlt.
Bill felállt és úgy nézett a lányra.
-Kérsz valamit inni? Egy teát vagy forró csokit?
-Hát, egy forró csoki most igazán jól esne.
Az énekes a telefonhoz sétált és letelefonált a recepcióra, akik azonnal intézkedtek. Percekkel később már mindketten felkuporodva ültek a kanapén és italukat kortyolgatták.
A férfi fél szemmel az íróra pillantott.
-Tényleg Bora Borara akartál menni pihenniM?-kérdezte és ivott még egy kortyot az italból.
-Igen.-körözött ujjával a bögre szélén Odette.-Szeretem a tengerpartot, szeretek a homokos parton sétálni. Imádom, ahogy a lábam belesüpped a forró homokba és a lábujjaim közé megy. Talán gyerekesnek tartasz most, de én az ilyen dolgoktól leszek boldog, nem pedig attól, hogy szép a hajam, a sminkem jól áll és csinos a ruhám. Engem nem érdekel az ilyesmi. Az apró dolgok azok, amik örömöt okoznak nekem. Alejandro régebben, még a kapcsolatunk elején, gyakran hozott nekem egy szál tulipánt, mert az a kedvenc virágom, és ettől a kis kedvességtől boldog voltam. Remélem, érted miről beszélek.-nézett fel.
Bill felsóhajtott.
-Igen. Pontosan értem miről beszélsz.
-Ugye, nem, tartasz bolondnak?
-nem. Egyáltalán nem tartalak bolondnak. Sőt. Szerintem te igazán különleges vagy, ritka az olyan lány, mint te. Nem értem, hogy Rojas hogy lehetett olyan ostoba, hogy elüldözött téged maga mellől.
Odette az énekesre nézett. Szemei vágyakozóak voltak, a gondolatai teljesen máshol jártak. A lány tudta, hogy ennek az embernek nem lenne szüksége másra, csupán csak egy hatalmas adag szeretetre. Egy olyan valakire, aki megöleli és megszeretgeti.
-Szerettem Alejandrot és boldog voltam vele, de egy nap tett valamit, ami teljesen megváltoztatott mindent. A lényeg az, hogy már nem akarok tőle semmit, azt sem akarom, hogy a közelemben legyen.-tette le az italt, majd felállt.-Most megyek és lefekszem. Jó éjt, Bill!
-Jó éjt, Odette!-felelte a férfi és nézte, ahogy a lány eltűnik az ajtó mögött, majd ő is bevonult a szobájába. Nem várta meg amég mindig lent vacsorázó többieket, hanem átöltözött és lefeküdt.

Szavazás!

2012-02-07T09:03:00.002+01:00

Édeseim!

Kérlek titeket, nézzetek be erre a blogra (nem TH-s) és dobjatok egy szavazatot. Jobb oldalt lehet szavazni. Több lehetőséget is választhattok!

Milyen típusú történeteket olvastok szívesen?

Köszönöm!

És itt egy másik bejegyzés is onnan, egy 2011. június.28.-ai, ha érdekel valakit:

Bill Kaulitz, the MAN

3. rész

2012-02-05T16:02:00.001+01:00

Édeseim!

Az író zenés turnéja storyba, vagyis ebbe a történetbe, beleírtam Bill új hajviseletét is, a szürke hajat, de ez majd csak a 21.részben lesz olvasható...
Oh, és a kövi rész lehet kicsit később érkezik majd, olyan szerda vagy csütörtök fele, de ez még nem biztos....

Harmadik rész:

Odette a hatalmas ágyra dobta kis piros bőröndjét és az arcába hulló hajába túrt. Egy fáradt sóhajjal leült és kitárt karokkal hátradőlt.

Egy lakosztályban fog mostantól lakni három napon keresztül a Tokio Hotel tagjaival. A mellette lévő szobában Gustav alszik, mellette Georg, szembe Bill és mellette pedig Tom. Ő, az író járt a legjobban, hisz az ő szobája volt közvetlenül a hatalmas erkély közelében. Még jó, hogy legalább saját fürdőszobával rendelkezett.
Nyílt az ajtó és Tom lépett be széles mosollyal az arcán.
-Na, csajszi!-huppant le a lány mellé és ő is hátra feküdt.-Alszol akkor velem ma éjjel? Jófiú voltam.-tette a kezét a szívére és kacsintott egyet.-Nem szeretném, ha magányos lennél.
Odette tudta, hogy a gitáros csak szórakozik vele. Könyökével oldalba bökte.
-Az elkövetkezendő időszakban senki mellet és senkivel sem fogok együtt aludni. Gondolom, tudod az újságokból, hogy nemrég szakítottam a barátommal.-mondta komolyan.
-Igen, tudom.-fordította komolyabbra a szót Tom is.-Olvastam... De remélem, jól fogod érezni magad velünk ebben a pár napban és a turnén is.-mosolyodott el, hogy oldja a hangulatot.
-Hát, azt én is remélem.-ült fel a lány.
-Segíthetek kicsomagolni? Kíváncsi vagyok a fehérneműidre.-ült fel a férfi is vigyorogva.
Odette elnevette magát.
-Na, most már elég legyen! Tűnés a szobámból!
-Gonosz vagy, csajszi! Piszkosul gonosz.-csóválta a fejét nevetve Tom, miközben kiment.
A lány lerúgta a cipőjét és felkuporodott az ágyra. Fejét a párnára tette, lábait felhúzta. Hátat fordított bőröndjének és lehunyta barna szemeit.
Tom, ahogy becsukta az ajtót, öccsébe ütközött.
-Oh, bocs, tesó!-mondta.
-Semmi. Odette bent van?-nézett a szobaajtóra, majd testvérére a szőke hajú. Szeretett volna bemenni a lányhoz és mosolyt csalni annak sápadt, szomorú arcára.
-Igen, bent van, de lefeküdt. Láttam, hogy elhelyezkedett az ágyon és levette a cipőjét.
-Elfáradt.-mondta Bill, de inkább csak magának.
-Talán tetszik neked a csaj, öcsi?-vigyorodott el Tom.
Az énekes csak bemutatott neki, majd kisietett az erkélyre. Nadrágja zsebéből előszedte cigijét és rágyújtott. Ajkai közül füst szállt fel az égre. Miközben dohányzott, gondolatai Odetten jártak. Azon tűnődött, vajon miért szakíthatott a spanyol Alejandroval, mikor olyan boldognak, olyan kiegyensúlyozottnak tűnt mellette. Mit tehetett az a fickó, amiért ez a lány elhagyta?
Később a fiúkkal megbeszélték, hogy lemennek a hotel éttermébe és harapnak valamit, mert gyomruk már kongott az ürességtől. Ő, magára vállalva a feladatot, elindult, hogy szóljon a lánynak. Halkan bekopogott és lassan benyitott a szobába. Az író már ott ült az ágyon világos farmerban és lila, szinte már majdnem átlátszó garbóban és vizes haját törölte.
-Szia!-állt az író elé.
-Hello!-köszönt neki Odette és ledobta a törölközőt. Felvette hajkeféjét és fésülködni kezdett. Úgy tűnt, jobb kedve van.
-A fiúkkal lemegyünk enni valamit. Velünk tartasz?
-Persze, csak összekötöm a hajam.
Egy perc múlva már lent is voltak és egy étellel teli asztalnál ülve veszélgettek, nevettek.
-Mesélj az írásról, Odette!-kérte Gustav.-Miért ennél kötöttél ki?
A lány lenyelte a szájában lévő falatot és válaszolt:
-Sokáig kerestem, hogy mihez is értek én pontosan. Belekóstoltam ám az éneklésbe is-nézett Billre egy pillanatra, aki csak mosolygott.- de rá kellett jönnöm, hogy nincs hangom. A tánccal is megpróbálkoztam, de az sem jött be. Aztán egy nap, kb. 19 éves lehettem, amikor felmentem a netre és beírtam a keresőbe, hogy Tokio Hotel. Kiadott egy csomó weboldalt, köztük olyanokat is, ahol történeteket lehetett olvasni rólatok. Én is akartam ilyeneket írni, így belekezdtem és ezeknek a történeteknek köszönhetően rengeteget fejlődtem és kialakult a stílusom. Ahogy pozitív visszajelzéseket kezdtem kapni, mert felpakoltam őket egy blogra, már tudtam, hogy nekem ezzel kell foglalkoznom. Író vagyok és ez kell, hogy a hivatásom legyen.-mesélte el, majd ivott néhány korty vizet.
Tom a szájába tett néhány sült krumplit.
-Szóval, mi is közrejátszódtunk abban, hogy megtaláltad magad.-mondta.
-Így van.-bólintott a lány.-Ha akkor nem kezdek el írni, nagyon valószínű, hogy még mindig keresném magam, úgyhogy hálával tartozom nektek. Ezúton is köszönöm.-nem akarta ezeket elmondani a fiúknak, de most, hogy megtette, megkönnyebbült és egy cseppet sem bánta.
-És egyszer majd elolvashatjuk ezeket a történeteket?-kérdezte az író mellett ülő Georg.
-Sajnálom, de már leszedtem a netről és töröltem őket.-mondta a lány és tovább folytatta az evést.
-Megtisztelő, hogy történeteket írtál rólunk és jó érzés, hogy hozzájárulhattunk az utad megtalálásához.-mosolygott kedvesen a lányra Bill és ha mellette ült volna, most megfogta volna a kezét.
-Én köszönöm nektek.-mosolygott Odette is. Sokkal hálásabb volt a bandának, mint azt ők hitték.
Bill és ő az étkezés alatt sokszor pillantottak és sokszor mosolyogtak egymásra. A lány most jól érezte magát. Tudta, hogy ezekkel a fiúkkal csak ezt az érzést fogja átélni, ám arcára fagyott a mosoly, mikor egy ismerős hangot hallott:
-Szia, Detty!
----------------
(kép: Heni)

2. rész:

2012-02-03T10:03:00.005+01:00

Második rész:

Mikor Odette később felébredt, még mindig úton voltak. Nem tudta pontosan mennyit aludhatott, olyan fél órára tippelt. Ám tippje helytelen volt, ugyanis egy teljes órát aludt.

Finom illatot érzett. Billre nézett és meglátott az ölében egy nagy fehér pizzas dobozt. Felegyenesedett az ülésen és hajába túrt.
-Jól aludtál?-mosolygott rá a férfi és egy hatalmasat harapott a sonkás pizzaszeletből.
A lány a dobozba pillantott. a 45 centis pizza fele már hiányzott.
-Igen, jól aludtam.-nézte meg óráját.-Már kicsit kipihentebb vagyok. De honnan szereztél pizzat?
Az énekes lenyelte a szájában lévő falatot és megszólalt:
-Úgy negyed órával ezelőtt megálltunk és Kenan vett egy sonkás pizzat. A felét már befaltuk. De gyere és egyél te is.-csúszott közelebb a lányhoz és a kezébe adott egy szalvétát.
-Kenan! Te is ettél valamit?-kérdezte a sofőrjét Odette, miközben a szalvétára tett egy szelet pizzat.
-Igen, Odette. Én is ettem egy szelet pizzat és egy hamburgert is.-válaszolta a sofőr és megint az útnak szentelte minden figyelmét.A szőke hajú letépte a doboz tetejét, és az író ölébe tette. Annak kérdő tekintetét látva így felelt:
-Hogy ne edd le magad és ne morzsáld össze az autód.
-Oh, oké. Köszönöm.-mosolyodott el a lány és enni kezdett.
Tegnap reggel óta nem evett semmit és nagyon éhes volt. Mikor az egyik falatnál a dobozon landolt egy kisebb adag feltét, hallotta a férfi nevetését, aminek hatására ő is felnevetett.
Elől Kenan is elmosolyodott, hisz főnökét, amióta csak neki dolgozott, nem látta és nem is hallotta még ennyire felszabadultan és boldogan nevetni.
-Van egy kis...-mutogatott a saját száján Bill.-Van egy kis szósz a szádon.-teljesen önkéntelenül nyúlt a lány szájához és törölte le hüvelykujjával a kicsi paradicsom foltot.
Odette összerezzent és megnyalta ajkait. Nyelve hegye közben hozzáért a szőke hajú ujjához, amitől hátrahőkölt és megijedt. Még csak két hete szakított előző barátjával, a spanyol, 34 éves hoteltulajdonossal, Alejandro Rojas-szal és megrémült attól, hogy máris ekkora hatással volt rá egy férfi, ráadásul egy idegen férfi.
Letette a pizzat és a szalvétával megtörölte a száját.
-Ne haragudj, Odette!-tette félre a dobozt Bill.-Nem akartalak felzaklatni.
-Ugyan!-legyintett az író. próbált fesztelenül viselkedni, de ez az apró érintés valóban felzaklatta.-Az én hibám. Csak pár hete szakítottam Alejandroval és furcsa volt, hogy egy idegen férfi megérintett. Te ne haragudj!
-Sajnálom!-felelte az énekes és a lány azonnal tudta, hogy a szakításra gondolt.
Hallgattak. A halk zene még mindig szólt, így az betöltötte az autót, ahol most kissé feszült légkör uralkodott.
Majd megszólalt Bill telefonja.
-Szia, Tom!... Igen, minden oké. Még élek.-nézett a lányra a férfi, aki mereven figyelte őt.-... Nem, nem akarok visszaszállni... Mi? Nem! Nem kérdezem meg tőle... Te teljesen hülye vagy. Felejtsd el!... Na, jó, de a te nevedben teszem.-majd tenyerével befogta a telefont és Odettehez szólt:-Tom azt kérdezi, aludnál-e vele ma éjjel.
A lány először meghökkent, majd elmosolyodott.
-Mondd meg neki, hogy ha nagyon jó fiú lesz, akkor talán. De csak talán.
Bill közölte bátyjával, majd az mondott még valamit és letette a telefont. Nadrágzsebébe csúsztatta a drága készüléket.
-Azt mondta, hogy ő mindig jó fiú és most szüksége lenne egy kis gyengédségre.-nevetett, mert a nő is. Feszült hangulatuk elszállt.
Most a lány telefonja szólalt meg. Ahogy a kijelzőre nézett, arcára fagyott a mosoly. Alejandro hívta. Felsóhajtott és felvette.
-Mit akarsz, Alejandro?-szólt bele. Előre nézett, de pontosan tudta, hogy Bill minden mozdulatát figyeli.-Már mondtam, hogy nem akarok többé tőled semmit... Nem! Találkozni sem akarok veled. Amit tettél, az számomra megbocsáthatatlan, ráadásul az én életemet is irányítani akartad... Nem! értsd meg, hogy nem.-szorult ökölbe jobb keze, ami a combján pihent. Lábai még mindig fel voltak húzva az ülésre.-... hagyj békén, Alejandro! Felejts el engem is és a telefonszámomat is... Nem! Szia!-majd kinyomta a készüléket és lehajtotta a fejét.
Azért hagyta ott a hoteltulajdonost, ő szakított vele, mert a férfi egyszer majdnem megerőszakolta. Alejandro gyereket szeretett volna, de ő még nem és mikor közölte ezt vele, dühös lett és neki esett. Ha nem rúgja ágyékon akkor, most mocskos lenne és megalázott.
-Jól vagy?-fogta meg a kezét Bill, de ő azonnal elhúzta.
-Igen, persze.-válaszolta.-Csak... Alejandro volt, az ex-barátom.
-Oh, hát, persze.-mosolyodott el az énekes sután.-Te azzal a spanyol hoteltulajdonossal voltál együtt. Rojas a neve azt hiszem. Alejandro Rojas. Láttalak titeket az újságban is és a Tv-ben is.
-Ja. Ne is mondd!-fintorodott el Odette.-Mi voltunk az álompár. Mindenki azt hitte, hogy hamarosan összeházasodunk és családot alapítunk. Még rágondolni is rossz. Persze szeretnék majd családot, gyerekeket, de nem most. Még túl fiatalnak érzem magam egy gyerekhez. Sajnálom, hogy tanúja voltál ennek a beszélgetésnek.-nézett a férfira bocsánatkérően.
-Mégis milyen beszélgetésről beszélsz?-adta az értetlent a szőke hajú és a lányban feloldódott a feszültség, mert elmosolyodott.
Az út további részében befalták a maradék pizzat és beszélgettek. Bill elszórakoztatta a lányt, aki már a hasát fogta a nevetéstől. Szinte már könyörgött az énekesnek, hogy hagyja abba, de az csak beszélt, beszélt, és beszélt. Odette már régen érezte magát ennyire jól egy férfi társaságában. Utoljára Alejandroval volt ennyire boldog még a kapcsolatuk elején négy hónappal ezelőtt.

4. rész:

2012-01-31T10:09:00.002+01:00

Negyedik rész:

Három nap. Ennyi telt el azóta, amióta Nadine elhagyta a Kaulitz-házat. Bill és a többiek próbálták visszatartani, de hajthatatlan volt. Azóta pedig itt él a házban teljesen egyedül.

Apja, bátyja és anyja autóját már árulta, a céget pedig egy szakemberre bízta. A végrendelet szerint minden az övé volt, csak egy nagyobb összeget örökölt Simone, amit ha minden jól ment, már meg is kapott.
Este volt, kint pedig tombolt a vihar. A szél süvített, az eső kopogott a párkányon. Nadine a kandalló előtt ült és nézte a tüzet. Hűvös volt és úgy döntött, begyújt egy kicsit. A nappaliban, a barna bőrkanapén ágyazott meg magának. Ott akarta tölteni az éjszakát.
A kanapé előtt álló üvegasztalra nézett. A rajta álló üvegtálon lévő apró, csokis muffinokat nemrég, a vihar előtt hozta neki szomszédja, Frau Forester. Egy sütit evett csak meg, de az elég is volt neki. Gyomra korgott, de képtelen lett volna egy falatot is enni.
Felsóhajtott. Üres volt a ház a családja nélkül. Régen ilyen időben mindig összegyűltek itt, a nappaliban, apja begyújtott és beszélgettek.
Nadine félt a sötétben, ezért most égett az egyik kislámpa is, így nemcsak a tűz világította meg a szobát. Mikor egy nagyobbat dörgött, összerezzent. Aztán megijedt, mert kopogtak. Valaki hangosan verte az ajtót és csengetett is.
A lány halkan a nagy ajtóhoz sétált és kiszólt:
-Ki az?-nem akart idegeneket beengedni.
-Bill vagyok. Engedj be, kérlek! Fázom.
Nadine azonnal kinyitotta az ajtót és beengedte az esőkabátot viselő, didergő Billt.
-Mit keresel te itt?-kérdezte, miután elfordította a kulcsot a zárban.
-Gondoltam, nem szívesen vagy egyedül ilyen időben egy ekkora házban, így meglátogattalak.-mosolygott a férfi és megrázta a fejét. Hajából vízcseppek szóródtak szét.
-Vedd le a kabátod és a cipőd, aztán gyere be. Melegedj fel kicsit.
Már a kandalló előtt ültek mindketten. Bill melengette a kissé átfagyott végtagjait, Nadine meg örült, hogy nincs egyedül.
-Gondolom, ilyen időben már nem mész haza. Én úgy terveztem, hogy itt alszom a kanapén. Ha neked megfelel a pamlag, akkor megágyazok ott neked.-állt fel a lány.
-Nagy ágyakhoz szoktam, de most a pamlag is megteszi. Köszönöm.-ült még közelebb a kandallóhoz a férfi.
Nadine elővett az egyik szekrényből egy takarót és egy párnát, majd megágyazott az énekesnek a sötétkék pamlagon. Aztán a süteményes tállal a kezében visszaült a férfi mellé.
-Egyél!-tette a fekete hajú elé.-Az egyik szomszéd hozta még a vihar előtt. Akkor még meleg volt és illatos.
Bill bátran és jóízűen majszolta süteményt. A lány közben felállt, néhány fát helyezett még a tűzre, majd úgy ahogy volt, sötét hosszúnadrágban és sötét garbóban lefeküdt. Derékig betakarózott és fejét a párnára tette. Majd Bill is ugyanígy tett.
Egy darabig csendben hallgatták a tűz ropogását, majd végül a férfi szólalt meg:
-Mikor van a születésnapod?-kérdezte a lányt, de a plafont bámulta.
-Két hét múlva lesz. Végre betöltöm a huszonegyet és már minden országban nagykorú leszek. Apuval el akartunk utazni akkor. Ez lesz az első szülinapom nélküle.
A fekete hajú már épp válaszolt volna, mikor villámlott egyet és a kislámpa kialudt. Már csak a tűz világított. Nadine felült és megpróbálta felkapcsolni a lámpát, de nem járt sikerrel. Hiába égett a tűz, kezdett eluralkodni rajta a félelem.
-Ha megmondod, hol a főkapcsoló, megnézem.-állt fel Bill.
-Ne!-tiltakozott azonnal a lány. Felhúzott lábakkal a kanapé sarkába kuporodott.-Ne hagyj itt, kérlek!
-Csak nem félsz?-vigyorgott a férfi, de ahogy meglátta a nő ijedt arcát, elkomolyodott.-Hey!-ült le mellé.-Nem megyek sehová, csak nyugodj meg.
Nadine az újabb dörgésnél megremegett. Karját azonnal átfonta a férfi mellén és hozzá bújt. Kicsit remegett a félelemtől.
-Nem a vihartól félek, hanem a sötéttől. Az olyan ijesztő.-mondta az énekes pólójába.-Kislánykoromban mindig apuhoz bújtam. Ő megvédett.
Bill betakarózott és átölelte a reszkető testet. Egymás mellett feküdtek szorosan összebújva. Ez volt a második alkalom, hogy ilyen közelségbe kerültek egymással, de az első, hogy összebújva feküdtek.
-Anyukád megkapta a pénzt?-kérdezte halkan a lány. Ő feküdt belül és jobba karjával a férfit ölelte.
-Igen, megkapta.-simogatta a nő haját az énekes.-Azt mondta, hálás, de nincs szüksége rá. Szeretné visszaadni.
-Az a pénz Simone-é. Apu rá hagyta. Ha nem akarja megtartani, akkor használja jótékony célokra, de nekem semmiképpen se adja vissza. Van elég pénzem, amiből élhetek és ha eladom az autókat, a házat meg a céget, akkor lesz még.-hunyta le a szemét Nadine.
-És mit akarsz kezdeni utána?-húzta a derekukra a takarót a férfi és nagyon remélte, hogy a lány olyan választ ad majd, ami neki jó.
A fiatal Hegenbarth-lány Bill pólóját kezdte gyűrögetni.
-Hát, még nem tudom pontosan. Mivel nem vagyok egy költekezős típus, a pénzemből akár egész életemen át gondtalanul élhetnék, de én szeretnék valamit kezdeni magammal. Talán létrehozok egy alapítványt, ami a szegény gyerekeknek segít majd pénzadománnyal, vagy tengerparti nyaralásra vinnénk őket. Az is lehet, hogy elköltözöm. Még tényleg nem tudom.
Bill arca megrándult, mikor a lány a költözésről beszélt. Nem akarta, hogy elmenjen, a közelében szerette volna tudni.
-Az alapítvány nem rossz ötlet. Én szívesen segítenék a létrehozásában és lennék akár a társad is.
Nadine felült és meglepetten nézett a férfira. Nem gondolta volna, hogy az énekesnek ilyen hatalmas nagy szíve van.
-Komolyan mondod?-kérdezte felcsillanó szemekkel.
-Igen. Szeretnék segíteni, főleg, ha gyerekekről van szó. Van miből adnom, úgyhogy szívesen segítek annak, akinek szüksége van rá. Én támogatom az ötleted, Nadine és szerintem a srácok is fogják. Olykor-olykor még rendezhetnénk jótékonysági koncerteket is, ahol ugye mi is játszanánk és meghívnánk más előadókat is. Vannak még ötleteim.
-Az alapítvány neve pedig lehetne Hegenbarth-Kaulitz Alapítvány vagy Kaulitz-Hegenbarth Alapítvány. Teljesen mindegy.-csillogtak Nadine szemei.
Ezt az álmát már régóta szerette volna valóra váltani és most végre sikerülhet. Mindig is segíteni akart a rászoruló gyerekeknek. Apja gyakran adakozott, de ő egy saját alapítványt akart, amiről Karlnak is beszélt, aki jó ötletnek tartotta. A kivitelezés azonban sajnos elmaradt.
-A Hegenbarth-Kaulitz Alapítvány tökéletesen megfelel, hisz végül is a te ötleted volt.-ült fel a férfi.-De a továbbiakat majd máskor beszéljük meg. Most megyek a helyemre és alszom.
-Ne!-tette kezét a lány a fekete hajú mellkasára.-Ma... Maradj itt, kérlek!
Bill elmosolyodott és bólintott. Nadine tett még néhány fát a tűzre, majd visszabújt a férfi mellé, aki átölelte. Fogalma nem volt róla, hogy az énekes a barátságnál már egy kicsit t9bbet érzett iránta.
Hallgatták még egy darabig a tűz pattogását, majd mindketten édes álomba merültek. Nadine szorosan az énekeshez simult és a védelmező karjaiba bújt. Feje a férfi nyakánál pihent, beszívta annak férfias illatát. Álma békés volt és nyugodt. Bill jelenléte nyugtatta meg, ő volt rá ilyen hatással. Újra a régi önmaga kezdett lenni és ezt az érzést jónak, nagyon jónak tartotta.

3. rész

2012-01-29T10:39:00.004+01:00

Harmadik rész:

Egyik reggel valaki finoman ébresztgette őt.

-Nadine! Ébresztő! Vendéged van, kicsim.
-Anya?-kérdezte kábán, de ahogy kinyitotta szemeit, rögtön tudta, hogy nem az édesanyja ébresztgette. Simone szólította őt kicsimnek.-Bocsánat!
-Semmi baj.-mosolyodott el a nő gyengéden.-Öltözz fel, aztán gyere le, mert egy bizonyos Mark Thornton keres téged. A nappaliban vár rád.
Miután az asszony távozott a szobából, Nadine kikelt, megmosakodott és felöltözött. Haját kiengedve hagyta és lement a nappaliba.
-Szia, Mark!-köszönt az orvosnak, aki a negyvenes évei elején járt és aki édesapja legjobb barátja volt.
-Szia, Nadine! Ne haragudj, hogy eddig nem látogattalak meg, de elég sok dolgom volt a rendelőben. Most viszont itt vagyok és szeretnélek megvizsgálni.
Míg Mark vizsgálta, Nadine elmesélte neki, hogy is került ebbe a házba.
-És mi lesz a céggel, a házzal és a többi dologgal?-tette fel a kérdést óvatosan az orvos.
-Még fogalmam sincs, de egyenlőre nem akarok ilyenekkel foglalkozni. Szeretném tisztességesen meggyászolni aput és szeretnék rendesen elbúcsúzni tőle.-válaszolta Nadine és most már sikerült visszatartania könnyeit.
A vizsgálat után Mark újabb adag nyugtatókat írt fel a lánynak, hogy azok rendbe tegyék a megviselt idegeit, majd elbúcsúzott és távozott.
Nadine úgy döntött, hazamegy még néhány dolgáért. Arra gondolt, elhívja Tomot is és megmutatja neki apukája tizenöt darabos gitárgyűjteményét.
-Tom!-ment a konyhában lévő férfihez.-Hazamennék néhány dolgomért és arra gondoltam, velem jöhetnél. Megnézhetnéd apu gitárgyűjteményét, ha érdekel.
-Naná, hogy érdekel.-vágta rá azonnal a fonott hajú.-Gitár jöhet minden mennyiségben.
-Apu szenvedélyes gitárgyűjtő volt.-mesélte a lány már az autóban. Billt is elhívták, aki vezetett. Nadine hátul ült.-Mindenféle gitár megtalálható a tizenöt darabos gyűjteményben. Fender, Gibson és még sorolhatnám. Emlékszem, hogy kislány koromban gyakran eljátszott nekem egy spanyol altatót, én meg csodálattal és csillogó szemekkel néztem őt. Meg is tanította nekem, hogy magamnak is el tudjam játszani.
-Miért pont spanyol altató?-kérdezte Bill, miközben balra kormányozta az autót.
-A nagymamám anyai ágról igazi spanyol volt és ő énekelte mindig. Három éves voltam, mikor meghalt. Azóta pedig már senkim sem maradt.-halkult el Nadine az utolsó mondatnál.
A házba érve a lány Tom kezébe nyomott egy kulcsot.
-Azt az ajtót nyitja.-mutatott balra.-Menj csak be és nézz körül bátran. Addig összeszedek még néhány holmit.-és ezzel felszaladt a lépcsőn a szobájába.
Egy kicsi bőröndbe pakolta bele a dolgait. Még néhány ruhát, a laptopját és amire még szüksége lehetett ott.
-Kész vagyok.-tette le a bőröndöt a lépcsőre, majd Billhez sétált, aki az ajtóból figyelte bátyját.
Tom olyan volt a gitárok között, mint egy kisgyerek a cukorkaboltban. Szeme csillogott, száján boldog mosoly ült. Minden hangszert alaposan megnézett, majd meg is pengette őket párszor.
-Látom, a bátyád jól el van.-mondta Nadine az énekesnek.
-Nem kellett volna beszabadítanod ide.-mosolygott Bill.-Most majd órákig várhatunk rá.
A fekete hajúnak azonban nem lett igaza. Tom pár perc múlva megállt a lány előtt.
-Oh, csajszi! Apukád szakértő volt a gitárok terén. Ezek a hangszerek ritkák, egyediek és a legprofibbak. Köszönöm, hogy megmutattad.-mondta.
-Szívesen.-szólt Nadine.-Még fogalmam sincs mihez kezdek majd ezekkel a hangszerekkel, vagy az autókkal, vagy ezzel a házzal. Aztán ott van még a cég is. Lassan gondolkodnom kellene ezeken.
A lány végül úgy döntött, magával viszi az egyik gitárt is. Azt, amelyen Karl játszotta neki mindig az altatót.
A Kaulitz-házban, a szobájában, az ágyon ült és a hangszert bámulta. Ujjait finoman húzta végig a gitár lakkozott faburkolatán. A húrokat is megérintette. Csodálatos varázslatot varázsolt neki az édesapja oda, a szobájába, amikor játszott rajta. Imádta a lágy dallamokat.
Halk kopogás zavarta meg gondolatait. Az ajtó kinyílt és Bill dugta be a fejét.
-Szia! Bejöhetek?-kérdezte.
Nadine csak bólintott, mire a fekete hajú belépett és becsukta az ajtót. Felült az ágyra a lánnyal szemben és lábait maga alá húzta.
-Tom most boldog. Lent anyuéknak meséli, hogy milyen csúcs gitárjaid vannak.-mosolygott.
-Örülök.-szólt a lány színtelen hangon és megszabadult térdrögzítőjétől. Masszírozni kezdte térdét.
-Fáj?-kérdezte halkan a férfi. A lány hófehér, sima lábát nézte. Furcsa gondolatok kezdtek kavarogni fejében. Olyanok, amelyeket más nő társaságában sosem érzett, sosem gondolt. Elképzelte, ahogy a fiatal nő hosszú lábai a dereka köré fonódnak és ő azokat a selymes combokat simogatja.
-Csak néha.-válaszolta Nadine.-Éjszaka rossz, amikor ugye nincs rajtam és néha érzem, ahogy a scontok mozognak. Elég kellemetlen.-fintorodott el. Elvette az éjjeliszekrény tetejéről a krémet és bedörzsölte térdét, majd a tégelyt visszatette a helyére.
-Elmeséled, hogy történt a baleset?-óvatoskodott Bill. Nem akarta felzaklatni a lányt, de ha az kész volt beszélni róla, ő szívesen meghallgatja.
-A cégtől tartottunk hazafelé.-kezdte a lány a gitárra meredve.-Este volt már és sötét. Apu óvatosan vezetett, ahogy mindig is. Én mellette ültem az anyósülésen. Két utcára voltunk a házunktól, mikor az egyik kereszteződésnél nagy sebességgel nekünk ütközött egy másik autó. Balról jött és apu oldalát találta el. Nekicsapódtunk egy oszlopnak. Később aztán kiderült, hogy a másik autó sofőrje karcolás nélkül megúszta, de biztos lesittelik, mert részeg volt. A lábán alig állt az a fickó és így ült autóba. A barátnője elhagyta és azért ivott.-hunyta le a szemeit egy pillanatra.-Apu a kórházban halt meg műtét közben. Súlyos belső sérülései voltak. Azonnal a műtőbe vitték, de szívrohamot kapott és már nem tudták megmenteni.-folytak a könnyei.-Nekem bezzeg meg csak a lábam sérült meg. Nekem kellett volna meghalnom. Akkor nem kellene elviselnem ezt a hatalmas fájdalmat.
Bill a beszéd közben letette a gitárt és a lány mellé ült. Az utolsó mondatnál megfogta a kezét, ami jéghideg volt.
-ne mondj ilyet!-mondta neki.
-Nagyon hiányzik apu, ahogy anyu is és Aaron is.-majd Nadine elmesélte bátyja eltűnését is az énekesnek. Bízott a férfiban, jobban, mint bárki másban.
-Este nincs kedved átjönni hozzám filmet nézni?-nézett a lányra Bill. Nem akarta egyedül hagyni.
-Inkább aludnék.-húzta el a kezét Nadine. Bizsergést érzett, beleborzongott a fekete hajú érintésébe.
-Te tudod.-állt fel Bill.-Viszont attól nem lesz jobb, ha elzárkózol mindenkitől. Valakivel könnyebb lenne átvészelned.-kissé ijesztően hasított belé a gondolat, hogy ez a valaki ő akar lenni. Ezalatt az egy hét alatt megkedvelte a lányt, nagyon is megkedvelte.
Ahogy teltek a napok és egyre többet beszélgetett a lánnyal, egyre biztosabb lett abban, hogy érez valamit a lány iránt. Vonzódott hozzá, de abban még nem volt biztos, hogy ez szerelem-e.
Nadine jól érezte magát a családnál. Jót tett neki az ideköltözés és ez alatt a napok alatt nagyon megszerette őket. Úgy tekintett Simone-ra, mintha a második anyukája lett volna, hisz a nő fantasztikus édesanya volt. Az asszony gyakran ölelte meg őt, gyakran szorította magához anyai védelemmel.
Ám egy nap a lánynak csalódnia kellett. A konyhába akart menni némi innivalóért, mikor a nevét hallotta. Megállt az ajtóban és hallgatózni kezdett. Tudta, hogy nem helyes, de kíváncsi volt.
-Nadine három hete van már itt, de semmit sem változott.-hallotta Gordon hangját.-Nem is ismer minket. Jó neki ez így? Szerintem nem.
-Ezzel most azt akarod mondani, hogy küldjük el és hagyjuk magára a fájdalmával?-kérdezte elhűlve Simone.
-Nem küldhetitek el!-szólt Bill felháborodottan. Pár nappal ezelőtt bátyjával pont arról beszéltek, hogy mennyire megkedvelte a lányt és szeretne neki segíteni a továbbiakban.
-Senki nem akarja elküldeni.-szólt Gordon.-Én csak azt mondom, hogy...
-Nadine?!-látta meg a lányt Bill, vagyis annak lábát.
Mindenki odanézett és tudták, hogy a lány mindent hallott.
Nadine előlépett.
-Nem kell többé aggódnotok miattam. Most azonnal elmegyek.-és felsietett a szobájába pakolni. Sietett, ahogy fájós térde engedte.
------------
(kép: Dia)

A szűz és a vadóc

2012-01-28T09:55:00.000+01:00

Bill Kaulitz, a szűz

Szerelem, gyengédség, szex - Bill (20) szótárából hiányoznak ezek a szavak. Négy éve nincs barátnője, azóta nem csókolózott senkivel, magányos. Ha szóba kerül a szex, a Tokio Hotel frontembere megszeppen és elhallgat; állítólag még mindig szűz. A lányokkal nagyon érzékenyen, kifinomultan bánik. Nem hagyja, hogy kikezdjenek vele és többnyire ő sem közeledik hozzájuk, mert még a saját érzéseitől is fél. Hogyan lehetne mégis utat találni a szívébe? "Imádom a romantikus verseket és a szerelmes leveleket. Rám sokkal nagyobb hatást tesz egy lány, ha szép sorokat ír, mint ha mélyen a szemembe néz vagy kicsípi magát." Bill olyan, akár egy díva: csak az tudja meghódítani, aki a tenyerén hordozza.

(forrás: Popcorn magazin (2010 január-február))

---------------------------------------------------------

Tom Kaulitz,a vadóc

Lehet szőke, barna vagy vörös, a nőcsábász Tom (20) mindet megkóstolja! Míg Bill visszahúzódik a csigaházába, ikerfivére beleveti magát a sűrűjébe, és sorra töri össze a lányok szívét. Szemérmetlenül felhívja őket a hotelszobájába, sztárcsemetékkel flörtöl. Ennek a kis macsónak nem valók a komoly kapcsolatok. Tudja egyáltalán mi az a szerelem? Aligha! Aki belemegy a játékba, annak föl kell készülni rá, hogy csak izgalmas kaland lesz a srác számára.

(forrás: Popcorn magazin (2010 január-február))

Első rész

2012-01-26T09:54:00.002+01:00

Az író zenés turnéja

Első rész:

(a sofőr neve, vagyis a Kenan, az egyik török tv filmsorozatból származik, A szív útjai-ból)

Odette a sötét színű és sötétített ablakú, gyönyörű Mercedeshez sétált és beült hátra. Levette napszemüvegét és táskájába csúsztatta. Most fejezte be a tárgyalást a Tokio Hotel nevű népszerű banda tagjaival. Az órákig tartó megbeszélés kicsit kimerítette, de legalább jó alaposan átbeszéltek minden részletet.

A négy férfi fülébe jutott, hogy ő nagy rajongójuk, és mivel híres, elismert író volt, megkérték őt, hogy hozzon létre egy blogot és írjon élménybeszámolókat az egy hét múlva induló turnéjuk minden állomásáról, minden pillanatáról. Szerették volna, ha az ő Alienjeik a backstagbe is nyerhettek volna bepillantást és ezzel is közelebb érezhették volna őket magukhoz.
A lány, mivel nagyszerűnek találta az ötletet, azonnal belement, hisz ezzel is alkothatott valami maradandót, valami nagyot. A banda a nagy kedvencei közé tartozott és úgy érezte, ennyivel tartozik nekik. A srácok a "segítségét" kérték és ő segíteni akart.
-Kenan! Indulj, kérlek!-mondta a török származású sofőrjének és kényelmesen elhelyezkedett az ülésen. Néhány órás út várt rá, hisz a fiúkkal fog eltölteni egy hotelben három napot, hogy azok jobban megismerhessék a "munka" kezdete előtt. Szerencséjére mindig volt az autója csomagtartójában egy kisebb táska, amiben pár napra való holmi volt.
A sofőr már majdnem elindult, mikor kinyílt az autó ajtaja. A lány először megijedt, majd Billt pillantotta meg, aki behajolt.
-Nem bánod, ha veled tartok ezen a hosszú úton?-kérdezte az énekes széles mosollyal az arcán.
-Nem vagyok valami jó társaság, Bill.-válaszolta a lány és a nyakában lógó láncot kezdte piszkálni. Az úton aludni szeretett volna, mert a múlt éjjel nem tudott.
A szőke hajú beszállt és becsukta az ajtót.
-Azt had döntsem el én.-helyezkedett el.-Indulhatunk!
Kenan a lányra nézett, aki néhány másodperc habozás után bólintott. Az autó, a banda autója után, kikanyarodott a parkolóból.
Odette az énekesre nézett. Szőke haja az ég felé állt, arcát pár napos borosta borította. Fehér trikót viselt, piros-fekete kockás inggel és sötétbarna bőrdzsekivel. Hosszú lábain sötét farmer feszült, lábfejét fekete cipőbe bújtatta. Ujjain gyűrűk sorakoztak, nyakában vastag láncok lógtak. A lány még soha életében nem látott ennyire feltűnő és ennyire vonzó férfit.
-Miért akarsz velem jönni?-kérdezte meg halkan és ujjaival végigszántott ébenfekete, a derekáig leérő selymes haján.
-Hát, gondoltam,beszélgethetnénk egy kicsit. Nem akartam, hogy egyedül tedd meg ezt a hosszú utat.-válaszolta Bill és jókedvűen felnevetett.-De te jól vagy?-nézett a lányra összehúzott szemekkel.-Nagyon sápadt az arcod.
-Csak fáradt vagyok. Nem aludtam túl sokat.-mondta Odette és levette fekete bőrdzsekijét.
-Sajnálom! Más napra is tehettük volna a megbeszélést, de minél hamarabb le akarunk tudni mindent. Egyébként, ha van még kérdésed, nyugodtan felteheted nekem is, ugyanis én vagyok ennek a dolognak az értelmi szerzője. Ez az egész blogosdi az én agyamból pattant ki, én találtam ki mindent. David csak a nevedet vetette fel.-vett elő a dzsekije zsebéből a férfi egy zacskó gumicukrot. Ki is bontotta és rögtön majszolni kezdte.-Kérsz?
A lány csak megrázta a fejét és nézte, ahogy az énekes még három cukrot tett a szájába. Olyan volt, mint egy férfiba bújtatott angyali kisfiú. Régen a szőke hajú volt a kedvence, ő állt hozzá a legközelebb, mára azonban már mind a négyüket ugyanannyira szerette.
-Ha akarsz, nyugodtan visszaszállhatsz a bátyádékhoz. Mindjárt elalszom, Bill, és amúgy sem vagyok jó társaság.-mondta a férfinak és magára terítette dzsekijét. Cipőjét levette és lábait felhúzta a fekete bőrülésre. Muszáj volt pihennie, hisz szemei már majdnem lecsukódtak.
Az énekes az álmos lányra emelte tekintetét, aki vele szembe fordult az ülésen és a háttámlára hajtotta a fejét.
-Azt akarod, hogy kiszálljak?-kérdezte.
Kenan közben mereven az utat figyelte, az előtte haladó fehér BMW-t követte. Jó alkalmazott volt és soha nem hallgatta ki a lány egyetlen beszélgetését sem direkt. Mivel azonban már fél éve ő fuvarozta az írót mindenhová, sok mindent tudott, még olyanról is, amiről más nem. Eladhatta volna at információkat a lapoknak, de nem tette. Szerette a lányt, hisz ha ő nincs, még mindig az utcán élne és talán már visszaküldték volna Törökországba, ahová nem akart visszamenni.
-Odette! ne kapcsoljak be halk zenét, hogy jobban tudj aludni?-pillantott az íróra egy pillanatra a visszapillantón keresztül. Tudta, hogy a lány ilyenkor mindig kért zenét, hogy nyugodtabban és hamarabb pihenhessen.
-De, Kenan. Persze, csak ha Billt nem zavarja.
-Nem, nem zavar, de kérdeztem valamit, Odette. Azt akarod, hogy kiszálljak?
Megszólalt a zene, majd a lány is:
-Nem, Bill. Nem akarom, hogy kiszállj, csupán csak azt szeretném, ha nem unatkoznál.-igazította meg dzsekijét magán és lehunyta szemeit.
-Talán éppen némi unalomra lenne most szükségem, nem gondolod?-nézett az íróra az énekes, de Odette már mélyen aludt. Egyenletesen szuszogott, ő pedig elmosolyodott. A nő tényleg fáradt lehetett, ha ilyen hamar elnyomta őt az álom.
Bill csak kedves tekintettel pillantott a lányra. Hogy miért mellette döntöttek? Azt még igazán ő maga sem tudta. Ahogy David felvetette a nevét és mesélt róla nekik egy kicsit, rögtön tudta, hogy ezt a lányt akarja a feladatra. Valamiért hozzá húzott a szíve. Olvasta a nő néhány cikkét is, köztük azokat is, amelyeket róluk írt és úgy érezte, ő lenne a legmegfelelőbb erre a feladatra. Hogy jól döntöttek-e? Az majd csak néhány hét múlva derül ki...

----------------------
A következő alkalommal Love & Death-et hozok, ígérem.....

Egyenlőre cím nélküli novella

2012-01-24T10:30:00.000+01:00

Édeseim!

Mivel már régen hoztam nektek novellát, most egy hosszabbal jelentkezem, ami szerintem az egyik legnagyobb írásom eddig. Úgy érzem, ennél jobbat eddig még nem írtam. Talán "Az író zenés turnéja" story jobb egy kicsit, de a novellák közül ez viszi a prímet. Szerintem...
Ebben a novellában Honey B megint más oldaláról mutatkozik be nektek. Itt egy nyomozót fog alakítani. Egyszerűen nem tudom elszakítani ettől a szereptől. Folyton olyan rövid jelenetek jutnak eszembe, amiben ő vagy FBI ügynök vagy nyomozó.
Oh, és Tom itt nagyobb szerepet kap...
Egyébként ha van ötletetek a címre, csak nyugodtan írjátok meg, mert nekem semmi jó nem jut eszembe, úgyhogy Help me, Please!!!!
Szerintetek is ez eddig a legjobb novellám?

.............

Nicolee már negyedik napja várta a változást férje állapotával kapcsolatban. Minden nap órákat töltött szerelme ágya mellett, éjszakánként pedig otthon alig aludt.

Mikor megtudta, hogy férjét meglőtték, azonnal a kórházba sietett. Idegesen toporgott és járkált a műtő előtt. Nem akarta elveszíteni szerelmét, akit egy akció közben hasba lőttek. Tommal, férje ikertestvérével csak várakozott és várták, hogy valaki végre tájékoztatást adjon nekik a férfi állapotáról. Aztán kijött egy orvos és elmondta nekik, hogy a golyó elég súlyos károkat okozott a hasüregben, de Bill állapotát sikerült stabilizálniuk, ám ennek ellenére sem biztos, hogy életben marad. Akaraterején és élni akarásán múlik már a gyógyulása.
Nicolee most is ott ült kedvese ágyánál és annak hideg kezét fogta. Egy éve voltak házasok, a Maldív-szigeteken tartották az esküvőt. Akkor ő huszonegy volt, míg a férfi harmincegy. Az a nap volt élete legszebb napja és nem szerette volna, ha boldogsága máris véget érne.
Férjére nézett és szabad folyást engedett sós könnyeinek. A férfi teljesen élettelennek tűnt. Arca sápadt volt, de nyugodtságtól sima. Haja, amit nemrég szőkére festett, hátra volt fésülve, állát pedig néhány napos borosta borította.
A nő könnyes csókot adott férje kezére, majd azt simogatva ráborult. Bill volt a családja és nem akarta elveszíteni. Ő volt az első szerelme is. Mikor hozzáment, tudta, hogy kockázatot vállal, hisz nyomozó kedvesét bármikor és bárhol lelőhették, de szerelmes volt és így vállalata ezt.
-Még mindig semmi?-érintette meg a vállát hirtelen Tom.
Felemelkedett és megtörölte barna szemeit.
-Semmi.-mondta.-Beszélek is hozzá, de arra sem reagál.
-Nagyon sápadt vagy, Lee.-nézett rá a férfi.-Ettél ma már valamit?
-Nem. Nem tudok most evésre gondolni.
-Pedig gondolnod kellene rá a baba érdekében. Bill sem szeretné, ha mindketten betegek lennétek. Gyere velem! Együnk valamit lenn a büfében.
Nicolee belátta, hogy a férfinak igaza van. Felállt és kezét nagy pocakjára tette. Terhessége már a harmincnegyedik hétben járt, vagyis két hét múlva kellene megszületnie lányuknak, aki majd a Kimberly nevet kapja.
Felkapta táskáját és Tom segítségével a kórház büféjébe ment. Vettek két szendvicset és két szelet süteményt.
-Hogy van a kis Kimy?-kérdezte Tom, hogy egy pillanatra elterelje a fiatal feleség gondolatait a fenti kórteremben fekvő Billről.
-Jól. Tegnap voltam orvosnál és azt mondta, minden rendben van... Szerinted Bill jobban lesz, mire megszületik a pici?
A férfi megfogta testvére feleségének a kezét. Eszébe jutott, hogy öccse mennyit áradozott neki a lányról annak idején. Elmondta, hogy egy boltban ismerkedtek meg, amikor is kihallgatta a nőt a boltban történt rablással kapcsolatban, mert szemtanú volt. Utána sokat találkoztak és randizgattak. Ez húsz hónapja volt, azóta pedig már házasok és első gyermeküket várják.
-Biztosan.-mondta.-Bill tudja, hogy hamarosan szülni fogsz és harcolni fog, hogy akkor veled lehessen. Nem hagyná ki első gyermeke születését, amit már nagyon vár. Ha tudnád, mennyire várja már, hogy a karjaiban tarthassa a kislányotokat.
-Jaj, Tom!-ölelte át a férfit a lány.-Nem fogom kibírni, ha elveszítem.
Tom a nő hátát simogatta.
-Bill nem fog meghalni. Harcos alkat és nem fog itt hagyni minket. Minden rendben lesz majd meglátod. De most jobb lenne, ha hazamennél és lepihennél. Gondolj a kis pocaklakóra.
-Ha bármi változás van, ugye felhívsz?
-Persze.
Nicolee a vállára tette táskáját és lassan elindult haza. A baba jelentette életének egyik felét, a másikat pedig Bill. Bármit megadott volna azért, hogy férje teljesen felgyógyuljon.
Otthon hálóingbe öltözött és bebújt a takaró alá. Férje szerette rajta ezt a vékony selyemhálóinget, mert kiemelte hatalmas pocakját és egyre növekvő formás melleit. Párja mindig úgy aludt el, hogy feje az ő nyakában volt, míg egyik keze a hasán. Érezni akarta a pici minden mozdulatát.
Bill épp a mobiltelefonját nyomkodta, mikor közölte vele hónapokkal ezelőtt, hogy állapotos. A férfi a meglepetéstől leejtette a készüléket, és tágra nyílt szemekkel nézett rá, majd miután felfogta a hallottakat, a karjaiba kapta őt és boldogan forgatta körbe. Bárcsak minden olyan szép lenne még.
Minden reggel gyomorgörccsel engedte el a munkába induló férjét, hisz féltette. Tudta, hogy minden egyes nap rossz emberekkel találkozik és nem akarta, hogy baja essen, ám most mégis megtörtént.
Felriadt, mert éles fájdalmat érzett a hasában. Eddig ezelőtt soha nem érzett még ilyet, így nem tudta, mi történik. Csak remélte, hogy a fájdalom hamarosan megszűnik.
Ám még pecek múlva sem múlt el. Ahogy tudott, ahogy a fájdalom engedte, elnyúlt az éjjeliszekrényén lévő telefonjáért és az első telefonszámot tárcsázta, ami Tomé volt, mivel a baleset óta minden nap percekig beszéltek. Miközben Tomot hívta, nedvességet érzett a lábai között. Elfolyt a magzatvize.
-Tom...-lehelte a telefonba.-Segíts, kérlek! Elfolyt a magzatvíz.
Ezután már csak arra emlékezett, hogy Tom és néhány mentős sürgölődött körülötte. Mentőautóba tették és elindultak vele a kórházba. Nagyon fájt a hasa, arca eltorzult.
-Bill még nem ébredt fel. Nincs velem és így nem szülhetek.-nézett a kezét erősen szorító Tomra.
-Nyugodj meg, Lee! Bill felébredt néhány perccel azelőtt, hogy felhívtál. Téged keresett, de megmondtam neki, hogy hazamentél pihenni és azt is, hogy mindjárt szülni fogsz. Tudja,hogy jön a baba. Bill jól van. Az állapotához képest kitűnően néz ki.
-Ááá!-kiabált, mert fájdalom nyílalt a testébe.-Még nem szabadna megszületnie. Két hét van még vissza.
A kórházba érve Leet azonnal a szülőszobába tolták. Orvosok és nővérek nyüzsögtek körülötte, de ő csak a babára koncentrált. Bill már jól van és most a kis Kimy a fontos.
-Nyomjon, Frau Kaulitz!-utasította őt az orvos.
Lee, ahogy Bill nevezte el, megszorította Tom kezét és olyan erősen nyomott, ahogy csak tudott.
Ekkor azonban kinyílt a szülőszoba ajtaja és Billt tolta be egy nővér egy tolókocsiban. Odatolta a lányhoz és megfogta a kezét, amit eddig ikertestvére fogott.
-Én most kimegyek.-mondta Tom és kisietett a helységből. A váróban leült és megtörölte izzadt homlokát. Kicsit sok volt neki a mai nap.
-Itt vagyok, édesem.-nézett feleségére Bill. Még ágyban kellett volna maradnia, de erőszakosan ráparancsolt a nővérre, hogy azonnal vigye őt az éppen szülő feleségéhez.
-Igen, itt vagy.-lehelte Nicolee. Homloka izzadt volt, teste kimerült.-Annyira örülök.
A férfi megsimogatta a lány arcát, de a kezét egy pillanatra sem engedte el.
-Mondtam, hogy veled leszek a szülésnél. Megígértem, édesem. Minden szavadat hallotta, amit nekem mondtál és kényszerítettem magam, hogy felébredjek. Szerencsére sikerült. Szeretlek!-adott egy gyors csókot kedvese szájára.
Néhány perccel és fájdalmas nyögésekkel később gyereksírás töltötte be a helységet. Bill és Nicolee egymásra mosolyogtak, majd egy nővér bebugyolálva a lány kezébe fektette a csecsemőt. Mindketten boldogan, könnyes szemekkel néztek az éppen ásító közös babájukra. Most már igazi család lettek.
-Gyönyörű.-suttogta Bill és leírhatatlan volt az a boldogság, amit most érzett. Családja volt és ettől békében érezte magát.
-A mi babánk, drágám.-mondta a lány és megpuszilta a kislány fejecskéjét.
-Büszke vagyok rád, egyetlenem. El sem hiszem, hogy apa lettem.-fogta meg a Kimy kezét a férfi, majd arca eltorzult, mert hasába fájdalom nyílalt.
-Menj vissza a szobádba, édesem és pihenj le.
Bill kint boldogan újságolta el testvérének, hogy apa lett.
-Kimy 2 kiló 55 dekával született és 50 centi. Olyan gyönyörű, Tom. A lányom és csodaszép kisbaba.
-Gratulálok, öcsi.-veregette meg öccse vállát gyengéden Tom.
-Neked is ideje lenne megállapodnod. Harminckét éves vagy.
-Fel sem gyógyulsz, de már megint engem szapulsz.-mosolyodott el az idősebb Kaulitz.-És mihez kezdesz majd? Most, hogy megszületett a lányod, nem folytathatod azt a veszélyes nyomozói életet.
-Ezen egy picivel később gondolkodom.
Másnap Nicolee már a saját lábán vitte be lányukat férjéhez. Neki is pihennie kellett volna még, de szerelmével akart lenni.
-Megfoghatom?-kérdezte Tom és óvatosan átvette a babát, aki nagy barna szemekkel nézett rá.-Tényleg csodaszép.-majd Kimyhez kezdett beszélni.-Szia, csöpség! Tom bácsi vagyok. Majd ha nagyobb leszel, megtanítalak focizni.
-Tom! Ő kislány.-mosolyodott el Bill és megfogta a mellette álló felesége kezét.
-Nem baj. Attól még focizhat. Vagy hozzatok össze egy fiút is.-nevette el magát az idősebb Kaulitz.
Bill csak megrázta a fejét és magához húzva kedvesét szenvedélyesen megcsókolta. Már hiányzott neki egyetlen felesége finom, szerelmes csókja.
-Jaj, gyerekek!-szólt rájuk Tom.-Ne előttem és a gyerek előtt, kérlek.
A fiatalabb Kaulitz csak felmutatta a középső ujját és tovább simogatta nyelvével szerelme száját.
-Örülök, hogy jól vagy, édesem.-ült le Nicolee férjéhez és hozzá bújt.-Aggódtam érted.
-Az utóbbi napokban alig aludt és alig evett. Már attól féltem, összeesik. Nélküled egyszerűen létezni sem akart.
Bill rosszallóan nézett a lányra, majd megpuszilta az arcát.
-Az a fő, hogy mindannyian egészségesek vagyunk.-mondta.
Tom átadta testvérének a kislányt és finom mosollyal az arcán nézte a nyomozó családját. ő is vágyott erre és tudta, hogy hamarosan ő is részese lehet majd egy ilyen meghitt pillanatnak.
Egy héttel később Billt hazaengedték. Bátyja támogatásával és családjával az oldalán sétált ki a kórházból. Nicolee, a baba és ő hátra ültek, Tom pedig vezetett.
A lány férje vállára hajtotta a fejét. Ő már néhány nappal ezelőtt hazamehetett és most eljött, hogy szerelmét kísérhesse haza a közös lakásukba. Kimy cumival a szájában közben aludt.
Otthon Tom felkísérte öccsét a hálószobába, majd elköszönve és puszit adva a kislány fejére, távozott. Nicolee a kiságyba tette alvó lányukat és bebújt szeretett férje mellé az ágyba.
-Remélem, tudod és érzed, hogy nagyon szeretlek, Bill.-mondta.
-Tudom és érzem is, egyetlenem. Én is szeretlek és elmondhatatlanul boldoggá tettél a kis Kimyvel.-csókolta meg feleségét a nyomozó.
-Nem bírtam volna ki nélküled.
A férfi betakarta kedvesét és magához ölelte. A hátán feküdt, mert vigyáznia kellett a sebére.
-Édesem?-kezdte.-Mondanom kell valamit.
-Mondd, szerelemem!
-Tegnap a főnököm bent járt nálam és beszélgettünk.
-Megint terepre küld, ugye?-merevedett meg Lee teste. Nem akarta, hogy férje újra veszélyben legyen. Főleg most nem, hogy itt a kis Kimy is és neki apára van szüksége.
A férfi érezte ezt a merevséget és megpuszilta felesége homlokát.
-Nem, kincsem. Nem küld többé terepre. Most, hogy Kimberly megérkezett irodai munkát fogok végezni és olyanokat, amik teljesen veszélytelenek. Nem akarok kockáztatni. Azt szeretném, ha Kimy nem maradna apa nélkül és te nem maradnál férj nélkül. Tavaly megígértem, hogy melletted leszek, hogy egész életen át szeretni foglak és ezt be akarom tartani úgy, hogy jó hosszú életünk lesz együtt. Nem megyek többé terepre, kedvesem.
Lee elmosolyodott és könnyezni kezdett. Most már nem lesz minden reggel gyomorgörcse, férje most már biztonságban lesz.
-Szeretlek!-motyogta kicsit szipogva.
-Én is téged, édesem.-ölelte át feleségét a nyomozó.-De amúgy Tomnak igaza van. Alkotnunk kéne majd egy fiút is.-vigyorgott kajánul.
-Előbb épülj fel teljesen és utána annyi gyereket szülök neked, amennyit csak akarsz.-bújt a nyomozó nyakához a nő, majd nyugalommal a lelkükben aludtak el mindketten.
Nicolee, Bill és pár napos kislányuk, Kimberly immáron már egy igazi Család voltak. Egy nagyon boldog Család.

Vége

18. rész: Befejezés

2012-01-22T09:26:00.000+01:00

Édeseim!

Mint látjátok, most hoztam az utcsó részt. Volt időm és előbb be tudtam gépelni, így itt is van.... Jó olvasást és remélem, elégedettek lesztek a végével... Köszönöm az eddigi komikat és támogatásokat!!! <3

18. rész:

Lihegve, zihálva néztek egymásra. Arcuk öt centire ha volt egymástól, tekintetük mélyen egybeforrt. Ennyire még soha nem kapcsolódott össze a pillantásuk. Az autóban csend honolt, csak a másik lélegzetvételeit lehetett hallani. Mi legyen most? Mit csináljanak és mit mondjanak?

Bill azonban megtörte a tétlenséget. Újra megcsókolta a lányt, de most lágyan és gyengéden. Tenyerét az újságíró arcára tette és csak csókolta.
Ana nem értette a helyzetet, de most nem is akarta érteni. Megint viszonozta szerelme csókját és jobb kezével átölelte a nyakát. Ujjaival a fekete hajzuhatagba túrt.
-Szeretlek, Ana! Annyira szeretlek.-lehelt apró puszikat a lány arcára Bill.-Úgy örülök, hogy nincs komoly bajod. El sem hiszed, mennyire aggódtam érted, édesem.
-Tényleg szeretsz még engem, Bill?-nézett a férfi szemeibe Adriana, de úgy érezte, csak álmodik.
Az énekes megfogta a kezét és tenyereibe temette.
-ha tudnád, egyetlenem. Minden percben gondoltam rád és majd beleőrültem a hiányodba. Azért kerestelek most fel, hogy megmondjam, szeretlek.-majd elhúzódott a nőtől és elkomolyodott.-De tudni szeretném, hogy másban nem hazudtál-e nekem. Tudnom kell, hogy az érzéseid őszinték voltak-e irántam.
Adriana tudta, hogy ez nagyon fontos Billnek, hisz az ismertsége miatt nem tudhatja kiben bízhat és kiben nem, ezért rögtön válaszolt is, de előtte még a fekete hajú vállára hajtotta a fejét.
-Őszinték voltak, szerelmem. Minden más őszinte volt. Nem akartam neked hazudni, de azt sem akartam, hogy később rákérdezz. Le akartam zárni a múltamat, emlékezni sem akartam rá és most sem akarok- Tiszta lappal akartam indítani veled az életemet. Bűntudatom volt és van, amiért hazudtam neked, de megígérem, hogy ez soha többé nem fog előfordulni. Elhiszed ezt nekem?
Bill hátrahajtotta a fejét és egy pillanatra lehunyta szemeit. Hitt a lánynak, elhitte, amit mondott és elűzte gondolataiból a kétségeket. Az utóbbi napokban, hetekben rengeteget gondolkodott és rájött, hogy Ana érzései végig őszinték voltak, de a lány szájából is hallani akarta.
-Elhiszem, kincsem és bocsáss meg, amiért elküldtelek. A múltadat meg teljesen magad mögött hagyhatod, mert velem nem lesz ilyen borzalmas életed. Velem boldog leszel. Nagyon boldog.-suttogta és egy hosszú puszit nyomott a lány szájára.-Most pedig hazaviszlek és összepakolsz néhány holmit, ugyanis hozzám költözöl. Szeretnék veled élni, mindig veled lenni.-indította el az autót.
-Inkább költözz te hozzám. Ott nyugodtabban lehetünk együtt.-mosolyodott el Adriana és megsimogatta égett karját.
-Rendben.-egyezett bele azonnal a férfi.-Tudod, amúgy soha nem hittem volna, hogy pont egy újságíróba fogok beleszeretni.-mosolyodott el ő is.
-Én meg azt nem hittem volna, hogy egyáltalán találkozom veled. Annyiszor visszautasítottál.
-Mert ostoba voltam. Nagyon ostoba.
-Bill?
-Igen, drágám.
-Köszönöm a ruhát amúgy. Meseszép és nagyon megleptél vele.
-Örülök, hogy tetszik. Majd egyik nap fel is veheted, mert elviszlek egy romantikus vacsira.
Adriana elégedetten és boldogan dőlt hátra.
-Tényleg szeretsz engem?-kérdezte meg még egyszer, mert nem akarta elhinni.
-Mindennél jobban, manócskám. Ám remélem, tudod azért, hogy még beszélnünk kell egymással.-mondta komolyan Bill.
-Tudom.-bólintott a lány.-Bármit megteszek, ha velem maradsz és soha nem hagysz el.
-Soha nem hagynám el a szerelmemet.
A lakásba érve Ana átölelte a férfi nyakát és rá mosolygott. hatalmas szerelem lángolt a szívében a híres énekes iránt és boldog volt, hogy ő is ezt érezte.
-Szeretlek, Bill!-lehelte halkan, de komolyan, szívből jövően.
-Szeretlek, Adriana!-suttogta a fekete hajú is és lehúzta a bőrkabát cipzárját, majd óvatosan letolta a ruhadarabot a lányról.-Egy akarok lenni veled, Ana.-beszélt rekedten és érzékien.-A szerelem szárnyán akarok repülni veled fel a boldogság felé.
Ana betolta szerelmét a hálószobába és lábával berúgta az ajtót.
-Én is ezt akarom, Bill.
Szerelmes csókban forrtak össze és tudták, már örökre összetartoznak. Szerelmük egymás iránt sokkal nagyobb és sokkal szilárdabb, mélyebb volt, mint azt ők hitték. Nem beszéltek, csak szerették egymást.
A beszélgetés későbbre maradt, de legalább együtt voltak. Adriana Alba pedig végre igazi igaz szerelmet talált.

Vége

Szösszenet

2012-01-21T09:10:00.001+01:00

-Billyboy! Ugye, szeretsz annyira, hogy veszel nekem egy Alaszkai malamutot?-és vállára hajtva fejem bociszemekkel néztem rá.
Bill erre teljes testével felém fordult, hosszú mutatóujjával lágyan megsimogatta arcom és a számba suttogva így szólt:
-Neked bármit, meine Schatz!

17. rész

2012-01-19T10:16:00.001+01:00

Édeseim!

Hétfőn hozom ebből a storyból az utolsó részt, aztán hozok egy novellát, egy különleges novellát, utána pedig indul a Love & Death......

17. rész:

Adriana napjai sablonosan teltek. Üzenetére nem érkezett válasz és most már tudta, hogy Bill elfelejtette őt. Igyekezett tovább lépni, de nehezen ment neki.

A tűzhelynél állva krumplit sütött, mikor meglökte a serpenyőt és a forró olaj a bal karjára ömlött. Felsikoltott és azonnal hideg vizet engedett rá. Az utóbbi napokban rengeteget ügyetlenkedett és már nagyon elege volt magából. Annyira, hogy sírni kezdett. A fájdalomtól is és ügyetlenségei miatt is. Aztán bevizezett egy törölközőt és karjára tekerte.
Az ajtóhoz sétált, mert kopogtak. Letörölte könnyeit és ajtót nyitott.
Bill állt előtte sötét farmerben, fehér ingben és fekete bőrdzsekiben. Haja az ég felé állt, szemeit napszemüveg takarta.
-Szia, Ana!-vette le a szemüveget és zsebébe tette.
-Mit keresel itt, Bill?
-Hozzád jöttem, de bemehetek?
Adriana szó nélkül beengedte.
-Miért sírsz és mi történt a karoddal?-nézett rá a férfi aggódva.
-Csak krumplit akartam sütni és ráömlött a forró olaj.-túrt bele hajába jó kezével a lány.-Mostanában nagyon ügyetlen vagyok. Még fel is kéne takarítanom az olajat és a krumplit.
Bill megfogta a lány karját és a kanapéhoz vezette.
-Az még várhat egy darabig. Előbb hadd nézzem meg a karodat.-ültette le az újságírót, majd ő is leült. Levette bőrdzsekijét és feltűrte inge ujját. Óvatosan kitekerte a lány karját és elfintorodott, mikor meglátta a csúnyán megégett bőrt.-Ez borzalmasan néz ki. Kórházba kéne menned.
Adriana megint sírni kezdett. Karja lüktetett és gyötrő fájdalmai voltak. Az égéssel járó mély és erős fájdalmat érezte.
-Nagyon fáj.-szipogott.
Az énekes visszatekerte a törölközőt a nő karjára, majd ráadta a cipőt és felállította. Bőrdzsekijét a lány vállára terítette és felkapva a lakáskulcsot az autójához vezette. A kórházba tartottak. Ana egész úton sírt, hisz karja nagyon fájt.
-Szia, Tom!-vette fel Bill a csörgő telefonját.-... Anaval vagyok. Épp a kórházba tartunk... Hát, csúnyán megégette a karját, úgyhogy nem tudom, mikor érek vissza . Mondd le a mai munkát, kérlek... David biztos megérti.. Jó, megmondom neki. Szia!-dobta a készüléket a műszerfalra.-Tom volt. Azt üzeni, reméli semmi komoly bajod nem esett és jobbulást.
A lány csak bólintott.
A kórházba érve Ana karját látták el. Egy fehér kórházi ágyon ült és nézte, ahogy egy fiatal orvos krémmel vastagon bekeni a karját.
-Mi van vele? rendbe jön?-kérdezte Bill. Nem akarta magára hagyni a lányt, mellette akart lenni.
-Ne aggódjon! A barátnője rendbe jön. Az égése szerencsére nem olyan súlyos, de néhány napig persze fájni fog. Felírok majd mindjárt egy krémet, amivel naponta kétszer jó vastagon be kell kenni a bőrfelületet és bekötni.-válaszolta az orvos és miután bekötötte Ana karját, távozott a kórteremből.
Bill és Adriana ketten maradtak. A lány a könnyeit törölgette, a fekete hajú meg csak nézte őt.
-Most is fáj?-ment közelebb a nőhöz.
Ana csak megrántotta a vállát. Meglepődött, amikor a férfi elé lépett és magához ölelte. Néhány pillanat után ő is átölelte az énekest a jó kezével és zokogni kezdett. Ez a zokogás nem az égés miatti fájdalom miatt volt.
-Sajnálom, Bill!-motyogta szerelme ingébe. A fekete hajú bőrkabátja még mindig a vállán pihent.-Mindent sajnálok. Bocsáss meg, kérlek!
Bill nem mondott semmit, csak tovább ölelte a lányt. Kínzó napok voltak mögötte is, hisz szenvedett szerelmem hiányától és most nem akart mást, csak érezni a közelségét.
Az autóban ülve hallgattak. Adriana szorította a kezében lévő krémet és kifelé bámult, míg Bill csak vezetett és néha-néha egy kósza pillantást vetett a lányra. Minden nap minden percében gondolt szerelmére, de még mindig nem volt biztos benne, hogy a nő érzései őszinték voltak-e.
Ana belebújt a bőrdzsekibe, bekötött karját óvatosan bújtatta bele és összehúzta magán. Kicsit lógott rajta és elég viccesen nézett ki a férfi nagy dzsekijében, de nem érdekelte.
-Most hazaviszlek és lepihensz, rendben?-szólalt meg Bill, hogy megtörtje végre a már elviselhetetlenné váló csendet.
-Nem kell gondoskodnod rólam.-válaszolta halkan a lány és kibámult az ablakon.
-Hát, épp ez az. Nem kellene, de nem bírom ki, hogy ne tegyem.-mondta az énekes és sebességet váltott.-Képtelen vagyok nem gondoskodni rólad. Egyszerűen élni sem tudok normálisan nélküled, a fene egye meg.-felelte dühösen, majd az út szélén leállította az autót. A lányra nézett és mivel képtelen volt tovább ellenállni a szájának, odahajolt hozzá és megcsókolta. Szenvedélyesen és szerelemtől szomjasan. Adriana pedig ugyanolyan nagy hévvel viszonozta.

16. rész

2012-01-17T10:15:00.004+01:00

16. rész:

Adriana már másfél hete nem hallott Billről. Most már egyáltalán nem bánta, hogy megosztotta múltját a fekete hajúval, hisz legalább megtudta, hogyan is reagálna rá később. Szerencsének érezte, hogy nem élte bele magát a kapcsolatba. Ha megtette volna, most sokkal rosszabbul viselné a véget.

-Mikor lesz már kész a kocsim?-toporgott idegesen az autószerelő műhely előtt. Nem akart mást, csak hazamenni.
A sovány, kék overált viselő, olajos férfi felemelkedett és a lányra mosolygott.
-Nyugodj meg, szivi!-mondta és rákacsintott az újságíróra.
Ana csak gúnyosan elmosolyodott. A szerelő egyáltalán nem volt jóképű és dühítette, hogy a férfi ráhajtott.
-Mi lenne, ha udvarlás helyett inkább az autómmal foglalkozna? Tegye szépen a dolgát és szerelje meg. Már szükségem lenne rá.-mondta keményen, ellentmondást nem tűrően.
A szerelő arcáról lehervadt a mosoly.
-Másfél óra, maximum kettő, míg kész lesz. Elég sok baj volt a kocsijával, hölgyem. Nem csak a hűtővize forrt fel, de néhány alkatrésze is tönkrement, amit időigényes volt beszereznem. Ezért is van itt a kocsija már ennyi ideje.
Adriana bólintott.
-Rendben. Két óra múlva visszajövök.-mondta és elsétált.
Beült egy, a műhelyhez közeli kávézóba és forró csokit rendelt. Amióta eljött Billtől, azóta nem volt sehol, csak otthon ült és a blogjával foglalkozott. Új bejegyzéseket írt, új külsőt csinált neki és egyebek.
Most viszont jó volt itt ülnie. A kávézóban nem volt sok ember, így a hangulat is valamivel nyugodtabb volt, nem volt zajos a hely.
Elővette telefonját, amit most már másfél hete nem tett és a képernyőre meredt. A kijelzőn Bill és ő ölelték egymást mosolyogva. A képet még a hamburgi lakosztály erkélyén készítette, háttérben a kék éggel. Akkor még minden rendben volt köztük...
-Adriana?-szólította meg egy vékonyka hang.
Odanézett és egy szőke kislány állt mellette.
-Szia! Mit tehetek érted?-tette el telefonját.
-Te Adriana Alba vagy, ugye?
-Igen, édesem, de gyere ülj le ide mellém.-csúszott arrébb a lány és megvárta, míg a kislány mellé ül.-Mi a neved és hány éves vagy?
-Amy vagyok és tegnap voltam tíz éves.
-Oh! Akkor boldog születésnapot. Az anyukád megengedi, hogy egyél egy szelet csokitortát?
-Nem tudom. Megyek és megkérdezem.
Amy felkelt és a kávézó másik felébe futott egy barna hajú fiatal nőhöz. A nő a lányra nézett, majd rá mosolygott és bólintott.
-Megengedte.-ült vissza a kislány Ana mellé.-Kérhetek tőled egy autogrammot?-adott az újságírónak egy papírt és egy tollat.
Ana elvette és írni kezdett:

"A világ legaranyosabb kislányának, Amynek minden szeretetemmel és jó kívánságaimmal. Adriana"

-Köszönöm.-örült a kislány.
Adriana rendelt egy szelet csokitortát Amynek és míg ő ivott, a kislány meg evett, beszélgettek és nevettek. Amy elterelte a figyelmét az énekesről és most pont erre volt szüksége.
Miután elbúcsúzott a kislánytól és anyukájától, visszament a műhelybe és most már el tudta hozni autóját. Egy puszit nyomott a kormányra, megsimogatta a műszerfalat és haza hajtott.
Lakásának ajtaja előtt egy nagy doboz pihent. Felvette és bevitte. A konyhapultra tette, majd felnyitotta a tetejét. A dobozban egy gyönyörű, piros selyemruha feküdt. Keresett hozzá cetlit vagy kártyát, de semmi nem volt hozzá. Ahogy azonban végigsimított a már a konyhapultra terített ruhán, rögtön tudta, ki küldte neki. Bill volt az, mert az anyag a Rafael Haralsen üzletben látott és tapintott finom anyag volt.
A ruha egy pánt nélküli, hátul cipzáros, combközépig érő finom selyemből készült műalkotás volt, ami egy vagyonba kerülhetett.
Mikor összehajtotta a ruhát, véletlen meglökte a dobozt és a földre esett. Kék ruhájának egy részét pillantotta meg. A halvány rózsaszín papír alatt ott feküdt a kék ruha, amiről azt hitte, elveszett. Most már tudta, hogy Bill lopta el, hogy neki meglepetést szerezhessen. Azt is tudta, hogy a méret miatt kellett ezt tennie. Szeretett volna írni egy SMS-t a férfinak, hogy megköszönje, de nem mert. Nem tudta, helyes lenne-e most ezt tennie.
Végül azonban mégis megtette.
"Köszönöm!"-küldte el az üzenetet. Csak ezt az egy szót írta, hisz fogalma nem volt, mit írhatott volna még. Bill már nem akarja őt és ebbe bele kell törődnie.

15. rész

2012-01-15T09:54:00.002+01:00

15. rész:

Adriana feje szerelme nyakában volt és beszívta annak finom illatát. Bízott az énekesben, de nehezére esett beszélni, ám mégis megtette. Most már kénytelen mindent elmondani.

-A hegem, Bill.-kezdte halkan és megnyugvással töltötte el kedvese kezének gyengéd simogatása.-A combomon lévő heget nem én okoztam magamnak, hanem az apám. Nyolc éves voltam, mikor egyik este sz apám már megint ittasan jött haza az anyámmal együtt. Bejöttek a szobámba és felkeltettek. Apu leült hozzám és kitakart. Lefogta a combomat és előrántott egy kést, amit aztán végighúzott a lábamon.
Bill megfogta a lány combját és ujjával a heget simogatta. Nem szólt semmit, csak kifürkészhetetlen arccal meredt előre és hallgatta szerelmét. Tudta, hogy ha most közbeszólt, akkor nem tud meg mindent és ő mindenről tudni akart. Mindenről.
Érezte, ahogy a lány könnyei végigfolynak nyakán, de türtőztette magát, mert meg akarta hallgatni a továbbiakat is.
-Mindvégig nevettek.-folytatta Ana szipogva.-Reggel aztán megnézték a sebet és rájöttek, hogy orvosi ellátásra szorulok. Kórházba vittek, ahol azt mesélték, hogy én okoztam magamnak a sérülést. Összevarrták a sebet és hazaküldtek. Fájdalmaim voltak, de a szüleimet ez nem érdekelte. Borzalmas emberek voltak.-már zokogott.-Szinte minden nap megvertek. A szüleim alkoholisták is voltak. Anyu halála után apám aztán csúnyán megvert egy nőt, aki nem akart lefeküdni vele és ezért most börtönben van.-elhúzódott a fekete hajútól.-Ezután adtam el a lakász és vettem meg azt jó messze onnan, amiben most lakok és ezután találkoztam Bennel is. Ő végig kedves volt hozzám, akkora szeretettel bánt velem, mint te egészen a veszekedésünkig. Ő ismerte a múltamat és megígérte, hogy soha nem fog megütni, de végül mégis megtette. Ben volt az első szerelmem, de az ütés után már nem akartam vele lenni. Pedig még gyereket is akartunk.-a férfira nézett.-Most már tudsz mindent, tudsz minden borzalmas dolgot a múltamról. Ezek után is képes vagy még szerelemmel szeretni engem?
Bill most sem szólalt meg és még percek múlva sem, csak nézett előre. Mindenre számított, csak ezekre a megdöbbentő és sokkoló hírekre nem. Képtelen volt megemészteni a hallottakat, nem akarta elhinni, hogy léteznek ilyen emberek, akik a saját gyerekükkel így viselkednek, így bánnak.
Felállította a lányt és az ablakhoz sétált. Hátát mutatta a nőnek.
-Van még valami, amit nem mondtál el, amiről hazudtál nekem?-kérdezte és ökölbe szorult kezeire nézett.
-Anyukám autóbalesetben halt meg, mert ittasan vezetett, de erre gondolom, magadtól is rájöttél.-mivel a férfi megint nem szólt egy szót sem, a lány bement a fürdőbe és gyorsan magára kapkodta ruháit.
Mikor kiment, Bill még mindig az ablaknál állt és bámult kifelé. Könnyei ismét utat törtek maguknak és kezdte megbánni, hogy elmesélte az életét.
-Bill, kérlek!-nyögött fel fájdalmasan.-Mondj már valamit! nem bírom, hogy így hallgatsz.
Az énekes végül megszólalt:
-Hazudtál nekem, Ana.-hangja halk volt.-A hotelszobában, ahol minden elkezdődött közöttünk, hazudtál nekem. Tudtad, hogy megbízhatsz bennem és sosem árulnálak el, de ennek ellenére te nem mondtál nekem igazat. Én bolond mindent elhittem, amit mondtál és melletted akartam lenni. Meg akartalak védeni, szeretni akartalak.
-És most már nem akarsz?-kérdezte Adriana. Az énekes szavai fájtak neki, de tudta, hogy igaza van. Hazudott és ezért most bűnhődnie kell.
-Már nem tudom, mit is akarok tőled és veled pontosan. Szeretlek, Ana, szerelmes vagyok beléd, de a tudat, hogy hazudtál, nagyon bánt. Mivel híres vagyok, nem tudhatom, kik azok az emberek, akik őszintén közelednek hozzám, akik valóban engem akarnak megismerni. Borzalmas dolgokon mentél keresztül és megértem, hogy titkolod, de hazudnod akkor sem kellett volna. Mondhattad volna azt, hogy nem akarsz beszélni róla. Nem erőltettelek volna, tudod.-majd Bill a lány felé fordult.-Időre van szükségem, Ana. Időre, hogy megemésszem, amit meséltél. Remélem, megérted.
-Persze. Megértelek.-bólintott a lány és zokogva, rohanva hagyta el a Kaulitz-házat. Mivel autója Berlin határában állt, gyalog indult haza.
Bill végignézte, ahogy élete szerelme felkapta holmiját és elrohant. Szerette a lányt, de meg kellett emésztenie a történteket. Teljesen összekuszálódott most benne minden, érzelmei között rendetlenség, káosz uralkodott. Igaz, hogy a nő nem követett el a hazugságával olyan tragikus dolgot, csak magát védte, de nagyon bántotta, hogy az a nő, akit teljes szívével szeretett, hazudott neki. Ő végig őszinte volt a lányhoz és elvárta ugyanezt. Ám most nem tudta, hogy Ana érzései is hazugságok voltak-e vagy igazak, őszinték. Őrlődött és nem tudta, mit tegyen.

14. rész

2012-01-12T10:38:00.002+01:00

14. rész:

Az ágyon fekve szenvedélyesen csókolták egymást. Adriana átkarolta a férfi nyakát és ujjaival annak hajába túrt. Tudta, hogy vallania kellene, de félt. Félt feltépni a régi sebeket, hisz tisztában volt vele, hogy vallomása balul is elsülhet. Bill elhagyhatja és azt nagyon nem szerette volna.

Mikor az énekes feltolta a pólóját és a combjába markolt, elszakadt a szájától. Érezte a férfi vágyát és ez észhez térítette.
-Bill!-tolta el magától óvatosan a fekete hajút.-Hagyjuk abba, Bill! Én még nem... nem akarom.
Bill ráborult a lányra és a nyakába lihegett. Izgalmi állapotban volt, hisz kívánta szerelmét és le kellett nyugodnia.
-Bocsáss meg!-csókolt bele a nő nyakába, majd legördült róla. Egyik karját szemei elé tette és csak lélegzett.-Ne haragudj, de annyira... annyira kívánlak, hogy az szinte már fáj. Akarlak, édes Ana. Szeretni akarlak, de ha várnom kell, akkor várok. Azt akarom, hogy ha szeretkezünk, akkor azt te is annyira élvezd, amennyire én, és, hogy neked is jó legyen.
-Köszönöm, Bill-puszilta meg az énekes arcát Adriana és felült. Hátát mutatta barátjának. Örült, hogy egy ilyen megértő férfi toppant be az életébe. Most úgy érezte, tudna mesélni Benről és fog is.
-Bill?-kezdte halkan.-A múltkor azt kérdezted, miért szakítottam Bennel. Azért, mert... mert...-könnyezett be.-mert megütött.
Bill szemei kipattantak és meglepetten ült fel.
-Hogy mit csinált?-kérdezte némi dühvel a hangjában.
-Egyszer nagyon csúnyán összevesztünk és erősen arcon ütött, pedig a kapcsolatunk elején megígérte, hogy soha nem teszi. Előtte egyszer sem bántott, de a pofon után kidobtam, hiába voltam belé szerelmes. Tudtam, hogy többé nem fogja megtenni és mondta is, de ezek után képtelen voltam tovább együtt élni vele.-mesélte a lány, közben pedig könnyei arcát áztatták.-Elküldtem és azóta nem hallottam róla.
Miközben a nő mesélt, az énekes keze ökölbe szorult. Feldühítette a tudat, hogy valaki kezet emelt szerelmére, hogy egy ereje teljében lévő férfi bántotta.
-Bántott téged...-meredt előre. Tekintete dühös volt. Ha a keze közé kerül egyszer majd az a Ben, azt is megfogja bánni, hogy annak idején megszületett.-Az a szemét megütött téged...
Adriana a férfi ökölbe szorított kezére tette kezét és addig simogatta, míg azok el nem lazultak. Az énekes összefűzte az ujjaik és a lányra nézett. Erősen fogta kedvese apró kezét.
-Én soha nem foglak megütni, édesem.-simogatta másik kezével a nő arcát.-Soha nem fogok kezet emelni rád, mert szeretlek. Nagyon szeretlek!
A lány megmerevedett e szavak hallatán. Nem akarta hallani, hogy a férfi szereti. Bűnösnek és hazugnak érezte magát. Nem mondott igazat az énekesnek titkolózott és titkolózik is előtte és ő mégis szereti. Nem őszinte hozzá, de ennek ellenére ő szerelmes belé. Ezt egy tőrdöfésnek, igazságtalannak érezte.
Felállt és könnyes szemekkel hátrálni kezdett. El kell mennie innen. Billnek nem szabad egy olyan lányt szerelemmel szeretnie, mint amilyen ő. Ő nem őszinte hozzá, sőt, hazudott is neki.
-Kicsim!-állt fel Bill.-Mi a baj, édesem?-lépett a nő felé.
-Nem, Bill.-potyogtak a lány könnyei.-Te nem szerethetsz engem. Nem szabad szerelmesnek lenned belém. Csak néhány hete ismerjük egymást és én hazudtam is neked.-dőlt a falnak Adriana és sírni kezdett. Tudta, hogy most majd vallania kell, mindent el kell mesélnie. Nem most, nem így akarta, de meg kell tennie.
-Mégis miről beszélsz, édesem?-állt a lány elé Bill és az arcát kezdte simogatni.-Te soha nem hazudnál nekem, hisz érzem, hogy őszinték az érzéseid. Azt is tudom, hogy csak nemrég találkoztunk, de én beléd szerettem és szeretném, ha a barátnőm lennél, a szerelmem, immáron rendesen.
-Én nem az vagyok, akinek te gondolsz.-nézett fel a férfira a nő.-Egy súlyos titkot őrzök, amit ha elmondok, elhagysz. Fontos vagy nekem, Bill és én veled akarok lenni, de ez a dolog akár el is szakíthat minket egymástól és azt nagyon nem akarom.
Az énekes letörölte a lány könnyeit és nyugtatólag átölelte, majd ringatni kezdte. Nem tudta, mi lehet az a súlyos titok, de abban biztos volt, hogy szerelmes volt ebbe a nőbe. Bármi is történjék, nem fogja elhagyni szerelmét, akit épp hogy csak megtalált.
Néhány nap. Ennyi kellett neki ahhoz, hogy szerelmes legyen és most, hogy ez megtörtént és érzései viszonzásra találtak, mert így volt, nem fogja annyiban hagyni a dolgot.
Ajakit a nő homlokához nyomta, közben pedig a haját simogatta. Lassan egy fotelhez vezette, majd leült és az ölébe ültette a zaklatott Anat. Tényleg valami súlyos titkot őrizhet, ha ennyire kiborult az említésétől.
-Semmi baj, egyetlenem. Szeretlek és nem hagylak el. Bármi is az a titok, nekem elmondhatod. Annyira szeretném, ha végre bíznál bennem. Mesélj nekem, életem! Mesélj!

?

2012-01-10T09:50:00.007+01:00

Drága Gizmoo!

Ne haragudj, ha esetleg úgy tűnt, hogy tőled "szedtem el" az "Az író zenés turnéja" story-alapot, de ez nincs így. Akár hiszed, akár nem, én nem olvastam a tiédet, nem is tudtam, hogy neked is van egy ehhez hasonló történeted készülőben. Nem akarok vitát gerjeszteni, és megbántani sem senkit, főleg téged nem, csak reagálnék erre a hozzászólásodra:

"Baromi jó, hogy néhány hete feltettem egy gyakorlatilag ugyanerről szóló sztori tartalmát, hogy elkezdtem írni... Ez igazán kedves tőled... -.-"

Sajnos csak ritkán tudok más weboldalakat megnézni, mert annyira nincs időm, ezért sem láttam a te előzetesedet. Ha láttam volna, elhiheted, hogy nem kezdtek bele ebbe a történetbe, hanem másikat találok ki. Ez a story-alap néhány héttel ezelőtt jutott eszembe, és már kész volt az első rész is és igazából nem is TH-sra terveztem, mert ki akartam adatni, de végül a TH-s verzió mellett döntöttem. Ám mivel most úgy tűnik, hogy te kezdted úgymond hamarabb, én felhagyok az írásával és kitalálok valami mást....

Surprise for you

2012-01-09T10:21:00.003+01:00

Pici fényes csillagaim!!!

Ne haragudjatok, hogy nem a beígért napon hoztam a meglepit, de meghalt a netem. :( Viszont, most már minden oké, mert megcsináltam.. :)
Megint egy fenomenális hírrel érkeztem hozzátok. Illetve, remélem, hogy nektek jó hír. Ugye úgy volt, hogy a Love & Death után végleg bezárom az oldalt és felhagyok a TH-s storyk írásával. Nos, ez nem fog megtörténni, mivel új történet jutott az eszembe. Mivel nagyon szeretitek az írásaim és szerettem volna nektek még adni néhány jó, kellemes pillanatot, elkezdtem egy újabb történetet. Igyekszem ezt hosszabbra és izgalmasabbra írni. Mondjuk ez egy picit komolyabb hangvételű story lesz és több minden fog benne történni. Remélem, ez a story is elnyeri majd a tetszéseteket, ami már tényleg az utolsó lesz....

Az író zenés turnéja (előzetes)

Odette Hammondnak (22), a fiatal lánynak már két könyve megjelent. Híres és népszerű író lett belőle, aki néha egy-egy napilap, magazin számára is szokott cikkeket írni. Az emberek szeretik őt és ez nagyon jól esik neki, örül ennek, ahogy a sikereinek is. Egész életében író akart lenni és álma most végre valóra vált, ráadásul ebből nagyon jól meg is élt. Saját autója is volt sofőrrel. Élvezi az életét.

Egy nap azonban nagy meglepetés éri, mikor a kedvenc bandája keresi fel és megkérik, hogy dolgozzon nekik néhány hónapig.
A fiúk arra kérik, hozzon létre egy blogot, amin élménybeszámolókat kellene közzétennie a hamarosan induló turnéjuk minden pillanatáról. Mivel tetszik neki az ötlet és egy új kihívásnak találja, azonnal igent mond és elkezdődik egy új fejezet az életében, ahol talán végre rátalál majd az IGAZ szerelem is.
A munka kezdete előtt három napot tölt el a fiúkkal egy hotelben, azzal a céllal, hogy azok jobban megismerhessék, beszélhessenek vele az írásról és egyéb dolgokról. A néhány órás úton egyedül utazna, de Bill nem hagyja ezt és szinte a lány beleegyezése nélkül beszáll mellé a fekete Mercedesbe.
A blogos dolog értelmi szerzője maga Bill volt, a lány nevét azonban David, a menedzser vetette fel, a srácok pedig belementek. Odette-nek azonban halvány fogalma sincs arról, hogy mibe is vágta a fejszéjét pontosan...

13. rész:

2012-01-06T09:26:00.005+01:00

Édeseim!! Holnap egy meglepetést hozok nektek, aminek biztos, hogy örülni fogtok....

13. rész:

Két nappal később Bill és Adriana nem tudtak találkozni, mert a lánynak Lipcsébe kellett mennie, hogy interjút készítsen egy befolyásos emberrel, egy filmrendezővel.

Már este volt, sötét, mikor Berlin közelébe ért. Lassan és óvatosan vezetett, hisz a lámpák ellenére is alig látta az utat.
Majdnem beért már a fővárosba, mikor az autója füstölni kezdett és leállt. Épp, hogy félre tudott húzódni. Leállította a motort és kiszállt. Felnyitotta a motorháztetőt, de hátrahőkölt, mert nagy füst szállt fel. Hát, ezzel az autóval már nem jut haza.
Beszállt és táskájából elővette telefonját. Nem maradhat itt éjszakára, haza kellene mennie.
-Bill? Szia! Itt Adriana. Szükségem lenne a segítségedre.-kezdte, majd elmesélt mindent. Az énekes megígérte neki, hogy azonnal útnak indul és perceken belül ott lesz, várja meg.
Míg várt, leengedte az ablakot, hogy friss levegőt szívhasson, majd visszazárta. Bill azt mondta, hogy épp lefeküdni készült. Az ágyból ugrasztotta ki őt, csak azért, hogy haza juthasson. A fekete hajú szó nélkül elindult, hogy segíthessen neki.
-Ana!-kopogott be valaki az ablakon.-Ana, hallasz engem? Szállj ki!
A lány a hang hallatán feleszmélt és kiszállt az autóból. Ahogy meglátta az énekest, átölelte. Megnyugodott, hogy már nem volt egyedül.
-Annyira jó, hogy itt vagy. Az autóm egyszerűen leállt és füstölni kezdett.-mondta.
-Már itt vagyok, édesem. Hazaviszlek magamhoz és alhatsz rajtam.-szólt kedvesen Bill és egy futó csókot adott a lány szájára.-Gyere!
Áttették a nő dolgait a férfi kocsijába, és miután Ana bezárta minijét, útnak is indultak.
-Te pizsamában vagy?-nézett meglepetten a fekete hajúra a lány.
-Siettem hozzád.-mosolyodott el Bill. Ahogy letette a telefont, rögtön felkapta a cipőjét és kocsikulcsát és úgy, ahogy volt, egy melegítőalsóban és pólóban elindult. Féltette szerelemét ilyenkor, sötétben egyedül.
-Majd holnap felhívok egy szerelőt. A mai napi munka kifárasztott.
A házba érve felmentek a férfi szobájába. Adriana kapott Billtől egy pólót, amiben alhatott és amit felvett a fürdőben. Mikor kiment, az énekes már az ágyban fekve várt rá. Ahogy meglátta, elmosolyodott és felemelte a takarót.
-Bújj be gyorsan, kismanó!-mondta.
Ana azonnal odabújt és a férfihez simult. A fekete hajú betakarta őt és átölelte.
-Pihenj, édesem! Látszik, mennyire elfáradtál.
-Köszönöm, hogy értem jöttél és hogy olyan gyors voltál.-motyogta a lány és egy puszit adott kedvese nyakára.
-Ne köszönd, kincsem! Még szép, hogy elmentem érted, hisz minden nappal egyre fontosabb leszel nekem.-simogatta a nő hátát, majd jobban betakarta és hagyta, hogy álomvilágba lépjen.
Reggel Adriana lassan nyitotta fel szemeit. Bill épp akkor lépett ki a fürdőszobából. Farmernadrágot viselt és arcát simogatta.
-Jó reggelt, kismanó!-mosolygott a lányra.
-Szia!-ült fel a nő.-Zuhanyoztál?
-Igen és meg is borotválkoztam. Hogy tetszem?-mutogatta vidáman a profiljait Ananak a fekete hajú.
Adriana megdörzsölte szemeit, majd hozzáértően fürkészte a férfi arcát.
-Gyere csak közelebb!-mondta.-Hajolj ide!
Bill leült hozzá és közel hajolt szerelméhez. Annyira közel, hogy arcuk csupán centikre voltak egymástól.
A lány felemelte ujját és lágyan végighúzta kedvese arcán. Az énekes arca sima volt és finom arcszesztől illatozott. Többször is végighúzta ujját a puha bőrön.
-Szóval, hogy tetszem?-suttogta a férfi elfúló hangon. Szemei csillogtak, ahogy szerelmét nézte.
-Olyan nehéz elhinnem, hogy tényleg létezik olyan férfi, mint te.-szólt halkan a nő és a fekte hajú szemébe nézett.
-Pedig ideje lenne elhinned, ugyanis itt ül előtted és téged akar. Csak téged.
Bill olyan gyengéden csókolta meg, hogy Ana azt hitte, elolvad. Ebben a csókban egy életre szóló gyengédség, törődés és szeretet volt, amitől a lánynak bűntudata támadt. Az énekes őszintén közeledett hozzá, míg ő a múltját titkolta el előle és a szüleiről is hazudott neki. Ha majd kiderül az igazság, már pedig egyszer ki fog, a férfi haragudni fog rá, meg fogja gyűlölni és el fogja küldeni.
-Haza kellene mennem.-húzódott el, pedig nagyon szívesen élvezte volna még az énekes szájának kedves simogatását.
-Miért félsz tőlem, édesem? Miért vagy még mindig ellenem? Nem akarok neked rosszat, elhiheted.
-Tudom, de én nem érdemellek meg téged.
-Ezt meg hogy érted?-kérdezte értetlenül Bill.-Csodálatos személyiség vagy és én veled akarok lenni.-csókolta meg megint a lányt, aki most hagyta és minden odaadásával viszonozta. Nem akart a múltjáról beszélni és az énekes figyelmét is el akarta terelni erről és az előbbi mondatáról is.
Engedte, hogy a férfi a hátára fektesse és fölé kerekedve szenvedélyesen vegye birtokba a száját, közben pedig csípőjét csípőjéhez szorítsa.

12. rész:

2012-01-03T09:54:00.002+01:00

12. rész:

Adriana másnap délután az autó ablakán bámult ki. Szomorú volt, mert reggel sehol sem találta kedvenc ruháját, amit emlékei szerint elő sem vett a bőröndjéből. Az egész lakosztályban kereste, de nagy bánatára nem találta meg, pedig az a selyemruha volt az egyetlen drága holmija. Három hónapig spórolt rá és most elveszett.

-Minden rendben, édesem?-kérdezte halkan Bill vezetés közben és egyik kezét egy kósza pillanatra a lány combjára tette.-Még mindig a ruhád miatt vagy szomorú? Szóltam a hotelban, hogy ha megtalálják, hívjanak fel.-hazudta. Nem szívesen tette, de nem akarta szomorúnak látni kedvesét és a meglepetést sem akarta elmondani.
-Az volt a kedvenc ruhám, de mindegy. Majd veszek másikat.-mosolyodott el halványan Ana, ahogy az énekes hívta.
-Ne! Szerintem még ne vegyél újat. Várj még egy-két hetet. Ha addig nem lesz meg, én magam foglak elkísérni egy üzletbe, rendben?-kanyarodott balra az autóval a férfi.
-Rendben, habár úgyis mindegy.
-Mit szólnál, ha holnapután felugranék hozzád és együtt töltenénk egy napot?-váltott témát Bill és nagyon remélte, hogy pozitív választ kap majd. Szeretett a lánnyal lenni, szerette a karjaiban tartani és szerette a száját csókolni. Mindent szeretett ebben az aprócska nőben, mindent, ami volt.
-És mit csinálnánk?-kíváncsiskodott a lány.
-Hát, igazából nem tudom, de neked mindenképpen jó lenne. Megcsókolnám a szádat, az arcodat, a pisze orrodat és a bársonyos nyakadat. Ha azt szeretnéd, egész nap ölellek és szeretetteljesen simogatlak. Azt csinálnánk, amit csak szeretnél. Nem számít, csak legyek veled.
Adriana pislogott párat, hogy elűzze könnyeit, amiket Bill szavai hoztak elő. A férfi csak vele akart lenni és szeretni őt. Egész életében szeretethiányban szenvedett és most itt ez az énekes, aki megadná neki azt, amire vágyik.
-Nem tudom, ráérek-e.-válaszolta.-Meg kell néznem nem jött-e valami munkával kapcsolatos dolog. Majd felhívlak. És ha eljössz hozzám, a szavadon foglak és meg kell tenned azokat, amiket mondtál.-mosolyodott el.
Bill a nő combjára tette a kezét és kicsit megszorította. Amikor megszólalt, hangja rekedt volt és érzéki:
-Többet is megteszek, ha akarod. Csak rajtad múlik minden, kicsim.
A lány összerezzent a szavak hallatán, testét libabőr öntötte el.Nagyon jól tudta, hogy a férfi mire gondol. Utoljára Bennel szeretkezett évekkel ezelőtt és nagyon vágyott már némi törődésre, gyengédségre. Lelki szemei előtt megint megjelent az izzadtan összefonódó meztelen testük.
Bill kitette a lányt a lakásánál, segített neki felvinni a csomagjait, majd az ajtóban magához ölelte és gyengéden megcsókolta. Hamburgban, a lakosztályban egész délelőtt egymás karjaiban feküdtek és csókolóztak. A férfi beleszeretett a nőbe, de bevallani még nem akarta.
-Alig várom, hogy felhívj.-suttogta és a lány füle mögé tűrt egy vörös hajtincset.
Adriana átölelte őt és hozzábújt. A férfi nyakába beszélt.
-Olyan jó lenne, ha itt maradnál éjszakára. Szeretnék megint rajtad aludni.
Az énekes kedvesen felnevetett és megpuszilta a nő arcát.
-Aranyos vagy, édesem, de nem lehet. Nekem is van még pár dolgom, amiket el kell intéznem és Tom is vár rám. Pedig nagyon szívesen maradnék.-mondta, majd egy hosszú csók után távozott.... volna. Ahogy azonban a lépcső közepéhez ért, megállt. Visszafordult, majd a lányhoz szaladt és a karjaiba kapva szenvedélyesen megcsókolta.
A lány belemarkolt a férfi ruhájának gallérjába és úgy viszonozta a csókot. Lábujjhegyen állt, hogy még jobban érezhesse Bill száját. Szerette volna, ha az énekes vele marad és megint együtt töltenek egy estét.
-Most már tényleg mennem kellene.-húzódott el tőle a férfi.
-Csak még egy csókot.-csókolta tovább a fekete hajú száját Adriana. Hosszú ideje vágyott már szeretetre, amit az énekes most megadott neki és nem akarta, hogy véget érjen.
-Telhetetlen vagy, manócskám.-mosolygott Bill elővillantva hófehér fogait.
A lány felháborodottan lépett el tőle.
-Ezzel most a termetemre utaltál?-csapott tréfásan a férfi vállára.-Na, szépen állunk ám!
Az énekes átkarolta a derekát és mosolygós puszit adott az orrára.
-Nem bántásból mondtam.-simogatta ujjával a nő arcát.-Nagyon tetszik, hogy ilyen picike vagy. Jó érzés megölelni téged.
-Bocsánatkérés elfogadva.-mosolygott Ana és megpuszilta a fekete hajú állát.
-Remek. Most viszont tényleg indulok. Várom a hívásod, manócskám.-csókolta meg a lányt Bill, majd vidáman, boldogan szaladt le a lépcsőn és hagyta magára a nőt.
Adriana besétált a lakásba és a csukott ajtónak dőlt. Ő is boldog volt. Eddigi élete nem volt épp felhőtlen, de most, Bill-lel jó irányba kezdett haladni. Végre igazán boldog lehetett és nagyon remélte, hogy nem jött semmi munkája, mert a férfival akarta tölteni minden szabad percét.

2. rész

2012-01-01T09:48:00.003+01:00

Na, sziasztok, édeseim!! Visszatértem és az új év ajándékaként a kéréseteket teljesítem, vagyis hoztam a Love & Death második részét. Remélem, megérte a várakozás..... :)
Oh! És amúgy észrevettétek, hogy 2011-ben kerek 100 bejegyzésem van? Tök jó!!! :D

Boldog Új Évet mindenkinek!

Második rész:

Másnap reggel Nadine elég későn kelt. Megmosakodott, majd átöltözött és lement a konyhába, ahol Bill és Tom épp evett, Simone meg főzött.

-Jó reggelt!-köszönt halkan.
-Reggelt?-mosolygott rá Simone.-Már lassan dél van. Te még a fiaimnál is tovább alszol... Ülj csak le! Mindjárt adok neked valami reggelit.
Nadine leült Tom mellé, akivel szemben pedig az énekes ült.
-Köszönöm, de nem vagyok éhes. Csak egy pohár narancslét kérek, ha van.
-Persze. Mindjárt.-szólt az anya és miután kitöltötte az italt, a lány elé tette. Úgy gondoskodott róla már most, mintha a saját lány lett volna.-Biztos nem kérsz valami reggelit? Egy lekváros pirítóst esetleg?
-Tényleg nem kérek, köszönöm. Nem szoktam reggelizni.
-Hát, jól van.-majd Simone visszafordult a főlő ételekhez.
Bill és Tom jelentőségteljesen egymásra néztek, majd a fekete hajú a lány felé biccentett és felhúzta a szemöldökét.
-Mondd csak, Nadine!-kezdte Tom, hogy beszélgetést kezdeményezzen. Az anya tegnap kérte meg őket, hogy foglalkozzanak a lánnyal és beszélgessenek vele.-Hogy tetszik a szobád?
-Tetszik. Nagyon kedves és hangulatos.-Nadinenak semmi kedve nem volt a társalgáshoz.
-Nem bánod, ha megkérdezem, miért viseled azt a térdrögzítőt?-tette fel újabb kérdését Tom. Bill csak hallgatta és figyelte őket.
-A balesetben megsérült a térdem, néhány csont elmozdult. Három hónapig kell viselnem a rögzítőt.-válaszolta Nadine szűkszavúan. Még nem volt kész elmondani a történteket, hogy egy részeg alak ment beléjük hatalmas sebességgel.
-Értjük.-bólintott a gitáros és újra enni kezdett.
-És ööö...-kezdte most Bill.-Szereted a zenét?
Nadine erre csak felállt. Nem bírta hallgatni már ezt a sok sületlenséget, amit az ikrek kérdeztek tőle.
-Simone! Nem bánod, ha telefonálok egyet? Szólnom kell Marknak, hogy itt vagyok.
-Nem, persze. Menj csak. A telefont az előtérben találod egy kis asztalon.
-Köszönöm.
A telefonbeszélgetés után Nadine felment a szobájába. Leült az ágyra és maga elé tette három fényképet. Az elsőről az édesanyja, Ingrid mosolygott rá, a másodikról a bátyja, Aaron, a harmadikról pedig apja, Karl.
Ingrid hat évvel ezelőtt hunyt el vérfertőzésben, Aaron eltűnt Irakban három hónapja. Bátyja huszonhat éves volt és helikopter pilóta. A gépe valahol az erdő felett tűnt el. és azóta nem is találták meg. Nadine eleinte még reménykedett testvére hazatértében, de mára már lemondott róla. Annyi rossz dolog történt már vele, hogy képtelen volt reménykedni.
Eltette a képeket és letörölte könnyeit. Erősnek kell lennie. Nem szabad összetörnie, nem engedheti el magát.
Ebédnél csak turkálta az ételt. Nem volt éhes. Illetve az volt, de egy falatot sem tudott volna lenyelni, pedig Simone főztje csodásan nézett ki és az illata is finom volt. Azért mégis, nehogy megsértse vendéglátóit, evett pár falatot.
A desszertnél furcsa képet vágott.
-Ez milyen sütemény?-kérdezte és villájával párszor megbökte.
-Ez anyu csokis-mogyorós csodája.-mosolyodott el Tom és a szájába vett egy órási adagot.
Nadine eltolta a tányért.
-Talán nem szereted?-fordult hozzá a mellette ülő Bill.
-Allergiás vagyok a mogyoróra.-mondta.-Sajnálom, hogy nem szóltam róla már korábban. Meg kellett volna mondanom.
Ebéd után a lánya szobájába indult.
-Nadine!-szólt neki Bill.-Nem lenne... Nem lenne kedved filmet nézni velem a nappaliban? Tom elmegy, ahogy anyuék is.
-Kedves tőled, Bill, de nem vagyok valami jó társaság. Főleg most nem.-utasította vissza őt a lány. Nem akart teher lenni a férfin.
-Kérlek, Nadine!-ment közelebb a lányhoz Bill.-Tudom, hogy fáj és hogy őszinte legyek, fogalmam sincs, mit érezhetsz most, de azt tudom, hogy semmi jót. Én, vagyis mi szeretnénk segíteni neked abban, hogy könnyebb legyen és hamarabb átvészeld ezt az egészet. Ha beszélni akarnál róla, én szívesen és bármikor meghallgatlak. Bennem nyugodtan megbízhatsz!-majd ellépet a fiatal nőtől.-Ha meggondoltad magad, a nappaliban leszek.-és Bill elment.
Tom és a szülők távozása után Nadine úgy döntött, mégis lemegy az énekeshez. Ahogy beért a nappaliba, meglátta a férfit, aki a kanapén feküdt. Hasán a távirányítóval nézte a lejátszóba betett filmet.
-Szia!
A hang hallatán Bill felnézett és meglátta a lányt- Felült és kedvesen elmosolyodott.
-Szia! Örülök, hogy mégis csatlakozol. Gyere, ülj le!-paskolta meg a maga melletti helyet. Nadine leült.-Kérsz kekszet vagy csokit?-mutatta az asztalon lévő édességeket.
A lány elvett egy kocka csokit és a szájába tette. Nem rágta össze, csak hagyta, hogy elolvadjon. Az utóbbi hetekben semmi édességet nem evett és ez a kocka csoki igazán jól esett neki.
Csendben nézték a filmet. Csak azt lehetett hallani, hogy Bill néha belenyúl a kekszes zacskóba és ropogtat.
-Mondd, Bill!-szólalt meg Nadine.-Ugye tényleg nem zavarlak titeket? Nem ismertek engem, és én sem titeket, ezért gondolom, nincs igazán ínyetekre apu kérése, vagyis az ittlétem.
A fekete hajú megállította a filmet és egyik lábát a kanapéra téve a lány felé fordult.
-Butaságokat beszélsz, Nadine.-szólt kedvesen.-Egyáltalán nem vagy a terhünkre. Igaz, hogy még nem ismerünk téged, de ez majd hamarosan másképp lesz. Jó, hogy itt vagy, legalább nem anyu az egyetlen nő ebben a házban.-mosolyodott el.
Nadine csak az ujjait babrálva bólintott. Mikor néhány perccel később a filmben egy olyan jelenet ment, ahol az apa megölelte lányát, önkéntelenül is, de eszébe jutott az ő apukája. Könnycseppek gördültek végig arcán. Szenvedett és gyötrő fájdalmai voltak.
Bill meglátván a lány könnyeit, ismét megállította a filmet.
-Nadine...-ült hozzá közelebb.
-Bocsáss meg!-szipogott a fiatal nő és felállva fel akart rohanni a szobájába, de Bill elkapta a csuklóját és gyengéden visszahúzta.
Egy hirtelen ötlettől vezérelve átölelte a lányt és fejét a mellkasára vonta. Nadineból azonnal kitört minden és mélységesen zokogni kezdett. Bill csak ölelte és halkan csitítva próbálta megnyugtatni. A háttámlának dőlt és hagyta, hogy a lány kisírja magát. Tudta, hogy fájdalmai vannak, de fogalma nem volt, hogy mekkorák. Száját a lány füléhez tette és halkan dúdolni kezdett. Az első eszébe jutó dalt, az Ich binda-t.
Nadine még soha nem érezte magát ennyire biztonságban senki karjában sem, a bátyjáén és apukájáén kívül. Ez a férfi lelki békét, lelki egyensúlyt adott neki. Gyönyörű hangja pedig megnyugtatta.
-Ne haragudj! Bocsánat!-húzódott el az énekestől néhány perc múlva.
-Ne, Nadine! nem kell bocsánatot kérned semmiért.
-Eláztattam a pólód.-nézett a férfi nedves, sötét felsőjére.
-Majd megszárad.-rántotta meg a vállát Bill.-A fő, hogy te jobban érezd magad.
-Köszönöm!
A nap további részét Nadine a szobájában töltötte. Aludt, pakolgatott, gondolkodott...
Bill pozitív hatással volt rá és összeomlott lelki világára. Máskor elszégyellte volna magát sírásáért, gyengeségéért, de most nem tette. Tudta, hogy a férfi nem érez iránta szánalmat és sajnálatot. Ahogy ránézett az énekesre, rögtön teljesen megbízott benne. Nehezen barátkozott és nyílt meg másoknak, de Bill más volt. Bill maga volt a biztonságot jelentő, fényes otthon, ahol bátran, minden kétség nélkül "élhetett".
Este még a fekete hajútól kapott egy bögre forró erdei gyümölcsös teát is. A férfi kedvelte a lányt, aki már most egyre beljebb került szívébe.

Christmas and New Year

2011-12-20T08:52:00.001+01:00

Édeseim!

Ebben az évben már nem jelentkezek több résszel és bejegyzéssel. Most is csak azért írok, hogy kellemes ünnepeket kívánhassak nektek.
Köszönöm nektek azokat a csodálatos kommenteket, szavakat, amiket írtatok nekem. Az egekig emeltetek vele és hálás vagyok nektek. Remélem, 2012-ben is ilyen íntenzíven mondjátok majd el a véleményeiteket és én izgalmassá tehetem majd a napjaitokat egy-egy résszel. Édesek vagytok és aranyosak! Fantasztikusak! Köszönöm!

Békés Boldog Karácsonyt kívánok nektek és vidámságban gazdag Boldog új évet!

Olívia

11. rész

2011-12-17T10:14:00.002+01:00

11. rész:
Adriana vizes hajjal, pizsamában lépett ki a szobájából. Bill a hatalmas ablak előtt álló megterített asztalnál ülve várta a lányt. Egy szabadidőnadrágot és egy fekete pólót viselt. Ahogy meglátta a nőt, elmosolyodott, megvárta míg leül, majd megszólalt.

-Rendeltem neked is, ha nem baj. Sült hal párolt zöldséggel.-mondta, majd felemelve az evőeszközt enni kezdett.

A lány néhányszor megbökte villájával a halat és beleturkált a zöldségbe, majd letéve az evőeszközt hátradőlt.
-Mi a baj? Talán nem szereted?-nézett rá a férfi.
-Sajnálom. Szólnom kellett volna, hogy nem eszem halat, mert nem szeretem, de nem gondoltam, hogy nekem is rendelsz. Ne haragudj!-dörzsölte meg homlokát fáradtan a nő, majd kibámult a sötét éjszakába.
Bill közelebb húzta a székét a lányhoz. Eltűrte a vizes hajat és a füléhez hajolt.
-Te ne haragudj, Ana. Meg kellett volna kérdeznem, mit szeretnél enni.-suttogta.
Adriana felé fordult és fejét a vállára hajtotta. Megnyugtató volt az ölelése.
-Nem érdekel a kaja.-motyogta.-Nem is vagyok éhes.
-Hát, akkor mi a baj?-simogatta mutatóujjával a lány nyakát Bill.
-Nincs baj, csak most ilyen kedvem van. Folyton magam előtt látlak abban a csodálatos fekete öltönyben. Nagyon jól áll neked. De mit beszéltél Rafaellel?-kérdezte Adriana. Mielőtt eljöttek, Bill pusmogott valamit a divattervezővel.
-Csak megköszöntem neki még egyszer a ruhát.-válaszolta a férfi és megpuszilta a nő arcát.-Ahhoz képest, hogy azt mondtad, ne próbáljak közeledni hozzád, elég sokat megengedsz. Ennek pedig örülök, mert ez azt jelenti, hogy bízol bennem. Ugye így van, Ana?
A lány erre nem tudott mit mondani. Bízott az énekesben, de a múltját képtelen lett volna megosztani vele, ezért csak annyit mondott:
-Az életemet bármikor a kezedbe adnám.
-Nincs kedved lemenni a medencéhez és úszni egyet? Ilyenkor, este nincs ott senki. Ketten lennénk.
-Nem tudok úszni, úgyhogy nem.
-És a jacuzzi? Oda sincs kedved menni velem?
Adriana csak megrázta a fejét. Nem akart bikinit húzni a hege miatt. Tudta, hogy Billt nem zavarná, de őt igen.
Átölelte a férfi nyakát és odabújt hozzá.
-Miért csókoltál meg a fülkében?-kérdezte. Tudni akarta az igazat.
Az énekes belecsókolt a nő nyakába.
-Mert akartam, mindennél jobban akartam és most is akarom.-mondta és felemelte a lány fejét.
Csókjuk lágy volt és gyengéd. Bill érezte Ana száján a tusfürdő finom kókusz ízét. Megőrjítette ez a csók, a lány pici száját élvezet volt csókolni.
-Holnap délután indulnánk haza. Szeretnél addig elmenni valahová vagy csinálni valamit?-kérdezte meg halkan.
-Téged akarlak ölelni, mert olyan vagy, mint egy óriási plüssmackó és egész délelőtt csókolózni akarok veled.-válaszolta Adriana és meglepődött a saját szavain. Mikor Bennel együtt volt, akkor nem volt ilyen merész. A férfi elnyomta őt, most már tudta.
Bill-lel viszont minden más volt. Mellette szabadnak érezte magát, önmaga lehetett. Az, aki valójában volt.
Az énekes elmosolyodott a nő szavain és sok apró csókot adott annak szájára. Tetszett neki, amit mondott, imponáló volt férfiúi szívének.
Már az ágyon feküdtek és szenvedélyesen csókolóztak. Adriana volt alul és hagyta, hogy a férfi keze belemarkoljon fehér combjába, csípőjét csípőjéhez nyomja. Felsóhajtott, mikor a fekete hajú telt ajkai már a nyakát simogatták. Benyúlt az énekes pólója alá és ujjaival a gerincén játszott. Élvezte kedvese bőrét megérinteni. Aztán szájuk megint találkozott.
Később, mikor a lány már aludt, Bill lassan és óvatosan kikelt az ágyból. Ana bepakolt bőröndjéhez sétált és kutatni kezdett benne. A kék selyemruhát kereste, amit a nő a jelmezbálon viselt és amit Adriana azért vitt el, hátha elmennek egy olyan helyre.
Amikor megtalálta, kivette és kisétált a szobából. Felhívta a recepciót és megkérte őket, hogy küldjenek fel valakit. Ahogy felért egy férfi, a kezébe nyomta a ruhát.
-Kérem, holnap reggel sürgősen küldje el ezt a ruhát Rafael Haralsen üzletébe, a Haralsen Fashionbe, ami a főúton található.-mondta.
-Igen, uram.-bólintott a férfi-
Bill adott neki egy kis pénzt, majd becsukta az ajtót. Visszasétált a lányhoz, aki szerencsére még mindig aludt, és befeküdt mellé. Mielőtt eljöttek az üzletből, a divattervező elmondta neki, hogy Ananak nagyon tetszett a piros selyemanyag. Úgy döntött hát, hogy meglepi a lányt egy abból készült gyönyörű ruhával, de szüksége volt ahhoz a méreteire és ezért kellett aljas módon ellopnia a nő kedvenc ruháját.
Egy hosszú puszit adott Adriana arcára, majd átölelte őt és lehunyta szemeit. Jóleső melegséggel aludt el.

Tokio Hotel-Négy Évszak

2011-12-12T09:02:00.000+01:00

Szerintem a banda tagjai mind egy-egy évszakot képviselnek. Ők a Négy Évszak fiai! A róluk készült fotók és a velük készült interjúk alapján osztottam ki az évszakokat...

-Bill: Ő a Tavasz, a megújulás, az újjászületés évszaka. Szerintem ő olyan színes egyéniség, mint ahány virág létezik a Földön.
Ha új külsőt ölt magára, vagy csillogó szemekkel, vidáman mosolyog, kinyílik, mint egy gyönyörű virág.
Pont olyan megnyugvást, olyan egyensúlyt sugároz a megjelenése, a személyisége, mint amit a Tavasz is. Számomra ő ezt az évszakot képviseli, a kedvenc évszakomat.

-Tom: Ő a Nyár, a flört, a folytonos pezsgés, a partyk évszaka.

Köztudott, hogy a gitáros régen ( mivel most állítólag barátnője van, szerintem már nincs így) rengeteget csajozott, kihasználta a grupikat, ezért is osztottam rá ezt az évzsakot.
A Nyár nyüzsgést szimbolizál, ami Tomból csak úgy sugárzik. Nem tudom elképzelni Tavaszként, szerintem ő egy tipikus Nyár-jellem.

-Gustav: Ő az Ősz.
Hogy miért is? Hát, azért mert ő olyan kis csendes, olyan kis szomorkásnak tűnik, mint amit ez az évszak is képvisel.
Lehet nincs így, de számomra ezt sugallják a róla készült képek és az interjúk is.

-Georg: Ő kapta a Tél elnevezésű évszakot.
Ritkán látok róla olyan fotót, amin mosolyog és ezért, meg a néha felöltött zord tekintetéért érdemelte ki a Telet.
Szinte biztos vagyok benne, hogy valójában egy kis lökött, mint a többiek is, de a képek alapján szerintem a Tél az ő évszaka.

10. rész

2011-12-11T09:41:00.001+01:00

10. rész:

-Kész vagy már?-kiabált be másnap a lány a fülkében öltöző énekesnek.

-Kíváncsi vagy már, mi?-szólt vissza Bill mosolyogva, miközben a fehér inget gombolta.
-Igen. Alig várom, hogy megcsodálhassalak.-húzta végig ujját egy piros selyem anyagon Adriana. Tetszett neki az anyag és el is képzelt már magának egy ruhát belőle, de gyorsan el is hessegette ezt a gondolatot, mert kifizetni úgysem tudta volna.
-Ez indiai selyem.-állt mellé a divattervező, a negyvenes évei végén járó Rafael Haralsen.- Két napja érkezett. A tapintása finom, lágysága csak úgy simogatja az ember bársonyos bőrét. A piros a szenvedély és a szerelem színe. Illene magához egy ebből készült ruha. Már látom is magam előtt. Az ön gyönyörű bőrét és szépségét kiemelné. Nem szeretne egy ruhát belőle?
-Áh, nem köszönöm.-siklatta ki ujjai közül az anyagot a lány és a férfira nézett.-Nem tudnám megfizetni, mert biztos vagyok benne, hogy drága lenne. Nagyon szép az anyag és tényleg nagyon tetszik, de talán majd egy másik életben, ahol lesz elég pénzem ilyesmire.
Rafael megrántotta a vállát, de ez a vállrándítás nem mitsemtörődő, hanem beletörődő volt.
-Maga tudja.-mondta.
-Mi lenne, ha inkább tegezne? Ez a magázás olyan öregítő.
-Rendben, de akkor te is hívj Rafaelnek.-a lány bólintása után folytatta:-Te az a blogújságíró Adriana Alba vagy, ugye? Nagy rajongód vagyok, imádom, ahogy írsz, tetszik az a stílus, az a szeretetteljesség.
-Köszönöm. Nekem meg a ruháid tetszenek. Ötletesek és egyediek. Elegánsak, de mégis szexisek. Még a férfi holmik is. Csodálatosak.-pillantott a fülke felé Adriana. Bill még mindig öltözött.
-Feltehetek egy indiszkrét kérdést? Te és Bill együtt jártok? Mert ő úgy néz rád, mintha...
-Nem, nem vagyunk együtt. Mi csak barátok vagyunk.-majd a lány a fülke felé fordult.-Bill! Kész vagy már?
Ekkor a függöny kitárult és kilépett rajta az énekes. A fekete, szűk nadrág kiemelte, kihangsúlyozta hosszú lábait. A fehér ing feszült széles vállán és mellkasán, míg a fekete zakó még férfiasabbá, még vonzóbbá tette. Adriana csak nézte őt, le sem tudta venni róla a szemét. Most értette meg igazán, hogy a tinédzser lányok milliói miért is rajonganak érte, miért is vannak oda ezért az emberért.Életének huszonhárom éve alatt nem találkozott még ennyire jóképű, ennyire karizmatikus férfival.
Bill látta a nő szemében ülő csodálatot és közelebb lépett hozzá. Ahogy lehajtotta a fejét, hogy a lányra nézzen, lehelete simogatta annak homlokát.
-Tetszem neked, Ana?-kérdezte suttogva, szinte már őrjítően érzéki hangon.
Adriana felnézett és képtelen volt bármit is mondani. A Bill szemeiben lévő csillogás elnémította.
-Én...-kezdte néhány perc múlva, de a férfi ujja a száján elhallgattatta.
-A tekinteted mindent elárul.
Pillanatukat a divattervező szakította meg.
-Csodás rajtad ez az öltöny, Bill. Be se kell venni belőle, így az igazi. Fantasztikus.
Aztán a fekete hajú visszament a fülkébe és egy szürke feszes nadrágban, meg a hozzá tartozó feslőben tért vissza. Ez az összeállítás még jobban tetszett a lánynak.
-Biztos ez is tetszik neked, Ana?-szólt ki a fülkéből az énekes.
-Igen, tényleg. Sokkal jobban tetszik, mint az előző, az öltöny, habár az sem volt semmi.-piszkálta a másik függönyt Adriana.
Bill kinyúlt és behúzta a lányt a szűk fülkébe. Combjuk összeért, arcuk centikre volt egymástól.
-Mit... Mit csinálsz?-dadogott zavartan a nő.
-Segítened kell. Nem bírom begombolni az ingemet, ami idegesít. Segíts nekem, kérlek!-vágott szenvedő képet a férfi.
Adriana felsóhajtott és remegő kezekkel kezdte begombolni a fekete hajú ingének felső három gombját. Rettenetesen zavarban volt és idegessége miatt a legfelső gombbal neki is meggyűlt a baja. Ahogy próbálta a helyére tenni, hozzáért az énekes csupasz nyakához és összerezzent.
-Csak nem fázol?-szólt halkan Bill és egyik kezét a nő derekára csúsztatta, majd közelebb húzta magához, már amennyire tudta.
A lány nyelt egyet és leengedte kezeit. Az énekes arca lassan közeledett felé és tudta, hogy most egy csókot fog kapni. Ujjával megsimogatta a fekete hajú arcát és lábujjhegyre állt. Leheleteik egymás száját melegítették hosszú másodperceken át, míg végül Bill tette meg a következő lépést, és megcsókolta a lányt.
Szájuk gyengéden csókolta a másikét, majd a férfi hevesebb csókra váltott. Évek óta nem csókolózott már és kicsit türelmetlen volt. Teljesen neki préselte a nőt a fülke falának és csak csókolta a pici száját.
Adriana nagyon élvezte a csókot, belebizsergett minden porcikája, de végül mégis ő húzódott el először. Nem tudta, mit is mondhatna, ezért csak végigsimított Bill arcán, majd elhagyta a fülkét. Magában sok kérdést tett fel, példádul hogy lesz tovább, vagy mihez kezdenek most? Mindenesetre ez a csók maga volt a mennyország.

9. rész

2011-12-08T09:41:00.003+01:00

9. rész:

Adriana agya őrületes sebességgel járt. Azt kereste, hogy mit hazudjon. Nagyon nem akart hazudni az énekesnek, de az igazságot semmiképpen sem tudhatta meg. Akkor nem keresné többé őt a férfi, ezt pedig nem kockáztathatja.

-Gyermekkoromban történt.-kezdte hazugságát.-Nyolc éves voltam. A késsel játszottam és megvágtam magam. A heg tíz centisre sikerült. Ennyi történt.-rántotta meg vállát és lehajtotta fejét, hogy leplezze a benne tomboló fájdalmat, amiket az emlékezés hívott elő. És a fekete hajú szemébe sem tudott volna belenézni ezután a hazugság után.
-Megérinthetem, Ana?-Bill hangja olyan halk és olyan gyengéd volt, hogy azt hitte, a lány meg sem hallotta, ám tévedett.
-Nem, nem.-vágta rá azonnal a nő.-Nem szeretném, ha bárki is hozzáérne. Hosszúnadrágot kellett volna felvennem, de ez volt kéznél. Különben is, most én kérdeznék, habár jobb lenne, ha abbahagynánk ezt a játékot.-állt fel és járkálni kezdett.
-Pedig még a szüleidről is szerettelek volna megkérdezni.-fordult a lány felé Bill és csak nézte, ahogy a fiatal nő ide-oda járkál. Látta, hogy ideges és kissé zavart, a legszívesebben a karjaiba vonta volna egy meleg, megnyugtató ölelésre.
-A szüleim meghaltak, testvéreim pedig és más rokonaim nincsenek. Kíváncsi vagy még valamire, vagy eleget faggatóztál már?-förmedt a férfira Adriana, de szavait rögtön meg is bánta. A szüleiről is hazudott most, már megint hazudott. Két perc alatt már másodjára hazudott a számára már egyre fontosabb embernek.
Az énekes felállt.
-Jobb lesz, ha most magadra hagylak. Bocsáss meg, amiért felzaklattalak.-majd becsukva maga után az ajtót, magára hagyta a lányt.
Adriana fájdalmasan felnyögött. A Bill szemében lévő megbántottság nagyon zavarta. Nem akarta megbántani az énekest, azt az embert, aki őszintén közeledett hozzá és akivel annyira jól érezte magát.
Később az ágyában fekve sem tudott emiatt aludni. Bocsánatot kell kérnie Billtől, nem bír várni reggelik. A tudat, hogy a férfi haragszik rá, már most emészteni kezdte.
Felkelt és átment az énekes szobájába, ahol már sötét volt. Bill a derekáig betakarózva, a bal oldalára fordulva pihent, látszólag aludt.
-Bill? Ébren vagy, Bill?-kérdezte halkan a nő.
Mivel nem kapott választ közelebb ment az ágyhoz. Óvatosan felemelte a takarót és bebújt a férfi mellé. Pár másodpercig, miután szemei hozzászoktak a sötéthez, nézte a fekete hajú nyugodt arcát, majd tenyerét annak kezére tette és megfogta.
-Sajnálom, Bill.-suttogta.-Ne haragudj, hogy megbántottalak.-majd egy arcra puszi után ki akart kelni az ágyból, de egy derekára csúszott kéz megakadályozta.
Bill ölelte át őt és húzta közelebb magához.
-Semmi baj, Ana. Nem haragszom, csak maradj itt, jó? Szépet szeretnék álmodni és ezt csak akkor lehet, ha itt leszel mellettem. Egész éjjel.-nyomatékosította az utolsó mondatot.
Adriana először nemet akart mondani, de aztán meggondolta magát. Visszafeküdt és ő is átölelte a férfit. Jó érzés töltötte el, ahogy a fekete hajú feje a nyakában volt és leheletével simogatta.
-Jó éjt, édes Ana!-motyogta a férfi.
-Jó éjt, Bill!
De Adriana nem tudott még elaludni. csak simogatta az énekes hátát gyengéden. Bűntudata volt, amiért nem mondta el az igazat a hegéről és családjáról, de nem tehette. Képtelen volt felfedni erőszakos múltját. Ha beszélt volna róla, azzal előjöttek volna az emlékei és érzelmileg megint tönkrement volna, amit nem engedhetett meg magának.
A hátára fordult, aminek következtében Bill bal tenyere a melléhez csúszott. A melle alatt állt meg, hüvelykujjával megérinthette volna a domborulatot.
Aztán a férfi megmozdult, fejét a lány mellkasára tette. Úgy ölelte a nőt, mint egy kisgyerek a plüssmaciját. Gyermekien, törődően és szeretetteljesen
Adriana Bill haját kezdte piszkálni és fogalma nem volt, mit kezdjen a férfi iránti érzelmeivel. Engedjen vagy ne? Hagyja közeledni Billt vagy ne? Vállaljon kockázatot a szerelemért vagy ne? tegye magát sebezhetővé vagy ne?
Tudta, hogy ha enged az énekesnek, azzal sebezhetővé válik. A fekete hajú túlságosan közelk erülhet hozzá, sőt, bele is szerethet és ez fájhat. Ha az énekes aztán elhagyja, megbántja, ő le fog épülni és nagy esély lesz rá, hogy szellemileg összeomliki, mint egy kártyavár.
De a szerelem kockázatokkal és sebekkel jár. Ha nem kockáztat, akkor soha nem lehet igazán boldog. Soha nem fogja érezni azt a lelki nyugalmar, amit csak a szerelem adhat.
Felsóhajtott és a mellkasán édesencalvó férfira nézett.
-Engedek, Bill.-suttogta.-Kapsz tőlem egy esélyt, a bizalmamat nyújtom feléd. Ismerj meg, ha ezt akarod. Ha tényleg ezt akarod...-egy puszit adott Bill fejére és lehunyta szemeit.

Happy Santa Claus!!!

2011-12-06T09:02:00.000+01:00

Happy Santa Claus-Day for everyone!!!!!

8. rész

2011-12-05T10:17:00.004+01:00

Nyolcadik rész:

-Játszani?-kérdezte meglepődötten a nő. Neki eszébe jutott egy "játék", de ahhoz egyiküknek sem kellene ruhát viselnie. Idegesen nyelt egyet, ahogy maga előtt látta a meztelenül összefonódó testüket. Te jó ég, mik jutnak már az eszébe!

-Igen, játszani.-bólintott az énekes.-Kérdezz-feleleket. Ha válaszolsz egy-egy kérdésemre, én is válaszolok a te kérdéseidre. Na, mit szólsz?-kapott be egy mogyorót.
Adriana pont ettől félt. Bill többet akar tudni róla. Nem kellene belemennie ebbe a játékba, de ő is szeretett volna többet tudni arról az emberről, aki akkora hatással volt rá és aki egyre kedvesebb lett szívének. Maximum passzolja a kérdést.
Bólintott, mire a fekete hajú leült vele szemben szintén törökülésben és közéjük tette a tálat, amiben a rengeteg mogyoró volt.
-Honnan szedtél össze ennyi mogyorót?-kapott be néhányat.
-Ez az első kérdésed?-mosolygott Bill és ő is evett párat.
-És neked?
Egymásra néztek és nevetni kezdtek. Az énekes, amióta ismert lett, nem érezte magát ennyire jól egyetlen lánnyal sem. Mindig attól tartott, hogy azok csak a pénze miatt akartak vele lenni, és nem miatta, nem a személyisége miatt, de Adrianannál tudta, hogy nem számít a pénz. Akár a világ összes pénze is az övé lehetne, a lány akkor sem lenne vele, ha nem érdekelné és kedvelné.
-Az én első kérdésem az, hogy miért pont újságíró? Miért pont újságíró lettél?-tette fel a kérdést. Kíváncsi tekintettel nézte a nőt.
-Szeretek írni. Már hat éve írogatok, de csak három éve foglalkozom vele hivatásszerűen. Régebben verseket is írtam és novellákat is, de a verseim nem lettek jók. Mivel tizenhét éves koromban megjelent egy cikkem az egyik napilapban, elkezdtem az írással többet foglalkozni. Most egy könyvön is gondolkodom. Szeretem, amikor karaktereket, személyiségeket alkothatok, én kelthetem őket életre. Az írás olyan fontos nekem, mint neked az éneklés. Mindent jelent, az az életem. Ott fejezhetem ki magam, ott adhatok ki magamból mindent.-válaszolta a lány. Az írás volt a mindene. Annyira fontos volt neki, mint tüdőnek a levegő, sejteknek az oxigén.-Az én első kérdésem pedig az léenne, hogy miért mentél bele az interjúba, mikor előtte mindig visszautasítottál?
Bill sóhajtott egyet. Ez volt az a kérdés, amire igazából ő maga sem tudta a pontos választ.
-Számítottam erre a kérdésre, de őszintén megmondva, fogalmam sincs.-kezdte.-Az első két alkalommal valóban nem akartam neked interjút adni, ahogy senki másnak sem, mert elég rossz passzban voltam. Harmadszorra viszont már csak megszokásból mondtam nemet. Aztán többen pozitívan beszéltek rólad, így megnéztem a blogodat. Tetzsett, hogy nagy kedvességgel és szeretettel írtál minden egyes interjúalanyodról. Aztán megláttam a fényképed és úgy éreztem, fel kell hívjalak. Így aztán megszereztem a számod és felhívtalak. Emlékszem, mennyire zavarban voltál.-mosolygott.
-Hát, igen. Miután annyiszor visszautasítottál, lemondtam arról, hogy valaha is beszélhetek veled. Nagyon meglepett a hívásod, de nagyon örültem. Tudod, én nagyon szeretem, amit te és a bandád csináltok. Nekem nagyon sokat jelent, ahogy az is, hogy találkozhattam akkor veled. örökké hálás leszek azért a telefonért.-válaszolta a lány és egyre jobban kezdett tetszeni neki ez a játék.
-Mit gondolsz a pénzről?-tette fel a következő kérdést a férfi. Nagyon remélte, hogy a nő pozitív választ ad majd neki.
-Utálom a pénzt.-vágta rá egyből Adriana.-Számomra nem jelent semmit, nincs értéke. Taszítanak az olyan emberek, akik gazdagok. A pénzesemberek nagyképűek és felszínesek. Játszák az eszüket, mert nekik sokkal több papír- és fémdarab van a tulajdonukban, mint másoknak. A pénz mocskos és undorító, mert sokan lopnak, csalnak és hazudnak miatta. Sajnos fontos a normális élethez, de számomra nem jelent sokat, ahogy a luxus sem. Én szeretem az egyszerű, letisztult dolgokat.
Bill elmosolyodott. Teljesen elégedett volt a válasszal, hisz pont azt kapta, amire számított. Ez a lány maga volt a tökéletesség számára, már csak meg kellene valahogy hódítania.
-Akkor most én kérdezek.-szólt Adriana, miután lenyelte a szájában lévő mogyorót.-De nem tudom, mit is kérdezzek. Vagy mégis!-csillant fel a szeme.-Hogyhogy nincs még barátnőd? Értem, hogy félsz attól, hogy csak a pénzed miatt akarnak tőled valamit, de az eltelt hosszú évek alatt csak találkoztál már olyan lánnyal, aki igazán érdekelt és akinek te is igazán tetszettél.
-Hát, igen, volt egy lány, akivel teljesen összhangban voltunk, de sajnos nem lett volna időnk egymásra, így bele se vágtunk egy kapcsolatba. Azóta viszont semmi. Sajnos csendes a helyzet.-válaszolta az énekes és ekkor szeme megakadt a lány bal combján lévő hegen. Az olvaslólámpa gyéren világította meg, de így is látta, hogy a heg legalább nyolc centi volt.
-Nálam is csendes a helyzet.-mondta a lány vidáman, majd észrevette , hogy Bill tekintete a hegre szegeződött. Arcáról rögtön eltűnt a mosoly. Tudta, hogy a férfi most rá fog kérdezni és fogalma nem volt, mit mondjon. Nem mondhatja el, hogy apja vágta meg, aki már három éve börtönben volt, mert súlyosan megvert egy nőt. Édesanyja már négy éve meghalt, mert ittasan karambolózott.
Levette pulcsiját és a combjára terítette.
-Mi történt a comboddal, Ana?-kérdezte halkan Bill.

Első rész

2011-12-03T09:21:00.005+01:00

Itt is az első rész.....

Love & Death:

Első rész:

Nadine, a fiatal lány a ravatalozóban állt és könnyes szemekkel nézte a barna koporsóban fekvő édesapját. Karl Hegenbarth, a Hegenbart-vállalat igazgatója, tulajdonos volt, aki két hete hunyt el egy autóbalesetben.

A lány csak nézte a fekete öltönybe öltöztetett apukáját, akit mindennél jobban szeretett. Egyedül volt, már mindenki magára hagyta, hogy végső búcsút vehessen szeretett családtagjától.
Ahogy megérintette a férfi arcát, másik kezét a szája elé tette és keservesen felzokogott. Fájt a szíve és fájt a lelke. Az elmúlt napokban és órákban végighallgatott részvétnyilvánítások és együttérzések pedig csak mélyítették fájdalmát. Gyűlölte, hogy az emberek sajnálták és hogy sajnálkozva néztek rá. Alig bírta elviselni az ilyen tekinteteket.
Húsz éves volt és már is teljesen egyedül maradt ebben a hatalmas világban. Édesanyját is elvesztette hat éve, egyetlen testvére, Aaron eltűnt három hónapja Irakban és most már apja sincs mellette. Egy családtagja sem maradt, minden Hegenbarth távozott.
Az utóbbi két hetet átvészelte orvos barátja, Mark Thornton segítségével és nyugtatóival, de fogalma nem volt, hogyan lesz tovább. Mi lesz a céggel, a házzal, az autókkal, édesapja tizenöt darabos gitár gyűjteményével... Ilyenekre még nem is gondolt, csak a gyászának élt.
-Apu?!-szólította meg az élettelenül fekvő testet.-Nagyon szeretlek, hallod? Nagyon...-zokogott fel megint.
Az autóbalesetben ő is megsérült, mivel apja mellett ült azon az estén, de neki nem lett komoly baja. Csak a bal térdén kell térdrögzítőt viselnie még legalább három hónapig, mert ahogy beütötte a lábát, elcsúszott néhány csont.
-Nadine!-hallott egy hangot maga mögül.
Megtörölte szemeit és megfordult. A sírástól vörös szemét rá emelte a pár méterre álló barna hajú nőre. A nő mögött, az ajtóban két sötét ruhába öltözött férfi is állt. Az egyiknek fonott haja volt és alsó ajkában piercing pihent, míg a másiknak fekete hajzuhataga, szemei körül pedig fekete szemfesték.
Nem szólt egy szót sem, csak a nőt figyelte.
-Nadine!-szólalt meg kedves hangon a nő.-A nevem Simone Kaulitz-Trümper, az ajtóban pedig a két fiam áll, Bill és Tom. Az édesapád régi jó barátom volt és szomorúan hallottam a haláláról. Szeretném, ha tudnád, hogy együtt érzünk veled és amiben csak tudunk, támogatunk.
Nadine az egyik székhez sétált és leült rá. Sápadt arca meggyötört volt és a koporsót nézte.
-Az apámnak sok barátja volt.-mondta fájdalmas hangon.-Bocsásson meg, asszonyom, de nem emlékszem magára.
-Mert még nem is találkoztunk.-fordult hozzá a nő.-Mint már említettem, apukád igen jó barátom volt és szeretném teljesíteni az utolsó kívánságát. Azt kérte tőlem, hogy ha ő már nem lesz, viseljen helyette is gondodat. A fiaimmal azért is jöttünk, hogy elvigyünk magunkhoz.
Nadine a nőre nézett.
-Köszönöm, asszonyom, de nincs szükségem senkire. Egyedül is megbirkózom ezzel a fájdalommal.-hárította el a kedvességet.
Simone leült a lány mellé.
-Nézd, Nadine!-fogta meg a fiatal nő apró, hideg kezét.-Karl írt nekem egy levelet és abban azt kérte, figyeljek rád és ne hagyjalak egyedül, ezt pedig szeretném teljesíteni. A házunkban vár rád egy kedves kis szoba, amit a fiaim készítettek elő neked.-Nadine a férfiakra nézett, akik még mindig az ajtóban álltak, majd újra a kezét fogó asszonyra meredt.-Gyere el, Nadine! Nem jó, ha most egyedül maradsz. Nálunk jól éreznéd magad.
A lány végül beleegyezett a költözésbe. Nem volt most ereje vitatkozni és ellenkezni.
A temetésen hangtalanul sírt. Tudta, hogy az emberek figyelik őt, de nem érdekelte. Hallgatta a pap beszédét és elviselte a sajnálkozó tekinteteket. ürességet érzett, úgy érezte, hiányzik belőle egy darab. Egy hatalmas darab.
Végignézte, ahogy két férfi a mélybe ereszti a koporsót, majd elkezdik rászórni a földet. A legszívesebben megállította volna őket, nem akarta, hogy édesapja a föld mélyén legyen, abban a hideg földben nyugodjon. Újra meghallgatta a részvétnyilvánításokat és elviselte az együttérző öleléseket. Aztán végigsimított a márvány sírkövön és egy könnyes puszit lehelt rá. Így igyekezett búcsút venni szeretett apjától.
A házban, ami már az övé volt, egyes egyedül az övé, felment az emeleti szobájába és egy közepes méretű bőröndbe belepakolta néhány holmiját. Talán tényleg jót fog tenni neki egy kis társaság.
Az autóban ülve bámulta kifelé. A Kaulitz-ház felé tartottak. Bill vezetett, mellette Simone, ő mellette pedig Tom ült.
-Mondja, asszonyom! Milyen levélről beszélt pontosan?-jutott eszébe, hogy Simone nemrég valami levelet említett.
-Szólíts nyugodtan Simone-nak.-fordult hátra a nő.-Karl három héttel ezelőtt küldött nekem egy levelet.
-Láthatnám?-kérdezte.
Az anya elővette táskájából a kis fehér lapot és átnyújtotta a lánynak. Nadine szétnyitotta és rögtön felismerte apja kézírását. Kétségtelen, hogy ezt a levelet tényleg Karl írta.
Aztán olvasni kezdte:

"Drága Simone!

Tudom, hogy az utóbbi években nem igazán tartottuk a kapcsolatot, de te vagy az egyetlen, akiben teljesen megbízom.
Két hónappal ezelőtt gégerákot diagnosztizáltak nálam. Az orvosok szerint gyógyíthatatlan és körülbelül három hónapom van hátra. Egy szívességet szeretnék kérni tőled.
Van egy lányom, Nadine. Már húsz éves és gyönyörű nő lett belőle. Arra kérnélek, hogy ha én már nem leszek, viseld gondját az én egyetlen manócskámnak. Ha majd én is elmegyek, ő teljesen egyedül fog maradni ezen a világon és ezt nem szeretném. Nadine nagyon érzékeny és nem fogja tudni elviselni a halálomat. Már az édesanyját és a bátyját, a fiamat is elvesztette és tudom, hogy ha engem is el fog, abba ő belebetegszik. Szeretem a lányomat, ő a legfontosabb nekem és arra kérlek téged, segíts neki átvészelni majd azt az időszakot és légy mellette. Nem akarom, hogy sírjon miattam. Azt szeretném, ha folytatná az életét és boldog lenne.
A végrendeletemben hagytam rád egy nagyobb összeget hálám jeléül. Tudom, hogy úgysem fogadod el, de az a pénz akkor is s tiéd. Költsd majd arra, amire szeretnéd.
Nagyon kérlek, drága Simone, tedd meg nekem ezt a szívességet és viseld gondját az én egyetlen angyalkámnak.

Karl"

Nadine nem akarta elhinni, amit olvasott. Lehetetlen, hogy az ő apukája rákos lett volna. Az nem lehet, egyenesen képtelenség. És miért nem mondta el neki? csak ők voltak egymásnak és miért titkolta hát előle?
-Nadine!-érintette meg a karját a mellette ülő Tom.-Minden rendben?
-Nem állhatnánk meg? Nem vagyok túl jól.-préselte ki magából ezeket a szavakat.
Ahogy Bill leállította a fekete Audit az út szélén, kiszállt és visszafelé sétált. Megállt egy korlátnál és neki támaszkodva mély lélegzeteket vett. Friss levegőre volt szüksége, méghozzá sokra. Meg kellett nyugodnia, fel kellett fognia mit is olvasott az előbb.
Bill, Tom és Simone is kiszálltak az autóból. A meggyötört, mélyen gyászoló lányt nézték. Ők is sajnálták, mint ahogy mindenki, de nem akarták kimutatni.
Simone lassan közelebb sétált hozzá.
-Nadine! Én igazán sajnálom.
-Miért?-nézett a nőre a lány. Fájdalommal teli könnyei patakokban folytak végig arcán.-Miért nem mondta el nekem, hogy rákos? Miért hagyott meg abban a hitben, hogy még jó sokáig velem lesz? Miért csinálta ezt?-zokogott egyre keservesebben.
Az asszony odasietett hozzá és szorosan átölelte.
-Karl nem akarta, hogy sajnáld. Nem akarta, hogy a maradék idejét úgy élje le veled, hogy sajnálkozva nézel rá. Tudta, hogy szenvedni fogsz majd és úgy gondolta, minél később tudod meg, annál könnyebben viseled majd. Azt szerette volna, ha mosolyogsz rá és nevetsz.-mondta neki a nő.
Mikor újra úton voltak, már Simone ült mellette hátul és ölelte. Anyai szeretetteljes öleléssel ölelte a lányt, aki már nyugodtabban ült az autóban.
A Kaulitz-házba érve azonnal megmutatták neki a kedvesen berendezett szobáját. Tudták, hogy pihenésre van most a legjobban szüksége.
-Érezd magad otthon.-nézett rá együttérzően Bill, miután mindent, még a lány saját fürdőszobáját is megmutatta neki. Simone kérte meg őt erre.
-Köszönöm, de nagyon kérlek, ne nézz így rám. Gyűlölöm, ha sajnálnak.
-Bocsáss meg!-szabadkozott a férfi.-Én sem szeretem a sajnálkozó tekinteteket. Ha bármire szükséged van, csak szólj nyugodtan nekem vagy Tomnak.- Vagy anyunak, esetleg Gordonnak.
-Rendben. Köszönöm.
Ahogy Nadine magára maradt, leült az ágyra és körbe nézett. Mégis mit keres ő itt? Hogy fogadhatta el idegen emberek meghívását? Nem is ismerte ezeket az embereket, habár annyit tudott, hogy Bill és Tom a Tokio Hotel tagjai voltak.
Végül úgy döntött, pár napot itt tölt, hogy ne sértse meg a családot és hogy apja kérésének is eleget tegyen, aztán elmegy.
Zuhanyzás után bevett egy nyugtatót és lefeküdt. Magához szorította édesapja fényképét és álomba szenderül.
Később Bill benyitott a nőhöz, hogy szóljon, kész a vacsora, de mikor meglátta az alvó lányt, óvatosan betakarta és halkan becsukta maga mögött az ajtót.

New Story!!

2011-11-28T09:58:00.002+01:00

Gondoltam, megint gonoszkodok egy kicsit veletek és most hozom az új, az utolsó story előzetesét... Tudom, hogy hatalmas gonoszság ez most tőlem, de muszáj néha ilyennek is lenni... ;)
Ebből a történetből viszont egy héten egyszer vagy kétszer lesznek részek, de azok hosszabbak lesznek. Remélem, ezt is úgy fogjátok szeretni, mint a többit....
Habár, ha nagyon jók lesztek, akkor lassacskán ebből a storyból is kaptok részeket, hiába tart még a Szerelem blogolva... Szeretnétek?

Love & Death:

Nadine Hegenbarth, a 20 éves fiatal német lány az utóbbi időben elég sok mindenen ment keresztül. Édesanyját hat éve vesztette el, bátyja, Aaron három hónapja tűnt el Irakban, most pedig édesapját gyászolja.

Az élete, a lelke romokban hever és nem tudja, hogyan tovább. Hetek óta a család barátja és orvosa által felírt nyugtatókon él. Fájdalma mély, gyásza mindig felülkerekedik rajta. A temetés napján azonban egy nő, egy családos anya szólítja meg őt a ravatalozóban, aki az apa, Karl kérését jött teljesíteni...

7. rész

2011-11-27T15:35:00.000+01:00

Hetedik rész:

Bill másnap pontosan érkezett. Segített a lánynak levinni a bőröndjét, amit a csomagtartóba tett, majd az autóba ülve útnak is indultak. Az énekes néha rápillantott a mellette ülő nőre, aki az ablakon bámult kifelé. Ebben a három napban lehetősége lesz közelebb kerülni hozzá, kicsit jobban megismerni. Mindent meg fog tenni, hogy csökkentse Ana ellenállását és közelebb engedje magához. Meg kell értetnie a lánnyal, hogy ő nem akar neki rosszat, szándékai őszinték és tisztességesek, még ha eleinte vissza is utasította az interjú kéréseket. Hogy milyen bolond is volt akkor!
-Tomnak ízlett a süti.-szólalt meg, csakhogy mondjon valamit.-Azt üzeni, máskor is nyugodtan küldhetsz neki ilyen finomságokat és a lelkemre kötötte, hogy mondjam meg, nagyon kedvel.-azt már nem tette hozzá, hogy testvére azt is mondta neki, örülne, ha egy ilyen lánnyal járna.
-nem hinném, hogy annyira kedvelne egy találkozás után. Akkor is csak két percet beszéltünk.
-Megfeledkezel a bálról. Nem emlékszel, hogy egész idő alatt téged boldogított?-mosolygott Bill, miközben balra kormányozta az autót.
Adriananak beugrott, hogy a bálon tényleg sokat beszélgetett Tommal, aki végig poénkodott és viccelődött vele.Megkedvelte a gitárost, ahogy a banda többi tagját is, főleg az énekest, akin az egész bál alatt az esze járt.
-De, már emlékszem. Bolond egy bátyád van, de én is kedvelem. Mindig megnevettet, ami jó. Kíváncsi lennék, miket csináltatok ti együtt gyermekkorotokban. Ahogy magam előtt látom a két kicsi Kaulitz fiút...-mosolygott a lány.
-Sok rosszaságot csináltunk. Mindig a felnőttek idegeire mentünk.-nevetett a fekete hajú.-Hogy mennyire is élveztük, amikor már vörös volt a fejük a bennük tomboló dühtől.
-Gonosz gyerekek voltatok.
-Igen. Roppant gonoszak és ez a gonoszság még most is bennünk van, úgyhogy azt ajánlom, nagyon vigyázz magadra, kislány. Légy hozzám jó és kedves, különben megismerheted a nagy Bill Kaulitz haragját.-váltott sebességet Bill, közben pedig nevetett.
Egy benzinkútnál megálltak, mert az autó tankja már majdnem üres volt. A lány kiszállt.
-Mindjárt jövök. Ki kell mennem a mosdóba.-mondta, majd elindult.
Miután végzett, vett még kettő csokit, majd visszaindult az autóhoz. Rettegve gondolt az előtte álló három napra. Nem akarta kiadni magát senkinek, de Bill akkora hatással volt rá, hogy attól félt, mindent elmond majd neki és beleszeret.
Beszállt az autóba és a már bent ülő énekes elé tette az egyik csokit.
-Neked hoztam.-mondta és ő elkezdte enni a sajátját.
-Köszönöm.-vette el Bill. A csokoládéval a szájában indította el az autót, aminek a benzin tartalmát már kifizette, amikor a lány még a mosdóban volt.
Hamburgba érve bementek a hotelbe, majd fel az emeletre. Bill megállt az egyik ajtónál.
-Itt is volnánk.-mondta és a kártyával kinyitotta az ajtót.
-Egy szobában fogunk aludni?-kérdezte Adriana legyökerezett lábakkal.
-Nem, Ana. Nem egy szobában, csak egy lakosztályban. Gyere!
Bementek a hatalmas lakosztályba. Az énekes levette dzsekijét és lehuppant a kanapéra. Tekintetével a lányt követte, aki lassan járt körbe, hogy alaposan megnézhessen mindent. Bill Hallotta, hogy felsóhajt, mikor meglátta az egymással szemben lévő szobákat, amik között a nappali helyezkedett el.
-Megkönnyebbültél?-kérdezte.
-Én csak... Tudod, még soha nem laktam lakosztályban. Az útjaim során egy hotelszobával is megelégedtem, nem volt szükségem lakosztályra. Nem láttam értelmét, hogy egyedül egy ekkora helyen legyek.-válaszolta a lány. Sosem szerette a hivalkodást és a luxust. Távol álltak tőle ezek a dolgok és nem is akarta közel engedni magához. Elégedett volt magával és az életével, habár a szerelem nagyon hiányzott neki.
-Értem.-szólt a férfi.-Amúgy holnap délután kell a ruhákért mennem. Ha akarsz velem jöhetsz, és megnézheted őket. Én szeretném, ha eljönnél, mert kíváncsi vagyok a véleményedre.
-Rendben, Majd elkísérlek.
Adriana később a zuhany alatt állt. Fogalma nem volt, miért is jött pontosan el az énekessel, de ha már itt volt, valami hasznosat akart csinálni, így holnap el fogja kísérni Billt és meg fogja neki mondani a véleményét a ruhákról.Már most tudta, hogy a férfi ellenállhatatlan lesz, és alig fog tudni neki ellenállni.
Vacsora után az ágyában ült és a TV-t kapcsolgatta. Lelki szemei előtt most is Bill volt, de észhez tért, mikor kopogtak az ajtaján, majd a férfi lépett be egy melegítő alsóban és fekete pólóban vizes hajjal. A kezében egy nagy tál mogyoró volt.
-Bejöhetek, ugye?-kérdezte. A lány bólintása után folytatta:-Nos, mivel még nem tudok aludni, arra gondoltam, átjövök. De ha te aludni szeretnél, akkor magadra hagylak.
-Mit szeretnél, Bill?-kapcsolta ki a Tv-t Adriana és törökülésbe helyezkedett. Pizsamája nem állt másból, mint egy rövid, kék nadrágból és egy fehér trikóból, de most egy világoskék pulcsit is felhúzott. Haja nedvesen omlott apró vállára.
Bill csak nézte őt, majd megrázta fejét és megszólalt:
-Játszani szeretnék veled.

5. rész: Befejezés!

2011-11-25T11:13:00.004+01:00

5. rész:

Csókjuk először lágy volt, majd mikor a nő viszonozta, az énekes szenvedélyesebbre váltott. Csókjában benne volt minden szerelem, amit a lány iránt érzett. Nem engedhette csak úgy el, meg kellett győznie a szerelméről, amit képtelen lett volna szavakba önteni.

Percek múlva húzódott el a lánytól és homlokát az övéhez döntötte.
-Most mondd, hogy nem szeretsz.-lehelte zihálva, fel-le járó mellkassal.-Visszacsókoltál, ráadásul olyan hevesen és szenvedélyesen, mint ahogyan én csókoltalak, és ez azt jelenti, hogy érzel még valamit irántam.
-Soha nem mondtam, hogy nem szeretlek.-válaszolta Olívia csillogó szemekkel. Ez a csók megingatta az elhatározásában, miszerint elmegy és megvárja, míg Bill keresi fel.
-Akkor miért akarsz elhagyni? Tudom, hogy ebben a fél évben hatalmas hibát követtem el, de mára már minden más lett. Amióta elmentél, a stúdióban sem jártam, csak utánad vágyakoztam.-fogta két keze közé a nő arcát ás vágyakozva kezdett apró csókokat adni annak szájára.-Olívia, egyetlenenm! Értsd meg, hogy szeretlek. Még mindig nagyon szeretlek és tudom, hogy te is engem. Érzem. Csak egy esélyt szeretnék. Egyetlen egyet. Ha megint elrontom, elengedlek. Ígérem!
Olívia leemelte arcáról a férfi kezeit és elhúzódott tőle.
-Bill!-kezdte halkan.-Ez nem ilyen egyszerű. Fél évig elhanyagoltál és ezt nem tudom csak úgy lenyelni. A szívem adna neked egy újabb esélyt, de az eszem nem.
-Gyere!-fogta meg a lány kezét az énekes és behúzta a hálószobájukba. Levett a polcról egy nagyobb, vastag fotóalbumot, majd kiment a nővel a konyhába.
Az albumot levágta a pultra és kinyitotta. A két év alatt összegyűlt közös képeik voltak benne.
-Nézd ezeket!-mutatott a képekre, amelyeken mindketten mosolyogtak, a lány szemei boldogan, szerelmesen csillogtak.-Boldogok voltunk, csak a szerelmünknek éltünk.-majd lapozott.-Itt is minden rendben volt köztünk, imádtad a Maldív-szigeteki nyaralásunk. Emlékszem, hogy folyton a parton feküdtél és azon voltál, hogy némi szint szerezz sápadt bőrödnek.
-Te pedig mindig megakadályoztad ezt és azt mondtad, hogy így, hófehéren imádsz. Nem szeretnéd, ha a bőrszínem egy kicsit is megváltozna.-mondta Olívia könnyes szemekkel. Minden együtt töltött boldog pillanat élénken élt az emlékezetében és tudta, hogy ha most nem bocsát meg Billnek, talán örökre elveszíti.
-Na, látod, édesem! Boldog voltál mellettem, ahogy én is az voltam melletted. Szükségem van rád.
-Ez érzelmi zsarolás, Bill.-mutatott a képekre a nő. Tényleg az volt, mert most kezdett eluralkodni rajta a férfi iránt érzett hatalmas szerelme és nem igazán tudott logikusan gondolkodni.
-Nem érdekel! Magasból szarok rá, hogy micsoda.-fakadt ki az énekes.-Bármire képes vagyok annak érdekében, hogy újra velem légy. Azt akarom, hogy újra a barátnőm legyél. Melletted akarok lefeküdni és felkelni. Ölelni akarlak és csókolni. Szeretlek és teszek rá, hogy érzelmi zsarolás-e, amit teszek vagy sem. Nagyon szeretném, ha megbocsátanál és adnál nekem egy utolsó esélyt.
Olívia az egyik fényképre szegezte tekintetét, amin épp egymást csókolták. Nem akart a férfi szemébe nézni, mert akkor elvesztené azt a kevés józanságát is, amije még megmaradt a csók óta.
Mikor Bill megsimogatta az arcát, lehunyta szemeit. Hagyta, hogy az énekes a nyakához hajoljon és egy finom, érzéki puszit adjon bársonyos bőrére.
-Bocsáss meg, egyetlenem! Ne hagyd elveszni a boldog pillanataink. Ha megbocsátasz, a szülinapod és az újrakezdésünk alkalmából elutazunk két hétre, vagy akár egy hónapra a tengerpartra. Csak te és én. Kettesben. Még feleségül is veszlek, ha ezt akarod. Szeretlek, kedvesem!-vallotta be már sokadjára a szőke hajú.
A lány vívódott. Megbocsásson vagy ne? Adjon még egy esélyt álmai férfijának vagy ne? És ha megbocsát, mi garantálja, hogy többé nem lesz elhanyagolva?
-Nem akarom, hogy feleségül vegyél.-válaszolta végül.-Tudod, mit gondolok a házasságról és tudom, hogy te is ugyanazt gondolod, tehát nem fogunk összeházasodni. Én soha nem leszek a feleséged.-Bill megrökönyödött és kétségbeesett arcát látva folytatta:-Ennek ellenére-törölgette nedves szemeit.-a szívemre hallgatok és kapsz még egy esélyt, mert én is nagyon szeretlek. De ha ezt is eltolod, örökre befejeztem veled.
Az énekes elmosolyodott és magához ölelte kedvesét.
-Nem fogom eltolni, ebben teljesen biztos lehetsz. Az utazást komolyan mondtam, úgyhogy két nap múlva megyünk is, de előbb őrületesen szeretni foglak és visszahozzuk ide a holmidat. Többé nem engedlek el, nem kockáztatom a kapcsolatunkat. Megígérem, de ezt most be is fogom tartani.
-Hallgass már el!-markolt szerelme fenekébe Olívia és lábujjhegyre állva megcsókolta élete értelmét. Tudta, hogy helyesen döntött és nem fogja megbánni. Most már nem.
Bill lassan a hálószobába tolta kedvesét és megmutatta, bebizonyította, hogy szerelme mekkora is valójában. Hibát követett el, de többé nem fog ilyen előfordulni. Fontos volt neki a lány, hisz ezért is küzdött érte annak idején és most, hogy újra egymáshoz tartoztak, mindent meg fog tenni azért, hogy boldogásguk az égnél is magasabbra rúgjon.
És meg is tett mindent ezért. Olívia hat hónap múlva sem érezte magát elhanyagoltnak. Boldog volt és szerelmes.

Vége

Olálá!!!

2011-11-24T09:22:00.001+01:00

Jaj, drágáim!!!

Július 19.-e óta, amióta elindítottam ezt a blogot, több, mint 14 100-an látogattatok ide. Ez számomra megdöbbentő, hogy négy hónap alatt ennyien jártatok itt.

14 100

emberek, értitek ezt?!

Nagyon-nagyon-nagyon szépen köszönöm mindenkinek, még annak is, aki csupán csak egyszer, egyetlen egyszer látogatott ide.

Úgy tűnik, tetszik nektek, amit csinálok, élvezitek a Honey B-ről szóló történeteket olvasni. Köszönök nektek minden egyes szót. Szeretek nektek írni, mert ti értékelitek és látjátok azt a sok munkát, amit ezekbe a storykba fektettem. Remélem, olyan hűek maradtok továbbra is hozzám, mint én hozzátok. Igyekszem minél több történetet hozni nektek, még ha mostanában ihlethiányban is szenvedek. Viszont sajnos úgy néz ki, hogy a Szerelem blogolva után már csak egyetlen egy storyt hozok nektek, aztán befejezem. Mindenesetre őszintén remélem, hogy azt is olyan nagy szeretettel fogjátok fogadni, mint a többit.
Bill is azért mosolyog most a képen, mert néhány másodperccel ezelőtt súgtam a fülébe a látogatottságot és ennyire örül ő is. Örül, hogy szeretitek a róla szóló storykat.

Imádlak titeket, drágáim!!!

Olívia

4. rész:

2011-11-23T09:57:00.004+01:00

Hey, du érkezett...

4. rész:

Lassan beleereszkedett a vízbe és kinyújtotta fáradt végtagjait. Fejét a kád szélére hajtotta, szemeit lehunyta. A fürdővízbe tett fürdősók és a felhabzott habfürdő jó illatot árasztottak és megnyugtatták, ellazították testét.

Utoljára Bill-lel együtt használta ezt a kádat még hónapokkal ezelőtt. Akkor kényeztették egymást és megmosták a másik testét. Teljes volt az összhang közöttük, a szerelem uralta kapcsolatukat.
A gondolatra könny szökött a szemébe. Felemelte vizes kezét és letörölte őket. Bill-en kívül soha az életben nem fog mást szeretni. Ő volt, van és lesz élete szerelme. A helyét senki nem veheti át.
Arra riadt fel, hogy Bill belépett a fürdőbe. Kivágta az ajtót és dühös tekintettel méregette.
-Mégis mi a fenéért nem válaszoltál? Azt hittem, bajod esett.
Olívia megijedt a férfi jelenlététől. Nem akarta, hogy meztelenül lássa, hiába takarták el a habok. A fehér márvány kádnak dőlt és rá támaszkodott. Kicsit elfintorodott, amikor mellei a hideg kádhoz értek.
-Nem tudsz kopogni?-förmedt az énekesre.
-Kopogtam párszor és szólítottalak is, de nem feleltél. Azt hittem, baj van, hogy rosszul lettél.
A lány hallgatott. Ilyen sokáig gondolkodott volna és ennyire belemerült volna a gondolataiba?
-Ne haragudj!-mondta végül.
Bill a hajába túrt és kifújta a levegőt. Lekapta a fogasról a kék fürdőköpenyt és a kádhoz lépett. Széttárta a puha frottír anyagot és várakozásteljesen nézett a lányra.
Olívia először értetlenül pillantott rá, majd mindent megértett.
A szőke hajú most azt várja tőle, hogy kiszálljon előtte a kádból.
-Kiszállnál végre? Vagy én vegyelek ki?
-Ha kimész, kiszállok.
Az énekes megforgatta szemeit.
-Ha elfelejtetted volna, már nem egyszer láttalak meztelenül. Csináltuk az ágyban, a zuhanyzóban, kint a kanapén és még a konyhában is, ha kiment volna a fejedből. Sőt, kétszer az autóban is, amikor nagyon nem bírtál magaddal. Ezek alatt a szeretkezések alatt pedig megcsodálhattam meztelen bájaid, úgyhogy kérlek.-rázta meg a fürdőköpenyt.
A lány bíborvörös arccal állt fel a kádban és hagyta, hogy Bill ráterítse a puha anyagot, majd kiemelje a kádból. Belepirult a férfi szavaiba és abba, ahogy lelki szemei előtt leperegtek ezek a jelenetek.
-Még mindig édes vagy, mikor elpirulsz.-suttogta neki a férfi, aki mindkét karjával a derekát ölelte.
Olívia furcsán felhúzta a szemöldökét. Mégis mi van Bill-lel? Az egyik pillanatban még kedves és bókol neki, a másodikban már ráförmed, aztán megint kedves. Talán az viselte meg ennyire, hogy ő elhagyta?
Kiszabadította magát az ölelésből és kisétált a szobába, majd leült az ágyra.
-Nincs váltás ruhám.-mondta halkan.
-Tudom. Egyenlőre viseld azokat.-mutatott Bill az ágyon összehajtva heverő fekete pólóra és alsónadrágra.-Majd később elmegyek és elhozom néhány holmid a házból. Addig idd meg a meleg teát, vedd be a fájdalom csillapítót és pihenj.-ezután kiment.
A lány az éjjeli szekrényre nézett, ahol egy bögre gőzölgő tea állt és egy szem fehér fájdalom csillapító. Bevette, majd felvette az énekes által hozott holmikat. A pólónak Bill illata volt, ami kellemes és fájó emlékeket is idézett fel benne. Régen sokszor vette fel az énekes pólóit, volt, hogy csak egy alsóneműben és a férfi ingében mászkált otthon egész nap. Szerette a szőke hajú ruháit hordani, mert az mindig kaján vigyorral az arcán bámulta és sokat bókolt neki. Fél évvel ezelőtt még szép volt minden, normális volt az életük, a kapcsolatuk. Ha Bill nem hanyagolta volna el, akkor még mindig együtt lennének boldogan. De az élet más sorsot szánt nekik. Talán többé már soha nem lesznek egy pár.
Befeküdt az ágyba, betakarózott és lehunyta szemeit. Orra elég intenzíven lüktetett és minél hamarabb el akart aludni, hogy ne érezze. Az alvás azonban nem sikerült. Még fél óra múlva sem. Túlságosan beütötte az orrcsontját, ami most nagyon fájt neki.
Felült és elkezdett a fiókban gyógyszer után kutatni. Igaz, hogy nemrég vett be egyet, de szüksége volt legalább még egyre. Mivel sehol sem talált, úgy döntött, kér Billtől. Felkelt és kisétált. A férfira a konyhában talált rá. Épp főzött valamit.
-Bill!-ment oda hozzá.-Kaphatnék még egy fájdalom csillapítót?
-Most vettél be egyet.
-Tudom, de nem használt. Adnál még egyet nem tudok így aludni.
-Hát, jó.-felelte az énekes. A szekrényhez sétált és elővette a dobozt, amiből egy tablettát szedett elő.-Tessék.-adta a lánynak.
Olívia már elindult vissza a szobájába, de megfordult.
-Csak ma éjszakára maradok, Bill. Reggel visszamegyek a házba.
-De azt... azt mondtad, néhány napig itt leszel. Míg rendbe nem jössz.-nézett a lányra kétségbeesetten a szőke hajú. Ezalatt a néhány nap alatt akarta bebizonyítani a nőnek, hogy szereti és szüksége van rá.
-Ezeket te mondtad, nem én... Nem jó, ha most továbbra is együtt élünk. Jobb, ha elmegyek. El kell döntened, mit is akarsz pontosan.
-Én tudom, mit akarok.-kiáltott fel Bill.-Téged! Kellesz nekem, Olívia, hát, nem érted? Szeretlek!
A lány szemei könnybe lábadtak.
-Hagyd ezt abba! Fél évig elhanyagoltál, teljesen megfeledkeztél rólam és ezt nem tudom elfelejteni. Félek, hogy ha újra együtt leszünk, megint ez lesz. Át kell gondolnod, mit is érzel irántam pontosan és ehhez időre van szükséged, amit én megadok most neked.
-De...-Bill elhallgatott és miután lekapcsolta a tűzhelyet, a pultra csapott, majd beviharzott a hálószobájába. Az ajtót hangosan becsapta.
Olívia tudta, hogy az énekesnek ez most fájt, ahogy neki is, de ezt kellett tennie. Billnek valóban időre volt szüksége ahhoz, hogy átgondolja az érzelmeit, a gondolatait. Ebben a fél évben hibázott és helyre kell hoznia magában a dolgokat, rendet kell tennie.
Este az ágyában feküdt és meredt előre, mikor hallotta, hogy nyílik az ajtó. Lehunyta szemeit és úgy tett, mint aki alszik. Nem akart a szőke hajúval beszélni.
Érezte, hogy Bill leül mögé az ágyra és hallotta, hogy felsóhajt. Maga előtt látta szerelmét. Haja biztos kócos, arca sápadt és beesett lehet, szemei alatt pedig sötét karikák húzódhatnak. Ez a szenvedő-Bill volt, akit gyűlölt látni.
Az énekes ujját érezte meg arcán, amint lágyan végigsimít rajta. Ebben az apró simogatásban temérdek szeretet volt benne.
-Ne menj el, édesem!-suttogta a férfi kétségbeesetten.-Ne hagyj itt megint!
Olíviát szíven ütötték ezek a szavak és a fájdalom szerelme hangjában. A legszívesebben felkiáltott volna. Erősen tartotta magát, de amikor Bill arcon csókolta ás távozott, elsírta magát. Maradt volna, de elvesztette az énekes iránti bizalmát és így jobbnak látta, ha elmegy.
Reggel fel is öltözött, köszönetet mondott a férfinak és elindult.
-Olívia!-szólt utána Bill és elé lépett.-Kezdjük elölről! Vacsorázzunk együtt ma este.
-Bill, ez nem...
-Kérlek, szerelmem! Csak... Csak egy vacsora.
-Máskor, Bill.-lépett hátra a lány.-ma nem és még néhány napig sem. Meg kell emésztenünk kicsit ezt a helyzetet.-mondta, majd újra elindult, de Bill visszahúzta és szájon csókolta.

6. rész:

2011-11-21T09:50:00.001+01:00

Hatodik rész:

-Kíváncsi vagyok, hogy sikerül az alkotásunk.-mondta az énekes, miközben egy törölközővel az arcát törölte.

A kanapén ültek, a sütemény már a sütőben sült. Míg készítették , jót szórakoztak, összelisztezték egymást. A lány át tudott öltözni, mivel otthon volt, de Billnek csak egy pólót tudott adni, ami előző barátjáé, Ben-é volt, akivel még két éve szakított.
-Hát, ketten csak összehoztunk valamit.-rántotta meg a vállát mosolyogva a fiatal nő. Nevetnie kellett, ahogy lelki szemei előtt látta a csupa liszt énekest.
-Még a nadrágom is lisztes, de szerencsére nem nagyon látszik.-törölte le a fehér nadrágját a férfi.
-A hajadon is van még.
-Akkor légyszi.-nyújtotta a törölközőt a lány felé Bill.
Adriana lassan elvette, de nem emelte fel a kezét, hogy letörölhesse a lisztet a fekete hajú hajáról.Nem merte megtenni, hiszen akkor közelebb kellene húzódnia hozzá, amit nem akart.
De végül mégis megtette, győzött a szíve. Óvatosan kezdte letörölni a lisztet a fekete haj zuhatagról.
-Bocsi, hogy ilyen lassan csinálom, de nem szeretnék kárt tenni a tökéletes hajadban.-mondta, miközben az énekes frufrujáról szedte le a fehér port.
-Ha továbbra is ilyen közel leszel hozzám, nem érdekel mimet teszed tönkre.-szólt szinte már suttogva Bill és fejét a lány nyakába fúrta. Orrát végighúzta a bársonyos bőrön, közben pedig beszívta a nő finom illatát. Nem akarta így letámadni a lányt, de muszáj volt. A túlzott közelsége túlságosan is megőrjítette.
Adriana ellenkezni akart, de képtelen volt rá. Hagyta, hogy a férfi feje a nyakában pihenjen és ujjai a kézfejét simogassák. Gyors volt számára ez a tempó, de annyira jól esett neki az énekes közelsége, akinek minden mozdulatából mélységes szeretet áradt, hogy hagyta magát.
Azt hitte, a férfi majd megpróbálja elcsábítani, hogy szeretkezzenek, de tévedett. Bill csak ölelte őt a derekánál és pihentette a fejét. Ettől a helyzettől pedig csak még vonzóbb lett számára a fekete hajú.
-Neked is lisztes még a hajad.-motyogta Bill, miközben ujjaival végigsimított a lány haján.-Már évek óta nem szórakoztam ilyen jól. Amióta ismertek lettünk. Köszönöm ezt most neked, édes Ana. Nagyon jól esett.
-Nekem is jól esett. Jó érzés volt.
-Áh! Szóval, jó érzés volt összelisztezni a nagy és híres Bill Kaulitzot? Szégyelld magad!-csípett tréfásan a lány csípőjébe az énekes, majd ajkaival arcon csókolta.-Annyi kérdésem van hozzád, Ana. Szeretnélek megismerni, szeretnék többet tudni rólad. Mindent, amit csak tudhatok. Mindent. De én is mesélek ám majd magamról. Bármit elmondok, amire csak kíváncsi vagyok.
-Bármit?-kérdezte elfúló hangon Adriana és ujjaival a férfi gerincén játszott.
-Igen, bármit. Csak ne írd meg. Maradjon kettőnk között.
A lány elhúzódott tőle és felállt, mivel a sütő jelzett.
Soha nem írom meg azt, amit bizalmasan közölnek velem. De gyere! Nézzük meg a művünket!-fogta meg a fekete hajú kezét és a konyhába húzta. Kellemes érzés volt az apró kezét a férfi hatalmas tenyerébe tennie.
-Amúgy kié volt ez a póló? Mert biztos nem a tiéd, ugyanis ez férfi.
Adriana kivette a süteményt a sütőből, majd egy késsel kockákra kezdte vágni.
-Bené volt, a volt barátomé. Mikor elment, ezt itt hagyta, én meg nem dobtam ki.
-Miért szakítottatok?
-Inkább kóstoljuk meg a sütit.-szedett ki két szeletet a tepsiből a lány. Nem akarta elmondani, hogy Bent azért dobta ki, mert megütötte. Nem akarta, hirtelen tette és csak egyszeri alkalom volt, de megtette és ettől a lányt a régi emlékek uralták. Nehéz volt megszereznie újra a lelki stabilitását.
Egyszerre haraptak bele a meleg, csokis süteménybe, aminek a közepéből olvadt csokoládé folyt a szájukba.
-Oh, Ana! Ez Isteni!!
-Egyet értek!-bólintott a nő.
Bill letette a sütit és odalépett a lányhoz. Átkarolta a derekát és magához húzta.
-Mi ketten zseniális páros vagyunk. A legzseniálisabbak.-majd megint arcon csókolta.
Adriana adott az énekesnek egy jó nagy adag sütit, hogy vigye haza magának és Tomnak. Egyedül úgyse tudta volna megenni.
A férfival megbeszélték, hogy reggel kilenckor találkoznak, majd Bill, egy utolsó puszi után távozott. A lány kicsit gyorsnak találta a tempót, de közben élvezte is az énekes közelségét, kedvességét és törődését. Vágyott már a szeretetre, szüksége is volt már rá. Alig várta a következő három napot.

5. rész:

2011-11-18T09:30:00.001+01:00

Hát, elméletileg úgy volt, hogy Hey, dut hozok, de azt majd legközelebb....

Ötödik rész:

Adriana a konyhában állt és készült süteményt sütni. Nem volt túl nagy gyakorlata a sütésben, de igyekezett kihozni magából a legjobbat.

Épp a mérlegre öntötte a lisztet, mikor kopogtak. Megtörölte kezét és ajtót nyitott. Meglepetésére Bill mosolygott rá egy doboz bonbonnal a kezében.
-Szia!-köszönt.
-Szia! Én csak erre jártam és gondoltam, benézek. Nem zavarlak, ugye?
-Nem, nem. Gyere csak be! Épp sütni készültem.-nyitotta tágabbra az ajtót, hogy a férfi beléphessen.
Ahogy elhaladt mellette az énekes, orrát megcsapta annak bódító parfüm illata. Bill most fehér farmert viselt és szürke pólót. Haja az égnek meredt, szemeit sötét napszemüveg takarta, de amikor belépett a lakásba, azt levette.
-Ezt neked hoztam.-nyújtotta át a lánynak a csokoládét.-Remélem, édesszájú vagy.-mosolygott.
Adriana átvette a doboz, drága belga bonbont és pirulva mosolygott a férfira. Nem tudta, mit is mondhatna most, hisz nem akarta azt az egyszerű "köszönöm-öt" kinyögni. Az nem fejezné ki azt a kellemes érzést, amit ez a kedvesség okozott neki.
-Aranyos vagy, mikor elpirulsz.-mosolygott Bill és ujjával lágyan simított végig a nő arcán.
-Tudsz sütni? Mert akkor segíthetnél nekem.-leplezte zavarát Adriana. Felkavarta ez az apró érintés is. Nem akart vonzódni az énekeshez, habár már kötődött hozzá és ezt ő maga is tudta.
A konyhába sétált és a csokoládét a hűtő tetejére tette. Örült Bill jelenlétének, de zavarta a gondolat, hogy ha ez így folytatódik, akkor ő bele fog szeretni a férfiba, amit nagyon nem kellene megtennie. Apja erőszakossága miatt egyáltalán nem bízott a férfiakban, félt, hogy ő is egy olyan férfit majd ki. Tudta, hogy Bill soha nem tenne olyat vele, soha nem bántaná, de képtelen volt megszabadulni a félelmeitől. Azok a verések a lelkébe égtek és rettegett, hogy még egyszer átélhetni.
-Adriana!-hallotta közelről Bill kedves, most aggódó hangját.-Adriana! Minden rendben? Olyan rémült a tekinteted. Adriana!
-Igen, persze. Jól vagyok.-eszmélt fel a lány.-Csak eszembe jutott valami.-ment a csaphoz és engedett egy pohárba némi vizet. Hatalmasakat kortyolt belőle.
-Nem lehetett kellemes emlék, ha így hatott rád.-nézte a nő hátát a férfi.-Akarsz beszélni róla?
-Nem, nem. Nem akarok.-vágta rá rögtön Adriana és ivott még a vízből.-Semmi bajom. Már jól vagyok. Meg sem kérdeztem iszol-e egy üdítőt vagy valamit.-nyitotta ki a szekrényt.
A bögréért nyúlt, mikor a már mögötte álló énekes megfogta a kezét és megállította.
-Nem kérek semmit, Ana.-mondta halkan a fekete hajú.-Nem azért jöttem, hogy igyak nálad valamit. Szerettem volna megkérdezni, eljössz-e velem holnap Hamburgba.
Adrianat meglepte a becézés és a kérdés is.
-Miért kellene veled mennem Hamburgba?-kérdezte meg. Hangja már összeszedettebb volt. Hagyta, hogy Bill a kezét a derekára tegye, a fejét pedig a vállára.
-Nem KELL velem jönnöd Hamburgba.-hangsúlyozta a "kell" szót Bill.- Nem muszáj, de én szeretném, ha velem jönnél. Három napig lennénk távol és egy luxushotelben szállnánk meg.-suttogta a férfi. Lehelete simogatta a lány fülének finom bőrét.
-Miért kell oda menned?-piszkálta ujjával az énekes kézfejét a fiatal nő. Nem akarta, de megtette, nem tudta türtőztetni magát. Bill meleg ölelése teljesen az uralma alá vonta.
-Egy divattervezőhöz megyek, mert elkészítette a ruháimat és fel kell próbálnom őket, aztán pedig meg kell várnom, ha igazítani kell rajtuk. Egyedül mennék és mivel unatkoznék úgy gondoltam, elhívlak téged. ha azon múlik, akkor meg is írhatod, de képeket a ruhákról nem engedek. Gyere velem, kérlek!-kezdte lágyan ringatni a lányt Bill. Élvezte, hogy egy ilyen aprócska, de annál kedvesebb nőt tarthat a karjában.
Adriana szembe fordult vele és határozottsága kicsit megingott, amikor a férfi arca csupán tíz centire volt tőle, a szemei pedig csillogtak.
-Egy feltétellel kísérlek el.-mondta végül, miután nyelt egy nagyot.-Veled megyek, ha nem csinálod ezt.
-Mégis mit ne csináljak?-húzta fel a szemöldökét értetlenül a fekete hajú.
-Hát, ezt. A szemeddel. Ne próbálj közeledni hozzám és ne nézz rám ilyen tekintettel. Mi csak barátok lehetünk.
Ahogy kimondta ezt a lány, Bill ellépett tőle. Máris hiányzott neki az énekes meleg ölelése. A férfi azt hitte, hogy a nő is úgy vonzódik hozzá, mint ahogy ő hozzá, de tévedett. Ezalatt a három nap alatt jobban meg akarta ismerni, közelebb akart kerülni hozzá.
-Rendben.-válaszolta.-Holnap reggel kilencre jövök érted. Addig legyél kész.
-Bill!-szólt Adriana.-Ne haragudj! Sajnálom!
-Hát, három találkozás után jól leszűrted a helyzetet. Okos lány vagy, Ana. Nem haragszom rád, hisz kedvellek. Alig várom, hogy eltöltsek veled három napot.-mosolygott félszegen a nőre Bill.-De inkább azt mondd, mit tehetek a süteményed érdekében.

4. rész:

2011-11-16T10:41:00.006+01:00

Hát, elméletileg Hey, du részt akartam hozni, hogy befejezzem már végre azt a storyt, de azt több ideig tartott volna begépelnem, úgyhogy most a Szerelem blogolva érkezett...

Negyedik rész:

Adriana kicsit késve érkezett az este megrendezett jelmez bálra. Felmutatta meghívóját, majd arcára tette maszkját és belépett a halványan megvilágított terembe.

Elég sokan voltak már. Néhányan táncoltak, néhányan pedig ettek és ittak barátaikkal beszélgetve. A nők estélyit húztak és maszkot, a férfiak pedig sötét öltönyt viseltek és rajtuk is ott volt az elmaradhatatlan maszk.
A lány beljebb ment és lassan sétálgatott. Fogalma nem volt mit keresett itt, de eljött és most jól kellene éreznie magát. A maszkok miatt nem ismert meg senkit és mivel egyedül érkezett, kicsit magányosnak érezte magát.
Hirtelen előtte termett egy öltönyös, magas, fekete maszkot viselő férfi, de mivel nem vette észre időben, neki ütközött.
-Oh, bocsánat!-lépett hátra és nézett fel az alakra. Ahogy meglátta azokat az érzéki ajkakat, majd a csokoládébarna szemeket, nyolcvan százalékban biztos volt benne, hogy Bill állt előtte.
-Semmi baj, Adriana! Örülök, hogy itt vagy. Táncolnál velem?-nyújtotta kezét a lány felé a férfi.
Adriana most már biztos volt benne, hogy Bill Kaulitz állította meg. A hang után már teljesen biztos volt. De vajon honnan tudta, hogy ő az? Honnan ismerte meg?
-Bocsáss meg, Bill, de nem. Nem tudok táncolni, sose tudtam.
-Én sem tudok, de egy ilyen lassú számnál nem is kell nagy tánc tudás.Gyere!-fogta meg a lány kezét az énekes és a tánc parkettre vezette.
Egyik kezével átkarolta a derekát, míg a másikkal megmarkolta a nő apró kezét. Ahogy lassan táncolni kezdtek, furcsa, jóleső melegség futott végig a testén.
Adriana törpének érezte magát a férfi mellett, akinek csupán a mellkasáig ért. Egy hirtelen jött érzéstől vezérelve közelebb lépett az énekeshez, akinek haja most hátra volt fésülve, nem állt fel. A mellkasára hajtotta a fejét és hagyta, hogy Bill a derekán lévő kezét a haja alatt lévő csupasz hátára tegye.
Lassan ringtak, lassan mozogtak a zene lágy ütemére. Ez volt a második alkalom, hogy találkoztak, de úgy érezték, mint ha már évek óta ismerték volna egymást. Kötődtek a másikhoz, az interjún valami történt köztük, valami megfogta őket. Az az egyszerű beszélgetés, azok az egyszerű kérdések összekapcsolták őket, furcsa dolgokat indítottak el bennük.
A lány a tánc után ellépett a férfitól.
-Nem megyünk ki egy kicsit?-suttogta a fülébe Bill.
Adriana bólintott és elindult kifelé. Hátul mentek ki és leültek az ajtótól néhány méterre lévő vaslépcsőre. A lány most bánta, hogy vékony dzsekijét a kocsijában hagyta, hisz testét libabőr lepte el az esti hűvös levegőtől.
Bill, látván a nő reszketését, úriemberként viselkedett és sötét zakóját a lányra terítette. Levette maszkját és maga mellé tette.
-Honnan tudtad, hogy melyik maszk alatt vagyok én?-kérdezte Adriana és ő is levette a maszkját. A tánc alatt történt érintésektől még mindig zavarban érezte magát.
-A válasz egyszerű. Te vagy itt az egyetlen vörös hajú nő.-mosolygott a fekete hajú.-Amúgy tetszett az interjú magammal. Miért neveztél el angyalnak?
A nő elpirult és arrébb húzódott. Összehúzta magán a zakót és a kék köröm cipőjét nézte.
-Az interjún nagyon kedves voltál és ahogy a rajongóitokról beszéltél, az nagyon megható volt. Még soha nem hallottam senkit ilyen szeretettel beszélni senkiről. Ezért neveztelek el angyalnak. Mert annyi szeretet van benned, mint egy angyalban.
-Nem ismersz engem, Adriana.-szólt Bill komolyan.-Nem kellene ilyen kijelentéseket tenned. Én is ember vagyok és vannak hibáim.
-Tudom. Mindenkinek vannak hibái. Nekem is. Ha tudnád néha milyen makacs tudok lenni...-nevetett fel a lány.
-Oh, a makacsságról én is tudnék mit mesélni.-nevetett már a férfi is.
-Mit tudsz rólam, Bill?-tette fel megint a kérdést Adriana. Már napok óta fúrta az oldalát az énekes múltkori kijelentése. Tudni akarta, mit tud róla a fekete hajú.
-Sajnos nem annyit, amennyit szeretnék, bár remélem, ez hamarosan változni fog. Nos, annyit tudok, hogy a neved Adriana Alba és 23 éves vagy. Tisztességes vagy és becsületes, ami jó, és nagyon tehetséges újságíró. Nem kell aggódnod, az életedről semmit sem tudok. Még. .. De gyere, menjünk vissza a többiekhez.-állt fel Bill és felsegítette a lányt.
Visszasétáltak a terembe, miután feltették maszkjaikat és a férfi visszakapta a zakóját. Adriana örült, hogy az énekes nem tud az életéről és a szüleiről, akik alkoholisták voltak és sokszor megverték. Hála Istennek, a bal combján lévő tíz centis hegről sem tudott, ami hosszában húzódott és amit az apja csinált még egy bicskával az egyik részeg pillanatában, amikor ő még csak nyolc éves volt.
Ezeket a dolgokat soha nem tudhatja meg senki, még Bill sem, akivel kezdett közelebbi viszonyt kialakítani, amit nem szabadna engednie. Ha közel engedi magához a férfit, annak a lelke látná kárát és ezt nem hagyhatja. Megküzdött a lelki stabilitásáért.

Some words about Horoscope of Honey B & Honey T!

2011-11-13T10:02:00.008+01:00

Horoszkópjuk szerint a mi drágáink ilyen emberek...

Szűz férfi – A becsületes, jó társ

Általában középtermetű, vonzó kerekbe hajló háromszögletű arccal, hangsúlyozott állal, ami határozottságról, bizonyos körülmények között pedig szkepticizmusról árulkodik. Öltözéke választékos, gondosan összeállított, magatartása kifogástalan. Milyen is a Szűz jegyű férfi, ha szerelmes? Talán ki sem derül. Mert olyan csendes, visszafogott érzelmeiben, hogy környezete nem is sejti, lelkében most éppen hatalmas érzelmi vihar tombol.

Szerelmét ugyanis nem kiáltja ki országnak, világnak. Érzései csupán rá és a szeretett lényre tartoznak. Neki van leginkább szüksége a másik visszajelzésére, hogy nem érzéketlen irányában, lehet udvarolni. Senki ne vélje, hogy a mindig nyugodtnak, már-már szenvtelennek tartott férfi nem tud igazán és nagyon szeretni. Csak éppen nem mutatja ki olyan látványosan, nem veri nagydobra, mint egynémely hevesebb vérmérsékletű társa, az Oroszlán, a Kos, vagy a Bika. Nem túlságosan vidám, sokszor jeges mogorvaság lesz úrrá rajta. E csillagkép szülötte kicsit talán bátortalanabb, bizonytalanabb. Mivel nem romantikus természetű, nem várhatók el tőle az érzelmi kötődések, a holdfényes éjszakákon szokásos szenvedélyes vallomások. A maga bensőséges és nyugodt módján azonban őszinte ragaszkodást érez a szeretett személy iránt.

A Szűz férfi ritkán választ, inkább őt választják ki- de ezért nagyon sokat tesz, és büszkén enged a hódításnak. Igaz, csak akkor lesz igazi kapcsolat ebből, ha neki is valóban tetszik a leány. Nem Don Juan, s még csak nem is forróvérű, ismeri és számos flörtje alkalmával gyakorolja az ügyes elcsábulás különleges és finom művészetét, ám mindenkor bizonyos fokú diszkréció mellett. De nem rohanja le, nem ostromolja hatalmas hévvel, inkább moziba, színházba, sétálni viszi. Ő alaposan meg akarja ismerni azt, akivel azután majd egy életre szóló kapcsolatra határozza el magát. Elég, ha fogja a kezét, hallgatja a kedvest, és a moziban összenéz vele, egyszóval meggyőződik róla, hogy azonos hullámhosszon rezdülnek érzéseik, gondolataik.
Kívánhat-e ennél többet? Talán igen, de ezt magának is csak vonakodva vallja be. Meglehetősen szégyenlős és a világért nem nézne végig egy szemérmetlen pornó filmet. Erotikus élete nem túlságosan gazdag, de erre nem is fordít nagy figyelmet.
Házasemberként feszültségektől mentes, nyugodt otthonra vágyik, olyasfajta szerződésre, amelynek legfőbb kitételeit a rendről, a pontosságról és a becsületességről vallott elvei képezik. Gyakran azonban rosszul választ feleséget. Akit ő partneréül választ, azt becsületesen oltár elé kívánja vezetni, családot, gyereket akar. Családjának nem lesznek anyagi gondjai, sőt bizonyos fokú kényelemben élhet. Nem kíván sok gyermeket, mégis példás apa, aki az erkölcsiség elvei és cselekvési normái szerint neveli gyermekeit.
Lehet, hogy nem kifejezetten szórakoztató vele az együttlét, de biztos, nyugodt életet teremt szeretteinek. Olyan partner számára ajánlható, aki megbecsüli az otthon biztonságát, az érzelmek tisztaságát, a hűséget és aki a szellemi kalandot, amit a Szűz kínál, előbbre tartja a szexuális kalandoknál.
A tisztaság és a szűziesség iránti természetes hajlama miatt csak későn házasodik – vagy meg sem nősül -, az agglegénység a legkevésbé sem zavarja.

--------------------

(forrás: http://szűz.horoszkóp.info/szuz-ferfi-jellemzese)

3. rész:

2011-11-12T10:15:00.007+01:00

Elméletileg kedden akartam a Szerelem blogolva storyból részt hozni, de akkor vizsgázok és nem fogok tudni, ezért egy vagy két nappal csúszik a dolog. Szóval, a legközelebbi rész szerdán vagy csütörtökön jön, ha minden igaz, de lehet hétfőn hozom.... Attól függ, hogy lesz időm...

3. rész:

Olívia másnap már sokkal jobban érezte magát. A csövek már nem lógtak ki belőle, de orra azért még mindig lüktetett egy kicsit. Az ágyon ült, lábai lelógtak és fáradtan meredt előre. Emlékezett rá, hogy elesett, az orra erősen vérzett, majd Bill is felbukkant, aki bekísérte őt a házba. Hogy utána mi történt, azt már nem tudta.
Megdörzsölte homlokát és kifújta a tüdejében rekedt levegőt.Tudta, hogy most borzalmasan festhet, főleg azzal a fehér rögzítőtapasszal az orrán, de alig várta már, hogy haza mehessen, átöltözhessen és lefekhessen egy kicsit.
Az orvos nemrég járt bent nála és már csak a zárójelentésére várt. Ki akarta fizetni az ellátást, de megtudta, hogy valaki már rendezte a számlát. Teljesen biztos volt benne, hogy Bill fizette ki, más ugyanis nem lehetett.
Kopogás és torokköszörülés zavarta meg gondolatait. A nyitott ajtó felé nézett és meglátta a nyúzott tekintetű énekest. Bill fekete nadrágot viselt és sötét garbót. Haja hátra volt fésülve, kezében pedig egy elismert márkájú butik tasakja lógott. Szája sarkában félénk mosoly bújkált.
-Szia! Bejöhetek?
Olívia bólintott párat, majd lehajtotta fejét és ujjait babrálta. Fél szemmel azonban látta, hogy Bill lassan odasétál hozzá és leül mellé.
-Köszönöm, hogy behoztál.-szólalt meg végül.-Az orvos szerint, ha nem érsz be velem időben, akkor én most nem...-hangja elcsuklott, könnyei eleredtek. Rémisztő volt a tudat, hogy akár meg is halhatott volna, el is vérezhetett volna.
Bill letette a szatyrot a földre, majd óvatosan átkarolta szerelmét.
-Nyugodj meg, édesem!-suttogta neki.-Bármit megteszek érted, hisz nagyon szeretlek.
A lány e szavak hallatán kijózanodott és elhúzódott a férfitől. A szőke hajú szemrebbenés nélkül hazudott neki és ez fájt szívének.
-Hagyjuk!-mondta.-Mindenesetre köszönöm.
Az énekes látta, hogy a lány nem hisz neki, ezért most annyiban hagyta a dolgot. Felvette a szatyrot és a nő ölébe tette.
-Ezt neked hoztam.-felelte.-Gondoltam, nem szeretnél véres pólóban haza menni.
Olívia a szatyorba nézett, majd egy szép, sötétkék selyemblúzt húzott elő. Volt neki régen egy ilyen blúza, de azt Bill szétszakította egy heves szeretkezés hevében és azóta nem vett újat magának.
-Fölösleges, amit most teszel, Bill.-mondta halkan.
-Mit teszek én most, Olívia?
-Törődsz velem. Megint úgy törődsz velem és figyelsz rám, mint régen. Ez jó, de fölösleges. Az elmúlt fél évet sehogy sem tudod már jóvá tenni, maximum úgy, ha visszapörgetjük az időt. Én már nem akarok veled lenni. Már nem vagy olyan, mint régen.
Bill arca megrándult szerelme szavai hallatán, majd felállt és a nő combjai közé állva elkezdett annak pólóján matatni. A szatyrot félredobta, a blúzt arrébb tette.
-Most mit csinálsz?-kérdezte tőle meglepetten Olívia.
-Átöltöztetlek.-válaszolta a férfi határozottan, miközben lehúzta a lány pólóját. Egy pillanatra megakadt a szeme szerelme fehér csipkemelltartóba bújtatott mellein. Tekintete vágytól csillogott, kívánta volt kedvesét.
Olívia, ahogy felnézett a szőke hajú szemeibe, rögtön tudta, hogy az mire gondol. Nyelt egyet és hangja remegett, mikor megszólalt:
-Bill...
Az énekes azonnal kijózanodott.
-Bocsáss meg!-hadart és felkapva a blúzt, a lányra adta.-Az orvos szerint pihenned kell és olykor-olykor meg is szédülhetsz, így úgy döntöttem, visszaköltözöl hozzám.-gombolta a selyem ruhadarabot, közben pedig egy kósza pillanatra ujja hozzáért a nő melléhez.-Tudom, hogy már nem akarsz velem lenni, felfogtam a dolgot, de csak néhány napról van szó. Amíg teljesen rendbe nem jössz.
Mikor Bill befejezte ruhájának gombolását, Olívia leszállt az ágyról. Ahogy el akart indulni, megszédült és ha a férfi nincs ott, el is esik.
-Pont emiatt aggódom, Olívia.-suttogta neki a szőke hajú.-Túl gyenge vagy és nem tudsz gondoskodni magadról. Vigyázni akarok rád és ezt csak úgy tehetem meg, ha nálam laksz.
A lány végül beleegyezett, hogy néhány napra visszaköltözzön az énekeshez. Valóban szüksége volt még némi segítségre. Rosszkor jött ez a baleset, a sors rossz játékának, fintorának tekintette.
Megvárták a zárójelentést és el is indultak. Bill az autójához vezette kedvesét és segített neki beülni, majd ő is helyet foglalt mellette. Még utoljára vetett egy pillantást sápadt szerelmére, majd beindította az autót és lassan kihajtott a kórház parkolójából. Van néhány napja, hogy bebizonyítsa a lánynak szerelmét.
-Bill!-kezdte halkan Olívia.-Én a vendégszobában szeretnék aludni.
-De... Értem.-törődött bele az énekes. Nem szabad most semmit sem ráerőltetnie a lányra.-Majd megágyazok neked.
-Szeretnék majd egy forró fürdőt is venni és utána lepihenni.
-Rendben, édesem. Amit csak szeretnél.
A lakásba érve Olívia felsóhajtott. Pont most kellett ennek megtörténnie. Pont akkor, amikor elhagyta Billt és készülne nélküle élni, nélküle boldogulni. Pont akkor, amikor kapcsolatuk megromlott, szétesett. Ilyen lehetetlen helyzetben sem volt még.
Billre nézett, aki a derekánál tartotta és akinek a tekintete úgy csillogott, mint az első csókjuk előtt. Szájuk öt centire volt egymástól és csak néztek egymás szemébe. Jó lett volna megcsókolni a másikat, érezni a másik száját, de tudták, hogy ez nagyon nem lenne helyes. A kapcsolatuk épp összeomlóban volt, már csak egy vastag oszlop állt, de ha most csókolóznának, az is leomlana és soha többé nem lehetne újjáépíteni.
-Bekísérlek a fürdőbe.-mondta halkan a férfi és elfordítva fejét a lányt a fürdőszobába kísérte. Elengedte és hátrább lépett.-Akarod, hogy segítsek valamiben?
-Egyedül is boldogulok, köszönöm.-felelte Oívia és az énekes távozása után ébenfekete hajába túrt.
Megengedte a vizet a kádban, majd lehajtotta a wc ülőkéjét és leült rá. Lehúzta cipőjét és zokniját, majd a Billtől kapott blúzt kezdte gombolni. Gyönyörű volt a ruhadarab, de nem akarta megtartani. Elhatározta, hogy ha haza megy, ezt itt fogja hagyni. Te jó ég, hisz nincs is váltás ruhája!
A csukott ajtóra nézett, amin két ruhaakasztó állt. Az egyiken egy fehér frottír fürdőköpeny lógott, ami a férfié volt, a másikon pedig egy sötétkék, ami az ő tulajdonát képezte. Bárcsak ne történt volna most ez vele. Szenvedett, hisz nem érinthette, nem csókolhatta meg szerelmét, akinek a bandája és az új albuma még nála is fontosabb volt.

3. rész:

2011-11-10T10:19:00.008+01:00

Tokio Hotel-World behind my wall

Harmadik rész:

Két nappal később már fent is volt az interjú.

"Bill Kaulitz, a férfi nembe bújtatott angyal

Két nappal ezelőtt hatalmas megtiszteltetés ért, hisz maga az énekes hívott fel, mert a tudomására jutott, hogy nagyon szeretnék interjút készíteni vele. Bevallom, eleinte meglepődtem és zavarban is voltam, hisz egyáltalán nem számítottam a hívására. Mindenesetre felejthetetlen élmény volt beszélni azzal az emberrel, akit tisztelek és akinek csodálom a művészetét.

Bill a stúdiójukba hívott, hogy ott készítsük el az interjút. A konyhában ültünk le csak mi ketten. Nagyon kedves volt és egész idő alatt mosolygott. Nem volt jele se depressziónak, se semminek, mint ahogyan azt néhány lapban állítják. Olyan sovány sem volt, mint ahogyan az a képeken látszik. Bill izmosodott és egészséges külsővel rendelkezik.
Az interjú elején még nagyon izgultam, de aztán minden rendben lett. Az énekes annyira kedves volt, hogy hamar magamra találtam és belekezdhettünk a többi kérdésbe. Az egész interjú alatt az tetszett a legjobban, hogy sokat mosolygott és az, ahogyan a rajongóiról beszélt. Még soha nem hallottam senkit, egy ismert embert sem, aki ilyen nagy szeretettel beszélt volna a mellette álló emberekről. Bill olyan volt, mint egy angyal, aki nemrég szállt le a tiszta mennyországból. Ő egy férfiba bújtatott angyal..."-majd jött maga az interjú.

Billt megmosolyogtatta, hogy mennyi szépet is írt róla a lány. Többször is elolvasta és csak mosolygott. Az elmúlt napokban sokat gondolt a lányra, arra a nőre, aki a kedvességével és tiszta, becsületes személyiségével megérintette őt. Igazából maga se tudta, miért hívta fel a nőt és miért ment bele az interjúba, mikor ezelőtt mindig visszautasította. Ahogy meglátta a képét és annyi jót hallott róla, úgy érezte, ezt kell tennie. Megint mosolygott, ahogy arra gondolt, milyen zavart hangja volt a lánynak, amikor megtudta, ki hívja.
-Mit csinálsz, öcsi?-huppant le mellé a kanapéra egy chipses zacskóval a kezében Tom. Most is a stúdióban voltak.
-Csak az interjút olvastam el, amit Adriana készített. Kedves lett.-válaszolta a fekete hajú.
Tom feltette a lábait az asztalra és a szájába tette némi chipset.
-Egy valamit nem értek, Bill.-mondta.-Ezelőtt mindig visszautasítottad, akkor most miért hívtad fel? Azt mondtad, eleged van már az újságírókból és riporterekből, akik soha nem úgy írják meg a dolgokat, ahogy azok valójában vannak.
Az énekes sóhajtott egyet és lecsukta laptopját.
-Fogalmam sincs miért hívtam fel. Megláttam a képét és valahogy megfogott, megérintett. Egyszerűen hallani akartam a hangját, személyesen szerettem volna találkozni vele, ez az interjú pedig jó ürügy volt erre.
-Szóval, tetszik neked a csaj?-vigyorodott el kajánul a fonott hajú.-Megértelek, öcskös! Dögös lány és amilyen formái vannak. Huhu!!! ... De amúgy ott lesz a jelmezbálon.
-Komolyan?-csillant fel Bill szeme. Tetszett neki a fiatal nő és szeretett volna még találkozni, illetve beszélni vele.
-Igen.-bólintott Tom.-A meghívóhoz csatoltak egy vendéglistát is, amin rajta volt a neve. Azt nem tudom, el is megy majd e, de meghívták. Ha ott lesz, kapj az alkalmon és hívd el valahová, aztán meg se állj vele az ágyig.
A fekete hajú oldalba bökte testvérét.
-Én nem vagyok te... Remélem, ott lesz.-meredt előre, de szemei előtt a lányt látta, majd írt neki egy SMS-t.
Közben Adriana a cikkhez írt kommenteket, véleményeket olvasta.
"Tudtam én, hogy Bill rendes. Imádom őt!"-írta egy lány.
"Bill annyira kedves és annyira jóképű. Én is szeretem őt!"-írta egy másik lány.
Rengeteg komment érkezett és mind ilyen típusúak voltak.
"Oh, Adriana, te szerencsés! Én is úgy találkoztam volna Bill-lel. Nem segítenél ebben? ;)"
A lány sokat mosolygott és nevetett ezeken a hozzászólásokon. Már hat hónapja élt a blogja, de csak három hónapja lett belőle ismert újságíró. Még a mai napig szokatlan volt számára, mikor autogrammot kértek tőle és közös képet. Őt is sokan szerették és ez nagyon jól esett neki.
Telefonja üzenetet jelzett.

"Olvastam az interjút. Tetszett. Máskor is szívesen készíthetsz velem, ha akarsz. A férfiba bújtatott angyal"

Elmosolyodott és elpirult. Nem tudta, mit fog majd szólni Bill, ha esetleg egyszer majd újra találkoznak.

2. rész:

2011-11-08T08:55:00.005+01:00

2. rész:

Olívia két hete hagyta ott Billt. Nagymamája házában szállt meg, amit még mindig nem tudott eladni. Mamája, Eva, tíz hónapja hunyt el szívrohamban. Kitakarította a házat és amennyire csak tudta, rendbe tette. Otthonossá alakította.

Honey B

Ezalatt a két hét alatt Bill nem kereste, ahogy ő sem a férfit. Egyszer még visszatért a lakásba, mikor az énekes nem volt otthon, hogy elhozza a maradék holmiját, de azóta semmi. Most már biztosra tudta, hogy a szőke hajú nem szereti. Ha másképp lenne, már rég felkereste volna és minden erejével azon lett volna, hogy meggyőzze szereleméről. De nem így történt és ez nagyom fájt neki.
A kertben ültetett szebbnél-szebb virágokat a meleg nyári napon. Szerette a virágokat, gyengédséget, szeretetet és harmóniát sugároztak, megnyugodott tőlük.
Aztán ledobta kesztyűjét és kilépve a kapun a kukához ment. Ki akarta dobni a gazt. Fogalma nem volt, hogy valaki közben figyeli.
Visszafelé tartott, mikor egy futó rohant el mellette és meglökte őt. Neki esett a kapunak, majd arccal a földre zuhant. Ahogy felült, vér csöpögött a betonra. Orrához nyúlt, ami eléggé vérzett. Elővett egy zsebkendőt és rászorította. A kerítésnek támaszkodva felállt és elindult a házba, de megszédült. Majdnem elesett, mikor egy erős kar fogta át a derekát hátulról. Az illetőre nézett és szerelmét pillantotta meg.
-Te mit... Mit keresel itt?
-Én csak... én csak...-dadogott Bill zavartan. Arca csupán öt centire volt a lányétól.-Inkább menjünk be. El kell látni az orrod.-ragadta meg a nőt és bekísérte a házba.
Bill a konyhába vitte szerelmét és egy székre ültette, majd a fürdőszobába sietett. Közben Olívia már a nyolcadik zsebkendőt áztatta el. Orrvérzése nem akart elállni. A következő zsepit szorította rá és azon tűnődött, hogy az énekes mit kereshet nála? Egyáltalán honnan tudta, hogy itt van?
-Itt is vagyok,édesem.-ült le mellé a férfi.-Ezt szorítsd rá.-nyomott egy fehér törölközőt a lány orrára.
A lány szemét könnyek homályosították el. Pisze orra sajgott is, lüktetett a fájdalomtól.
-Ne sírj, egyetlenem!-törölte le a nő könnyeit Bill.-Nyugodj meg!
Olívia orrvérzése még percek múlva sem állt el. A szőke hajú végül úgy döntött, beviszi a lányt a kórházba. Be is ültette autójába és útnak is indult vele. A nő már szédült és a sok vérveszteség miatt alig volt magánál. Bill egész úton beszélt hozzá, próbálta ébren tartani. Olyan gyorsan hajtott, amilyen gyorsan csak tudott. Nem érdekelte, hogy akár a jogosítványát is elvehetik. Szerelméért bármire képes volt.
Lefékezett a kórház előtt és szerelmét a karjaiba kapva bevitte az épületbe. Orvosért kiáltott, és idegesen várakozott kint, mikor őt vizsgálták. Volt barátnője már egyáltalán nem volt magánál, mire ide ért vele. Soha nem gondolta volna, hogy egy esés ekkora bajt okozhat.
Bill csak ült a kemény széken és lábait rázta. Ebben a két hétben, amit szerelme nélkül töltött, őrlődött és szenvedett. A stúdióba se ment be, csak otthon tartózkodott. Tudta, hogy ő a felelős azért, amiért Olívia elhagyta és ezért haragudott magára. Hogy feledkezhetett meg, hogy hanyagolhatta el azt a személyt, aki mindig mellette állt, aki támogatta és aki szerette? Olívia csodálatos nő volt, pont hozzá való. A lány mindig megértette, hogy neki a banda az élete, az a másik szerelme és amennyire csak tudta, támogatta.
Egy M&G-n találkozott először szerelmével még három évvel ezelőtt. Emlékezett, hogy Olívia akkor csendes volt és nagyon félénk. Nem kért tőle autogrammot, sem közös fotót, csupán csak egyetlen kérdést tett fel neki, ez pedig nagyon imponáló volt számára. A nő szűk szavú volt és halkan beszélt, de őt ez egyáltalán nem zavarta. Itta a lány szavait, mondandójának minden betűjére figyelt. Érdekelte az a személyiség, ami kedvességet és titokzatosságot sugárzott. A találkozó végén elkérte az e-mail címét és a telefonszámát. Két hónapig nem kereste a nőt, mert dolga volt, de aztán írt neki egy e-mailt, majd már telefonon tartották a kapcsolatot. Fél évvel később találkozót beszéltek meg, ahol nyugodtan beszélgethettek. A következő négy hónapban összeszedte minden romantikus hajlamát és udvarolt a lánynak, akibe már a telefonbeszélgetések alatt beleszeretett. Nem volt könnyű dolga, mert Olívia eleinte keményen ellenállt az ostromnak, de mikor bevallotta, hogy szereti és komolyan érdekli, beadta a derekát. Járni kezdtek és boldogabbak voltak, mint valaha.
Gondolataiból az orvos megérkezése zökkentette ki.
-Hogy van? Mi van vele egyáltalán? Ugye jól lesz?-zúdította az idős orvosra a kérdéseit.
-Nyugodjon meg, Herr...
-Kaulitz. A nevem Bill Kaulitz. Olívia barátja vagyok.-mondta önkéntelenül a férfi.-De mondja már mi van vele.
-Fraulein Hegenbarth rendbe fog jönni, Herr Kaulitz. Az esés következtében az orrában lévő egyik főért lyukadt ki, azért vérzett annyira. Az elvesztett vérmennyiséget pótoltuk, szerencse, hogy időben beért a hölggyel. Ma éjszakára még benntartjuk, de holnap reggel hazaviheti a barátnőjét.
-Bemehetek hozzá?
-Most alszik, de menjen csak. Előtte azonban tudnom kell, ki állja a számlát, ugyanis a hölgynek nincs betegbiztosítása.
-Azt majd bízza rám. Később rendezem a számlát.-mondta gyorsan az énekes, majd bement szerelméhez.
Olívia az ágyon feküdt és aludt. Bal karjából két cső lógott ki, az egyikben sós oldat volt, a másikban vér. Bill odasétált hozzá és lágyan nézte. A nő fehér pólóját vércseppek pöttyözték be, de nem érdekelte. Szerelme fel fog épülni és csak ez volt most a fontos.
Megfogta a lány kezét és leült hozzá az ágyra. Ostoba volt, mikor elhanyagolta őt és engedte eltávolodni magától. Nem becsülte meg őt eléggé és most bűnhődik.
Szerencse, hogy ma elment a lányhoz. Tudta, hogy csakis abban a házban lehetett, hisz nem mehetett máshová. Egy levelet akart a postaládába tenni, amiben bocsánatot kért és újra szerelemet vallott neki, mikor az autójában ülve meglátta, hogy kedvesét meglökte valaki és a földre esett. Ahogy észrevette a vérző orrát, azonnal kiszállt az autóból és hozzá sietett. Hogy mekkora bajt is okozott egy kisebb esés.
Felemelte másik kezét és megsimogatta a lány arcát. Elhatározta, hogy küzdeni fog ezért a nőért, nem fogja elengedni egykönnyen. Hibázott, de be fogja bizonyítani szerelmének, hogy szereti és szüksége van rá.
Egy hosszú arcra puszi után elhagyta a kórtermet.

2. rész:

2011-11-06T09:55:00.011+01:00

Második rész:

Tokio Hotel-Ankunfte und Abfluge - Arrivals and Departures (bocsi, de ezt be kellett tennem ide, nagyon tetszik...)

Miután megtörtént a bemutatás, az énekes a konyhába vezette a lányt. Csak ketten voltak, mindketten így akarták megejteni az interjút.

-Ülj csak le!-mutatott Bill a kisebb, kör formájú barna asztalra és a pulthoz sétált.-Kérsz egy kávét vagy egy üdítőt?-kérdezte, miközben forró kávét töltött magának.
-Nem, köszönöm. Nem kérek semmit.-válaszolta Adriana és leült.
Megbűvőlten nézte az énekest, aki teljesen feketébe volt öltözve. Hosszú lábain szűk farmer feszült, izmosodó mellkasát vékony garbóba bújtatta. A lány csodálkozott az öltözéken, hisz nyár volt, kint csak úgy tűzött a nap. Bill ébenfekete haja punkos volt, az ég felé meredt, csokoládébarna szemei körül ott volt a szokásos fekete festék is.
A férfi leült vele szembe és feltűrte garbójának ujjait. Erős, szőrös és férfias karja volt. Feketére lakkozott körmei voltak, hosszú ujjain gyűrűk díszelegtek.
-Biztos nem kérsz semmit?-kérdezte és belekortyolt kávéjába. Tudta, hogy a lány alaposan végigmérte és ezen jót mosolygott magában. Hogy viszonozza a gesztust, ő is végigmérte a nőt és tetszett neki, amit látott. A vörös haj, a barna szemek, az alacsony testalkat... Adriana legalább 30 centivel volt kisebb nála és ettől csak még jobban tetszett neki a lány. Volt benne valami, ami már most megfogta őt.
-Biztos, de azért köszönöm.-válaszolta Adriana és elővette táskájából a diktafont és egy fehér lapot.-Belevághatunk?
-Csak tessék.-mosolygott az énekes.
A lány elé tolta a papírlapot és egy tollat is adott neki.
-Leírtam a kérdéseket, gondoltam, jobb lenne, ha nem érnének hirtelen. A tollal kihúzhatod a neked nem tetszőeket. Néhány kérdést azért teszek majd fel, mert a rajongóitokat érdekelné, azokat csillaggal jelöltem.
-Ilyen se volt még soha.-nézett fel mosolyogva a papírból egy pillanatra az énekes.-Magam választhatom ki, mely kérdésekre válaszolok. Úgy tűnik, az információim tényleg helyesek rólad. Tisztességes vagy és valóban tiszteletben tartod a magánéletünk fogalmát. Te vagy a kedvenc újságíróm.
Nyílt titok volt, hogy a férfi egy cseppet sem kedvelte az újságírókat, riportereket. Többükkel elég csúnyán össze is veszett, és néhányukkal perre is ment, ezért ez a bók most nagyon jól esett a lánynak. De vajon miket tudhat róla pontosan a férfi?
-Miket tudsz te rólam?-kérdezte meg, mert nagyon fúrta az oldalát.
Bill letette a lapot, előrehajolt és vidám tekintettel nézett a fiatal nőre.
-Nem kell megijedned.-fogta meg a lány kezét nyugtatólag.-Semmi OLYAT nem tudok rólad, csak kérdezősködtem felőled néhány olyan embertől, akikkel már készítettél interjút. A blogod és a véleményük alapján hívtalak fel. Nagyon tetszik, hogy csak igazságról írsz és nem ferdítesz el semmit. Sokan kedvelnek téged ezért a sztárvilágban.
Adriana bólintott és zavartan elhúzta a kezét. A férfi érintése bizsergetően és felkavaróan hatott rá.
-Szerintem, kezdjük is. Nem szeretnélek feltartani titeket.-vett elő egy jegyzettömböt is.
A fekete hajú hátra dőlt.
-Az összes kérdés jöhet.-tette karba kezeit.-Amúgy meg nem tartasz fel minket. Épp szünetet tartunk.
A lány bekapcsolta a diktafont és feltette első kérdését.
-Mit érzel, amikor a színpadon állsz és látod azt a sok ezer embert, akik csak miattad/miattatok mentek el a koncertre?
Bill hosszan adott választ erre a kérdésre. Elmondta, hogy milyen fantasztikus érzés is és mennyire hálás a rajongóknak a sok szeretetért, amit kap/kapnak. Soha nem fogja tudni kifejezni eléggé a köszönetét és imád nekik énekelni.
Adriana csak hallgatta a férfit, aki nagy szeretettel beszélt a csodálatos rajongóikról az ő alienjeikről. Az énekes fantasztikus ember volt, a lány ezt rögtön leszűrte.
A többi kérdés megválaszolása után Adriana elpakolta a dolgait és indulni készült.
-Nagyon köszönöm, Bill. Egy élmény volt elkészíteni veled ezt az interjút.-állt fel és vállára tette táskáját.
Bill is felegyenesedett.
-Nekem is egy élmény volt beszélni egy olyan tisztességes újságíróval, mint amilyen te vagy.-mosolygott és kezet fogott a lánnyal.
-Még ma megírom a cikket egy lapon. Mielőtt felteszem a blogra küldjem át, hogy átnézhesd és esetleg belejavíthass, kitörölhess belőle részeket, vagy majd fent olvasod el?-kérdezte a nő és meglepődött, milyen kíváncsian várja a választ.
-Majd fent elolvasom. Más emberek elmondásai és az írásaid alapján bízom benned. Kíváncsian várom már, hogy feltedd és elolvashassam.
A férfi kikísérte az ajtóig a lányt, majd még egyszer kezet fogott vele. Végignézte, ahogy a nő beszállt aranyos kis autójába és egy intés után elhajt. Tetszett neki a lány, máris megfogta őt annak kedves személyisége. Mikor eltűnt a kocsi a szemei elől, visszament a többiekhez.
Adriana otthon evett néhány falatot, majd hozzá is látott az íráshoz. Leírta a diktafonról Bill minden szavát. A kazettát aztán nem a többihez tette, hanem éjjeliszekrényének felső fiókjába. Interjút készített a világ legkarizmatikusabb előadójával, Bill Kaulitz-cal. Ekkora élményben és megtiszteltetésben még soha nem volt része. Remélte, hogy hamarosan újra találkozhatnak, hacsak pár percre is.

------------------
(kép: Anna)

Novellaíró-verseny eredménye!

2011-11-06T09:16:00.001+01:00

Novellaíró-verseny eredménye:

Hát, sajnos nem nyertem, de nem bánom. Gratulálok a helyezetteknek és a többieknek is, mert csodás novellák voltak, habár nekem a TWC-sek nem igazán jöttek be, de mindenki nagyon ügyes volt...
A novellám értékelése: (ITT olvashatod el a novellámat)

An deiner Seite – By Olívia

- tartalom: Rögtön az eleje egy visszaemlékezéssel kezdődött, ami szerintem nagyon helytálló volt, így rögtön megtudtuk az okot, amiért Ana Lucia elhagyta Billt. Tetszett, ahogy leírtad, mennyit változott a lány külseje, hogy immáron 2 hete az utcán élt. Az ember nem is hinné, hogy 2 hét alatt így elromolhat minden, pedig ez a valóéletben is így van sajnos. Aranyos volt a becenév, amit Bill a lánynak adott, a végén pedig mikor megkereste őt, jött a gyors happy end.:) Viszont egy valami nekem hiányzott. Nagyobb hangsúlyt fektethettél volna Bill és Ana Lucia kapcsolatára, és mindjárt hitelesebb lett volna az egész. Igaz csak 4 hónapja ismerték egymást, de nagyon jó barátok voltak, és ezt érzékeltethetted volna néhány visszaemlékezéssel, mikor Ana Lucia az utcára került, hisz úgyis írtad, hogy rengeteget gondolt rá.
- karakterek: Ana Lucia nekem kicsit túl szerénynek és esetlennek tűnt. Az rendben van, hogy nem akart pénzt elfogadni Billtől, de ettől még nem kellett volna rögtön elhagynia. Bill karaktere abszolút pozitív volt, bár nem igazán volt ideje megfelelően kiformálódni.
- fogalmazás: Alapvetően nem volt benne sok helyesírási hiba, de azért akadt néhány központozási hiba. Ezek közül a legfontosabb, hogy a mondatokat mindig nagybetűvel kezdjük. Szépen megfogalmazott mondatok voltak benne, kifinomult kifejezésekkel, bár a párbeszédeknél hiányoltam a szóközöket.

-----------------------
Igen, néhány esetben valóban igaza van TheFuneralOfHeart-nak... Egy picit összecsaptam a novellát, de a helyesírási hibák azok véletlenek, mert túl gyorsan gépeltem. Mindenesetre köszönöm neki a véleményt és hogy részt vehettem ezen a versenyen...

1. rész:

2011-11-04T09:08:00.005+01:00

Szerelem blogolva

Első rész:

Adriana reggel ásítva kelt ki ágyából. Lenge hálóingjében a fürdőszobába sétált és megmosta arcát, majd a zuhanyzóhoz ment. Megnyitotta a csapot és beállította a vízsugarat. Kibújt hálóingjéből és alá állt.Néhány percig hagyta, hogy a víz ellazítsa testét, majd sampont tett hosszú, vörös hajára és megmosta.

Tizenöt perc múlva kilépett a zuhanyzóból és belebújt kék köntösébe. Haját összekötötte és épp kinyitotta szekrényének ajtaját, mikor az éjjeliszekrényen lévő piros mobilja csörögni kezdett. Odament és felvette.
-Igen? Itt Adriana beszél.-szólt bele. Visszasétált a szekrényhez és az ágyra dobott egy fehér farmert és egy citromsárga, pánt nélküli felsőt, majd fehérneműt vett elő.
-Hello! Bill Kaulitz vagyok.
Adriana torkán akadt a szó. A vonal másik végén az a kedves hangú férfi tényleg az a Bill Kaulitz, akivel már hosszú ideje szeretne interjút készíteni? Akit annyira csodált és tisztelt?
-Ööö... Hello! Miben segíthetek?-eszmélt fel zavarából. Kihangosította telefonját és az ágyra tette. Ledobta fürdőköpenyét és öltözni kezdett. Bugyiját és melltartóját kapkodta magára. Ha most Bill tudná mit csinál, miközben vele beszél... Égett a kíváncsiságtól, hogy az énekes vajon mit is akarhat tőle.
-Nem bánod, ha tegeződünk, ugye? Ugyanaz a korosztály vagyunk, így nem látom értelmét magázódásnak.-mondta Bill, aki a stúdiómunkálatok szünetében hívta fel a lányt.
-Persze, tegeződjünk.-felelte Adriana, miközben belegyömöszölte magát fehér farmerjába, amihez fekete, fényes övet vett fel.
-Nos, azért hívlak, mert úgy tudom, nagyon szeretnél interjút készíteni velem. Igaz ez?
A lány most örült, hogy a férfi nincs mellette és nem látja kipirult arcát. Zavarban volt, ugyanis nem számított rá, hogy a karizmatikus frontember felhívja.
-Hát, hogy őszinte legyek, igaz.-vallotta be. Miután felvette felsőjét is, kikapcsolta a hangszórót és füléhez tette a készüléket.-Lenne pár kérdésem hozzád, amiket szívesen feltennék neked. De nem kell aggódnod, tiszteletben tartom a magánéletedet és megértem a helyzetedet.
-Olvasom a blogod és érdeklődtem utánad néhány régi interjúalanyodtól, akik azt mondták, nem teszel fel olyan kérdéseket, amikre tudod, hogy úgysem kapnál választ. Azt is mondták, hogy kedvelnek. Nos, hogy a lényegre térjek, adok neked interjút, válaszolok a kérdéseidre.
Adriana azt hitte, rosszul hall. Ez nem lehet igaz. Ez csak álom lehet. Párszor már felkereste az énekest, mármint a menedzserét hívta fel, de a fekete hajú mindig nemet üzent neki. Vajon most mi változhatott?
-Rendben.-nyögte ki végül.-Mikor és hol ejtsük meg az interjút?-vett elő egy jegyzettömböt és egy tollat éjjeliszekrényének fiókjából. Keze remegett, annyira izgatott volt.
-Ráérsz ma délután kettőkor? Eljöhetnél ide a stúdióba és itt tehetnéd fel a kérdéseid. Megfelel így neked?
-Igen, persze. Ma ráérek, nincs dolgom.
-Akkor mondom a címet.
Adriana leírta a címet, majd elköszönt az énekestől és letette. Telefonját becsúsztatta nadrágzsebébe, felkapta cipőjét és táskáját, majd elhagyta lakását. Még el kellett intéznie néhány dolgot, még a három nap múlva megrendezendő jelmezbáli öltözékét is el kellett hoznia az üzletből az aranyszínű maszkkal együtt.
A parkolóban beszállt neon zöld autójába és elindult. Miután minden mást elintézett, elhozta jelmezét az üzletből, ami igazából nem is volt jelmez. Egy gyönyörű, sötétkék selyemruhát fog viselni, mivel a nőknek estélyit kell, ami a csípőjéig ki volt vágva elől, háta szabadon volt benne. A ruha a térdéig ért és alul picit fodros volt. Csodásan illik majd hozzá az aranyszínű maszk, ami a fél arcát takarni fogja.
Eljött az idő, hogy elinduljon az interjúra. Egész nap nem evett semmit, annyira izgult. Miközben egyre közeledett a stúdióhoz, gyomra annál jobban zsugorodott. Általában határozott volt és magabiztos, de most úgy érezte magát, mint egy ijedt kis nyuszi. Már régóta szeretett volna találkozni az énekessel és most, hogy eljött a pillanat, kicsit, illetve nagyon ideges volt.
Leparkolt a stúdió előtt. Ujjaival megigazította haját, amit már kiengedett, és meg is száradt, majd egy sóhajtás után kiszállt. Mivel az ajtó nyitva volt, besétált. Hangokat hallott, ezért elindult abba az irányba. Elért a helységig és megpillantotta a banda tagjait a menedzserükkel együtt, akik a kanapén ültek.
-Hello!-köszönt és félénken elmosolyodott.
Mindenki rá nézett, majd David állt fel.
-Hello! Te vagy Adriana, igaz? Én David vagyok, a srácok menedzsere.-fogott kezet a lánnyal.-Már vártunk. Főleg Bill.

New story!

2011-11-03T08:53:00.003+01:00

Helloka!

Megint jó hírt hoztam nektek. Eszembe jutott egy másik story is, aminek már a harmadik részét írom. Lehet, nemsokára hozom is az első részt belőle és az is lehet, hogy párhuzamosan fog majd menni a Hey, du-val, de ez még nem biztos. Majd még eldöntöm.

De itt az előzetes:

Szerelem blogolva

Adriana Alba, a 23 éves spanyol származású lány blogolásból él. Van egy blogja, amit nap-mint-nap több ezren olvasnak. Az oldalon hírességekkel készült interjúkat és egyéb információkat lehet olvasni. Adriana Németország híres blogújságírója lett három hónap leforgása alatt, azóta pedig az eltelt hat hónap alatt népszerűsége töretlen.
A "Real Stars" weboldalon csak igazságról olvashat az ember, nincs elferdítve semmi. A hírességek álma az a weboldal és a lány, aki nem tesz fel olyan kérdéseket, amikre tudja, hogy úgyse kapna választ.
A fiatal nő már számos hírességgel készített interjút, csak azzal a személlyel nem, akivel már évek óta szeretett volna. Álmai interjúalanya a híres énekes, a Tokio Hotel karizmatikus frontembere, Bill Kaulitz (22) volt. Egy nap azonban úgy tűnik, álma valóra válik, hisz maga az énekes hívja fel...

---------------
Amúgy ebben a storyban Bill a régi, fekete égig meredő hajával lesz majd olvasható. Nos, hogy tetszett az előzetes?

1. rész:

2011-10-30T16:03:00.004+01:00

Hey, du

Hey, du

1. rész:

Olívia az asztalnál ült és várt. Szerelmét várta fekete miniruhájában, aki már két órát késett. A falon lévő óra este tízet mutatott, de barátja még nem volt sehol. Felhívni sem hívta fel, hogy késni fog vagy nem is jön.

A lány a szépen megterített asztalra nézett. Fehér terítő, két teríték, két piros gyertya és rózsaszirmok hevertek rajta. Egész nap erre a vacsorára készült. Bevásárolt, megfőzte az ételt, szerelme kedvencét, zöldséges lasagnet, szépen megterített és ki is öltözött. Azt hitte, eltölthet majd kedvesével egy csodálatos estét, de tévedett. Bill, immáron már sokadjára, megfeledkezett róla megint, vagyis inkább még mindig csak a munkája érdekelte. Csak az új album elkészítése számított neki, őt teljesen elhanyagolta. Már fél éve ment ez így.
Néhányszor szóvá is tette ezt és Bill akkor azt ígérte neki, változtat a dolgon és több időt tölt majd vele, de nagy bánatára nem így lett. Másnap az énekes ugyanúgy megfeledkezett a létezéséről, ahogy az egy hónappal ezelőtti születésnapjáról is, ami azóta se jutott eszébe.
Olívia, mikor járni kezdett a férfival, azt hitte, boldogan élnek majd együtt és ez másfél évig ment is, ám fél éve, mintha kicserélték volna szerelmét. Régen Bill mindig mosolyogva ment haza már délután, de most reggel elment és estig nem látta barátját, aki már nem mosolygott. Arca este nyúzott volt és fáradt. Ebben a fél évben le sem feküdtek egymással, csak apró csókokat, inkább szájra puszikat váltottak, pedig Olívia vágyott az énekes gyengédségére, szeretetére.
Három óra várakozás után felállt és a hófehér bőr kanapéhoz sétált. Lefeküdt rá ,fejét a díszpárnára tette. Könnyei utat törtek maguknak, hangtalanul sírt. Bill már nem szereti őt. Hatalmas szerelme, amiről mindig is beszélt neki, egyszerűen eltűnt, nincs többé. A szőke hajú hónapokon át udvarolt neki, kitartóan ostromolta, mire engedett a férfinak, de nem kellett volna. Az énekes eleinte rózsával és bonbonnal kedveskedett szívének, ma már azonban még egy "szeretlek" szót sem kapott tőle.
Mire Bill hazaért, ő már aludt. Elaludt a kanapén, álomba sírta magát. Az énekes bedobta kulcsát az üvegtálba, majd hajába túrva beljebb ment. Megtorpant, mikor megpillantotta a romantikusan megterített asztalt. A felismerés áramütésként érte. Elfelejtette a vacsorát, amiről Olívia már három napja beszélt neki. Itt akart lenni, barátnőjével akarta tölteni ezt az estét, de az új album stúdió munkálatai túlságosan elhúzódtak most is.
Az asztalhoz sétált és ujjával megérintette a tányérokat. Tenyerébe vett néhány rózsaszirmot, szemében a gyertyafény ragyogott. Levette sötét zakóját és feltűrte inge ujját. Benézett a sütőbe, ahol meglátta a lasagnet. Megérintette és tudta, hogy kihűlt. Becsukta és a nappali felé pillantott. Szerelme a kanapén aludt.
Odasétált és leguggolt hozzá. Ujjával lágyan érintette meg a lány arcát.
-Bocsáss meg, édesem!-suttogta és karjaiba véve barátnőjét, bevitte a hálószobájukba.
Olívia reggel fáradtan ébredt. Meglepetten állapította meg, hogy csupán csak a fehérneműjét viselte. Mellette az ágy gyűrött volt. Tudta, hogy Bill vele aludt, ahogy mindig is. Most azonban a lány nem akart az énekes közelében lenni. Ez a vacsora volt az utolsó csepp a pohárban. A mai nap folyamán összeszedi minden itt lévő holmiját és elmegy. Belefáradt Bill hanyagságába, aki biztos ma sincs itthon.
Felkelt, lezuhanyozott és felöltözött. Vizes haját kontyba kötötte és kiment. Meglepetten pillantotta meg a kanapén ülő énekest, aki újságot olvasott, de ahogy észrevette őt, felállt.
-Jó reggelt, kicsim!-mosolygott rá.
A lány csak bólintott egyet és a konyhába sétált, ahol már semmi nyoma nem volt az esti vacsorának. A pulton egy tányér paradicsomos rántotta állt, de ő nem foglakozott vele. Mogyoró krémes szendvicset kezdett készíteni magának.
-Ezt neked csináltam.-tolta elé a tányért Bill, aki mögötte állt.
-Hogyhogy itthon vagy?-kente meg a kenyeret a lány.
-Szóltam a többieknek, hogy a mai napot veled töltöm itthon. Kettesben. De ezt edd meg,kérlek. Úgy csináltam, ahogy szereted.
Olívia az ételre nézett, amit a legszívesebben két falattal megevett volna, de nem tette, mert túlságosan megbántott volt. Bill már sokadjára feledkezett meg róla és ezt nem tudta csak úgy lenyelni. Eltolta a tányért és befejezte a szendvicset. Épp elindult volna vele, mikor az énekes visszahúzta és átkarolta a derekát. Belecsókolt a nyakába. Máskor megremegett volna egy ilyen csóktól, de most nem érzett semmit. Dühe és csalódottsága elnyomta az érzéseit, érzelmeit.
-Engedj el, Bill!-kérte színtelen hangon.
-Tudom, hogy hibáztam, édesem, és nagyon sajnálom, de az új album minden időmet elveszi. Megígérem, hogy ezentúl megpróbálok több időt veled tölteni.-suttogta a szőke hajú és borostás arcával még egyszer belecsókolt a nő nyakába.
Olívia már túl sokszor hallotta ezeket a szavakat, túl sokszor tett már neki ígéreteteket a férfi, amiket soha nem tartott be, ezért sem hitt most sem neki.
-Ma még talán így lesz, de mi lesz holnap? Vagy holnapután és azután? Ugyanúgy megfeledkezel majd rólam és csak este látlak. Akkor sem fogunk még beszélgetni sem, mert túl fáradt leszel. Belefáradtam, Bill , hogy semmibe veszel. Menj inkább vissza a stúdióba és énekelj! Az úgyis jobban érdekel téged.-mondta és eltolta magától a férfit, majd elindult a szobájába.
-Nem értem, miért kell most ebből ekkora ügyet csinálnod.-szólt utána Bill.-Amikor a barátnőm lettél, pontosan tudtad, mire vállalkozol. Egyszer elfeledkeztem rólad, nagy ügy. Tedd túl magad rajta!
A lány megállt és megfordult. Arca dühös volt, tekintete fájdalmas.
-Te most komolyan egyszeri alkalomnak hiszed ezt?-kezdte megbántottan.-Ez már rég nem az első alkalom volt, Bill. Ha négy kezem lenne, akkor sem tudnám megszámolni hányadjára feledkeztél meg a barátnődről, akit állításod szerint szeretsz. Az utóbbi fél évben még csak meg sem csókoltál tisztességesen. Csak késő este látlak, akkor is túl fáradt vagy hozzám. Már át sem ölelsz, nem is vagy mellettem.-potyogtak könnyei.-Van fogalmad róla milyen érzés, amikor nem kellesz már annak az embernek, akit mindennél jobban szeretsz? Egy hónapja volt a huszonegyedik születésnapom, de te azt is elfelejtetted és ahogy látom, a mai napig sem jutott eszedbe. Téged már csak az az album érdekel és a karriered, a bandád.
Bill is dühbe gurult a lány szavaitól.
-Az utóbbi két évben mindent megadtam neked.Ha nem lenne a banda, nem élnénk így és nem kaptál volna annyi ajándékot sem. Mindent kettőnkért teszek, hogy nyugodt életünk legyen.
-Szerinted nekem csak ez számít? A pénz? Egy ócska viskóban is elélnék veled, de téged bekebelezett a hírnév világa és nem veszel már engem észre.
-Akkor menj el, Olívia! Ha nem tetszik neked ez a helyzet, akkor pakolj össze és hagyj el, hagyj magamra.-csúsztak ki Bill száján a szavak, de nem gondolta komolyan őket. Szerette a lányt és azt akarta, hogy örökre maradjon vele.
Olívia döbbenten hallgatta szerelme szavait. Fájt neki a tudat, hogy az énekes már nem szereti. Levágta a tányért a pultra.
-Pont ezt terveztem.-motyogta és beviharzott a hálószobájukba. Elővette piros bőröndjét és elkezdte beledobálni a dolgait.
-Olívia, kérlek!-ment be a szőke hajú. Halkan beszélt a lányhoz.-Ne menj el! Nem úgy értettem, én csak.. Kérlek, édesem! Maradj velem!
De a nő tovább pakolt.
-Időre van szükségünk, Bill. Neked biztosan. Nem kellek már neked, ezért maradásom sincs. Most már bátran foglalkozhatsz az albumoddal amennyit csak akarsz, hisz nem kell miattam hazaérned.
-Édesem...
-Ég veled, Bill! Ne keress és felejts el!-majd felkapva bőröndjét az ágyról, Olívia elhagyta a lakást és döbbent szerelmét, aki nem hitte, hogy feledékenysége eredménye ez lesz.

Novella

2011-10-27T09:58:00.010+02:00

Álruhás szerelem

Olívia megbilincselve ült apja dolgozó szobájának sötét kanapéján. A rendőrök és a kommandósok pár perce törték rájuk az ajtót, apukáját pedig elvitték. Könnyei patakokban folytak végig arcán egészen le az álláig, majd fehér blúzára csöpögtek. Nem értette ezt az egész helyzetet, pláne azt, hogy apját miért hurcolták el és ő miért ült most itt megbilincselve. Soha nem tett semmi rosszat, nem ártott senkinek, törvénybe ütközőt pedig aztán végképp soha nem tett.

Szipogott és szerette volna megtörölni orrát. Ijedt is volt, egész testében reszketett. A szobában egy kommandós és egy járőr tartózkodott, hogy vigyázzanak rá, őrizzék őt. Még soha életében nem látott fegyvert a TV-n kívül és ami a kommandós kezében volt, megrémítette. Tudta, hogy ha ez így folytatódik, súlyos asztmás rohamot fog kapni az ijedtségtől és a benne tomboló félelemtől.

-Kaphatnék egy pohár vizet és egy zsebkendőt?-kérdezte a két férfitól, de azok rá se hederítettek.
Térdeire hajtotta fejét és úgy zokogott. Fogalma nem volt mi folyt most körülötte és miért volt egyáltalán hátrabilincselve a keze. Érzelmileg túl labilis volt ahhoz, hogy nyugodtan úrrá legyen a helyzeten és magán.
Csak akkor nézett fel, amikor hallotta, hogy az ajtó kinyílik néhány perc múlva. Szerelmét pillantotta meg fekete nadrágban, fehér ingben és fekete zakóban, amin mind a három gomb be volt gombolva. A férfi apjának dolgozott és tíz évvel volt idősebb nála.-Bill!-zokogott fel.-Bill, kérlek! Mondd meg nekik, hogy nem csináltam semmit és engedjenek el.
A férfi a kommandós és a járőr felé fordult.

-Távozhatnak!-szólt nekik, inkább parancsolt rájuk.A két férfi bólintott és elhagyta a szobát. A nagy, sötét fa ajtót betették maguk mögött. Bill a lányhoz sétált és elővéve nadrágjából egy kulcsot, kiszabadította a lány kezét.
Olívia rögtön felállt és a karjaiba vetette magát. Átölelte a férfit a nyakánál, fejét a vállára hajtotta és csak zokogott. Örült szerelme jelenlétének, szüksége volt most egy biztos pontra.
-Aput elvitték a rendőrök.-nézett fel a férfira pár másodperc múlva és megtörölte szemeit. Már megnyugodott kicsit.-Mi folyik itt, Bill? Mikor kapom vissza az apámat? És engem miért tartóztattak le?
-Téged nem tartóztattunk le, édesem.-válaszolta Bill.-Te szabad vagy. Oda mehetsz, ahová csak akarsz.-mondta.
-De akkor én ezt most nem értem.-sétált apja asztalához Olívia és ujjaival a fa burkolaton játszott.-Ha szabad vagyok, akkor miért bilincseltek meg, mint egy bűnözőt?
A férfi a lány mögé sétált. Levette zakóját és annak reszkető vállaira terítette. Nem érdekelte, hogy most majd fény derül a nagy titkára is.
-Azt hittük, te is benne vagy apád üzelmeiben, hogy te is tudsz róluk. Ám kiderült, halvány fogalmad sincs az egészről. Te csak egy ártatlan áldozat vagy.
-Mégis miről beszélsz?-fordult szembe Bill-lel a nő.-És miért beszélsz többesszám első személyben? Kik azok a mi?
A lány már tényleg nem értett semmit, ám amikor szerelme csípőjére pillantott, ledöbbent. A férfi nadrágjának övéhez egy pisztoly táska volt rögzítve, amiben egy sötét pisztoly ült. A fegyver mellett egy arany színű jelvény állt, egy rendőrségi jelvény. Nem szólt semmit, csak mereven bámulta a jelvényt. Mégis mi a fene folyik körülötte? Miért hord Bill rendőrségi jelvényt az övén és fegyvert, mikor ő az apja asszisztense, tanácsadója?
-Rendőr vagyok, Olívia.-hallotta valahonnan távolról Bill halk hangját.-Ügynök. Az FBI-nak dolgozom és az volt a feladatom, hogy beépüljek az apádhoz. Le kellett lepleznem őt, mert Karl a helyi drog maffia feje és minél közelebb kellett kerülnöm hozzá.
Olívia még fel sem fogta a férfi szavait, mikor arcon ütötte. A szobában egy nagy csattanás visszhangzott, Bill bal arcán pedig egy piros folt izzott. Még soha életében nem okoztak neki ekkora fájdalmat. Bill öt hosszú hónapon át hazudott neki. Csak azért feküdt le vele többször is, hogy közelebb kerüljön apjához, hogy stabilabb legyen a beépülése családjába.
-Az apám nem drog díler.-sírt.-Ő egy játékgyár tulajdonosa és az apukám.
-Karl díler, Olívia. Most már bizonyítékunk is van ellene. A játékokban terjesztette a drogot, de a gyárát is felszámoltuk. Innen volt a vagyona is, amit lefoglaltunk. Egyedül a házat és a bútorokat szerezte tisztességes úton, amik már a te tulajdonodban vannak. Sajnálom, Olívia!-mondta Bill és meg akarta fogni a lány kezét, de az elhúzta.
-Tűnj el innen!-lökte el magától a férfit a nő és megkerülve az asztalt az ablakhoz sétált.-Látni sem akarlak többé.
Borzasztóan érezte magát. Tegnap éjszaka még szenvedélyesen, szerelmesen szeretkezett a háta mögött álló férfival, ma meg már szembesülnie kell vele, hogy hónapokon át csak ámította őt ez az alak. Egy fontos darabka volt a játékában, pedig ő egész végig őszinte volt hozzá. Huszonhárom évesen mindent odaadott neki, amit csak adni tudott, a szüzességét is beleértve. Az az éjszaka mélyen a tudatába égett és soha nem fogja elfelejteni.
Bill nem mozdult. Az asztal sarkán ült, egyik lába a forgó bőr fotelen pihent. Kezét kinyújtotta és lassan magához húzta a reszkető lány törékeny testét. Átölelte a derekát és csak ölelte a lányt, akinek háta a mellkasához ért.
-Hallgass végig, édesem!-suttogta a lány nyakába.-Engedd, hogy mindent elmagyarázzak!
-Nem akarom, hogy bármit is elmagyarázz. Hazudtál nekem. Öt hónapon át csak áltattál. Az apámat is lecsukattad, amit soha nem fogok megbocsátani neked. Elvetted tőlem az egyetlen embert, aki volt nekem és aki szeretett.-kiáltott fel fájdalmasan Olívia és szája elé téve kezét keservesen sírni kezdett.
Bill maga felé fordította és magához akarta ölelni, de a lány ellépett tőle és félre dobta a vállain nyugvó zakót.
-Egyvalamit mondj meg még nekem.-kezdte már nyugodt hangon.-A neved. A neved valóban az, ami, vagy abban is hazudtál?
-Részben az.-válaszolta az ügynök halkan.-Tényleg Bill vagyok, de nem Pitt. A valódi nevem Bill Kaulitz, ahogy a korom is tényleg harminchárom. Nyolc éve dolgozom az FBI-nál és...
-Nem érdekel!-intette le őt Olívia.-A további dolgaid már nem érdekelnek. Nem tudok hinni neked és nem tudok már bízni benned. Menj el és soha többé nem gyere vissza.
De a férfi most sem mozdult. Megint a lány után kapott és magához húzta. Lábaival tartotta fogva a szabadulni próbáló nőt, majd megcsókolta. Szája először erőszakosan csókolta a lányét, majd gyengéddé vált.
-Mondd, hogy nem szeretsz!-lehelte a lány szájába.-Ha azt mondod, nem érdekellek és már nem szeretsz, akkor elmegyek és többé nem látsz. Erre megesküszöm.
Olívia képtelen volt kimondani, hisz ő ezek után sem akart hazudni Billnek. Szerette, mindennél jobban szerette és nem akarta elengedni szerelmét, de nem tudta megbocsátani neki az elmúlt öt hónapot, ami hazugságokra épült.
-Megértem, hogy most dühös vagy és megbántott, de az apád akkor is bűnös. Az egész hátralévő életét börtönben fogja tölteni.... Mikor idejöttem, hogy beépüljek hozzátok, nem számítottam rá, hogy egy ilyen kincset találok, min te. Már az első perctől fogva, ahogy megláttalak, vonzódtam hozzád és akartalak,-mesélte Bill.-ettől pedig dühös voltam, hisz akkor még téged is bűnösnek hittelek. Ám ahogy telt az idő, egyre többet beszélgettünk és rájöttem, hogy te teljesen ártatlan vagy, de ennek ellenére sem akartam közeledni hozzád. Nem lehetett. Három hónapig ment is, de aztán már nem bírtam tovább. Kellettél, ahogy most is kellesz. Feleségül akarlak venni és veled akarom leélni az egész hátralévő életemet. Harminchárom éves vagyok, már benne vagyok a korban és nem engedhetem el a szerelmet. Meg kell ragadnom, mert ki tudja, mikor jön új. Lehet nem is jön. Szeretlek, Olívia és azt szeretném, ha a feleségem lennél.
A lány egy darabig hallgatott, majd megszólalt:
-Az apám tényleg bűnös?-kérdezte halkan és még mindig remélte, hogy a válasz "nem" lesz. Tekintete a férfi csupasz nyakára meredt, ujjai az ing gallérját piszkálták.
-Igen, édesem. A gyárban rengeteg drogot találtunk, ahogy itt a házban is. Sajnálom, életem!
-Olyan buta voltam. Észre kellett volna vennem valamit. Az én apukám, aki felnevelt, aki szeretett, aki gondoskodott rólam, ilyen rossz ember. Te Jézusom!-mondta a lány és megszédült. Ha Bill nem kapja el, a földre esik.
A férfi felkapta törékeny testét és a kanapéra fektette, majd leguggolt hozzá. Fel kellett dolgoznia a történteket, és a hallottakat. Minden megváltozott körülötte egy szempillantás alatt. Nemrég még boldogan élt apjával és osztotta meg napjait, ágyát szerelmével, most meg minden a feje tetejére állt. Kommandósok és rendőrök serege tört rájuk és forgattak fel mindent. Kiderült, hogy szeretett apja drog díler, élete nagy szerelme pedig egy FBI-ügynök, akit beépítettek. Az élete 180 fokos fordulatot vett néhány óra leforgása alatt.
-Olyan jó lenne, ha mindez csak puszta álom lenne.-meredt a plafonra.-Már nem maradt senkim és semmim. Az apám drogot terjesztett, a férfi, aki meg nagyon fontos nekem egy FBI-ügynök. Mi jön még ezután? Talán az, hogy kiderül, az apám nem is az apám? Nekem ez túl sok.
-Nyugodj meg, egyetlenem!-hajolt oda hozzá Bill és a haját simogatta.-Van időd, hogy megemészd és én melletted leszek. Mindent részletesen el fogok magyarázni neked, ha készen állsz rá. Addig meg válaszolj nekem, drágám. El tudod felejteni, hogy hazudtam neked a valódi munkámról és hozzá tudsz jönni egy FBI-ügynökhöz? Képes vagy újra megbízni bennem és szeretni engem egy egész életen át?
-Ígérd meg...-szipogott Olívia.-Ígérd meg, hogy soha, de soha, de soha többé nem hazudsz nekem és hogy nagyon, de nagyon fogsz vigyázni magadra, hogy az egész élet tényleg egész élet legyen.
-Megígérem, szerelmem! Megígérem.
-Akkor igen. A válaszom minden kérdésedre igen.
Bill elmosolyodott és megcsókolta szerelmét, aki most már a jegyese volt, a menyasszonya.
Olívia boldog volt, hogy álmai férfijával lehetett most már örökre, de féltette az életét. Ügynökként még nagyobb baj leselkedett rá, mint bárki másra és ha őt is elveszíti, azt nem élné túl. Tudta, hogy nehéz napok, hetek, talán hónapok elé néz most és még számos dolgot meg kel értenie majd az apja ügyével kapcsolatban, de ha Bill mellette lesz, akkor könnyebben fog menni.
Bill Kaulitz, az FBI egyik legjobb ügynöke immáron elkelt és hamarosan családja lesz, be fogja népesíteni álmai nőjével ezt a nagy házat, hisz itt maradnak és itt fognak élni boldogan egy jó hosszú életen át.

Vége

News!

2011-10-26T12:34:00.005+02:00

Sziasztok!

Van számotokra egy nagyon jó hírem. Mivel annyian kértétek, hogy mégis írjam meg a storyt és tegyem fel, úgy döntöttem, értetek, CSAK értetek, megteszem. Nagyon köszönöm nektek, amiért mellettem álltatok, és szeretitek az írásaim. Tényleg rosszul esett ez a dolog, de ez van. Bocsánat a túlzott kiakadásomért, de már eleve nem voltam jó passzban, úgyhogy kicsit ez is odaütött. Köszönöm azoknak, akik kérték a részeket és támogattak! Mónika, Mukrisz, Dalma és Orsolya1996. Köszönöm nektek és ez a történet csak nektek fog most szólni! Hamarosan hozom is az első részét...
Addig is előbb egy novellával fogok jelentkezni, amiben Bill teljesen más szerepet kap majd, mint amiben eddig olvashattátok. Szerintem ilyen helyzetben, szerepben még soha, sehol sem olvastatok róla, így remélem, tetszeni fog majd nektek.

Hoztam is belőle egy kis részletet:

Álruhás szerelem

"Olívia még fel sem fogta a férfi szavait, mikor arcon ütötte. A szobában egy nagy csattanás visszangzott, Bill bal arcán pedig egy piros folt izzott. Még soha életében nem okoztak neki ekkora fájdalmat. Bill öt hosszú hónapon át hazudott neki. Csak azért feküdt le vele többször is, hogy közelebb kerüljön apjához, hogy stabilabb legyen a beépülése családjába.
...
Borzasztóan érezte magát. Tegnap éjszaka még szenvedélyesen, szerelmesen szeretkezett a háta mögött álló férfival, ma meg már szembesülnie kell vele, hogy hónapokon át csak ámította őt ez az alak. Egy fontos darabka volt a játékában, pedig ő egész végig őszinte volt hozzá. Huszonhárom évesen mindent odaadott neki, amit csak adni tudott, a szüzességét is beleértve. Az az éjszaka mélyen a tudatába égett és soha nem fogja elfelejteni."

Egyenlőre ennyi. Ha minden jól megy, holnapután, vagy talán már holnap hozom is...

Mégegyszer Köszönöm nektek, lányok!

Nem loptam!

2011-10-24T11:16:00.004+02:00

Szeretnék szertefoszlatni egy félreértést, amit a Hey, du! előzetese váltott ki belőletek.
Tudom, hogy Renee és Agnusdei oldalán is van egy ehhez hasonló történet is, ahogy még sok más oldalon is, de én nem loptam tőlük. Ez egy teljesen saját elképzelésű kis történet.
Az alaptörténet valóban hasonló az övékéhez, de ebben a storyban más lesz a cselekmény, más dolgok fognak történni. Nem értem tehát, hogy miért vádoltok. Úgyszólván plágiummal, lopással vádoltok, és nem értem miért. Van még néhány weboldal, ahol ilyen típusú történetet olvashattok. Csak úgy terjeng a neten az ehhez hasonló alaptörténetű storyk sokaságba, úgyhogy nem értem, miért csináljátok most ezt.
Én is olvasom Renee storyját és nagyon szeretem, de abban és ebben a történetben vannak különbségek. Ott házasság van, itt nincs. Ott a nő hanyagolja el a férfit, itt a férfi a nőt. Ott Bill megcsalja a lányt, itt nem fogja.
Soha eszem ágában sem volt és nem is lesz más történetét ellopni, vagy belenyúlkálni, elvenni belőle dolgokat. Mindig a saját elmémre, elképzeléseimre, fantáziámra hagyatkoztam, ahogy most is ezt tettem. A Hey, du cselekménye teljesen más lesz, elüt Renee-étől. De ha ennyire ellene vagytok, ám legyen. Nem írom tovább és fel sem teszem. Majd kitalálok mást, ami nem mostanában lesz, vagy bezárom a blogot. Tényleg nem akartam, hogy azt higgyétek, tőlük szedtem a történetet, mert ez nincs így. Nem vagyok tolvaj!
Tehát a Hey, du elfelejtve, és majd egyszer valamikor talán jön egy másik story.... Ha egyáltalán írok még ilyeneket... Addig is további szép napokat nektek!

Good news!

2011-10-23T10:15:00.007+02:00

Sziasztok!

Van egy jó hírem nektek. Eszembe jutott egy újabb story, amit már el is kezdtem írni, viszont várnotok kell néhány napot az első résszel. Megpróbálok ebből a történetből hosszabb részeket hozni, de sajnos ennek az lesz az ára, hogy ritkábban lesznek majd részek belőle. Egy héten egyszer vagy kétszer, még nem tudom. Attól függ, hogy jön majd az ihlet...

A másik történetet, amit a chatben említettem, azt nem fogom feltenni ide. Úgy döntöttem, azt majd átírom, hogy ne legyen TH-s és kiadatom...

De itt az előzetes az új storyból:

Hey, du:

Olívia Hegenbarth (21) és Bill Kaulitz (22) már két éve alkotnak egy párt. Kapcsolatuk eleinte boldog volt és csak a szerelmüknek éltek, ám az utóbbi fél évben az énekes teljesen elhanyagolta a lányt.

A közös otthonukban Olívia egyre magányosabb lesz, egyedül érzi magát. Bill még a nő születésnapjáról is megfeledkezik, ami sziven üti a lányt. Akkor telik be nála a pohár, mikor a férfi a közös, gyertyafényes vacsorájukra is, amit már három napja emlegetett neki, néhány órás késéssel érkezik. Olívia végül meghozza élete legfájdalmasabb döntését. Elhagyja szerelmét...

7. rész: Final episode

2011-10-21T10:27:00.006+02:00

7. rész: (+16)

-A bocsánatodért jöttem, Lory. Borzalmasan viselkedtem veled és szeretném jóvá tenni. Tudom, hogy nem lesz egyszerű, de igyekezni fogok, hogy megbocsáss.

A lány kinyújtotta kezét és maga mellé húzta az énekest, majd betakarta a takaróval a lábait. A férfi vállára hajtotta fejét és beszívta annak bőrének finom illatát.
-Megbocsátok, Bill.-bújt a szőke hajúhoz.-Nem tudok haragudni rád. Te voltál, vagy és leszel a legjobb barátom. Fontos vagy nekem, nem is hiszed mennyire.
Legnagyobb meglepetésére az énekes átölelte és amennyire csak tudta, magához vonta. Ujjaival a haját tekergette.
-Te is fontos vagy nekem, Lory. Te adsz nekem ihletet, a legtöbb dalunkat neked köszönhetem.
-Akkor miért, Bill?-nézett fel a férfire Lorraine.-Miért bántál úgy velem?-könnyezett be.-Nagyon rosszul esett.
Bill végtelenül lassan simított végig a nő arcán, aki az érintés hatására lehunyta szemeit.
-Később, kicsim. Később mindent elmondok. Előtte viszont együnk. Túl sovány vagy és túl sápadt.-állt fel és kisétált a konyhába.
Lorraine most először evett igazán jóízűen. Örült, hogy az énekes barátja újra a régi és már nem vág hozzá olyan bántó szavakat.
Mosolyogva pillantott rá a mellette ülő férfira, miközben egy hatalmas falat lasagnet tömött a szájába.
-Hozok magamnak még egy adagot.-kelt fel és az este viselt narancssárga miniruhájában ment a konyhába. Hatalmas adag lasagneval tért vissza, amit percek alatt el is fogyasztott.
Összebújva feküdtek betakarózva a kanapén.
-Akkor mesélsz nekem, Bill?-kérdezte Lory a férfi nyakába bújva.
-Mesélek, édesem!-simogatta a lány hátát az énekes és egy nagy sóhajtás után bele is kezdett:.-Minden hat évvel ezelőtt kezdődött. Olyan sokat voltunk együtt és egy idő után én beléd szerettem. Imádtam a mosolyod, a nevetésed, a hazugságkor megránduló orrod, ahogy ezeket még a mai napig imádom benned. Mikor aztán befutottunk és elkezdtünk koncertezni, tudtam, nem kérhetlek meg, hogy légy a barátnőm. Azon voltam, hogy elfelejtselek, de nem ment. Aztán megtudtam, hogy együtt vagy Sebastiannal. Rettenetesen féltékeny voltam. Irigykedtem rá, amiért ő ölelhet és csókolhat téged, ő szeretkezhet veled, nem pedig én. Ez alatt a hat év alatt szenvedtem az irántad érzett szerelemtől. Dühös voltam rád, amiért nem vagy az enyém és amiért engedtél az orvosnak. Magamra is dühös voltam, mert nem tudtalak elfelejteni és kiverni téged a fejemből. Amiért ekkora hatással vagy rám. Ezért voltam veled olyan, amilyen. Azt akartam, hogy gyűlölj, hátha úgy könnyebb lett volna nem szeretnem téged. De sajnos ez sem segített. A mai napig őrületesen szeretlek, Lorraine Sterling.
-Azt hiszed, én nem?-csókolt bele a szőke hajú nyakába Lory.-Ha tudnád, hány álmatlan éjszakám volt miattad. Főleg mostanában. Én sem tudtalak elfelejteni, de ha ezentúl velem maradsz, akkor már nem is akarlak.
Bill két keze közé fogta a lány arcát és magára húzta. Szájon csókolta, majd ajkai a nyakára vándoroltak. Ujjai közben a narancssárga ruha zipzárját húzták le.
-Akkor veled maradok, édesem. Örökre veled maradok.-lehelte.
-Várj!-emelkedett kicsit fel a férfiról a nő.-Mi van a turnéval? Neked nem ott kellene még lenned?
-A következő koncert négy nap múlva lesz Bécsben. Beszéltem Daviddel, elmondtam neki mindent és kimenőt kaptam addig, úgyhogy néhány napot együtt tölthetünk.-mosolyodott el végre Bill boldogan. Maga alá fordította szerelmét és a ruháját levéve csókolgatni kezdte a bugyiba bújtatott testét.
A nő nyakát csókolta, mikor keze becsusszant a lányon lévő egyetlen fehérneműbe. Hosszú ujjaival ingerelte szerelme legérzékenyebb pontját.
Lorraine felnyögött és igyekezett minél gyorsabban lekapkodni Billről a ruhát. Sikerült is, mert a férfi már csak alsónadrágot viselt, majd semmit.
Egyesülésük után útnak indultak a beteljesülés kéjes célja felé. Lory a szőke hajzuhatagba fúrta ujjait többször is.
-Imádom az új hajad. Kisfiús vagy tőle, de kellőképpen férfias is. És amíg itt vagy, le ne merd borotválni a borostádat.-zihálta.
Erre Bill csak elvigyorodott és arcát a nő nyakába rejtette. Borostája csak még érzékibbé, még erotikusabbá tette együttlétüket.
Szaporán lélegezve feküdtek összebújva a kanapén, ami elég nagy volt kettőjüknek is.
-Szeretlek, Bill!-lihegte Lory és megcsókolta szerelme fekete, pelyhes szőrrel borított bal karját.-Annak ellenére, hogy annyi fájdalmat okoztál, szeretlek. Jobb, ha ebbe beletörődsz.
-Hozzám jössz, Lory?-tette fel a nagy kérdést hirtelen Bill. Hajába túrt és szemében bizonytalanság ült.
A lány felült és miután eltakarta melleit, meglepetten nézett a szőke hajú szemébe.
-Ez... Ez most komoly? Te... Te most tényleg megkérted a kezem?
-Igen. Tudom, hogy nem így kellene, de még gyűrűt is vettem. Hol a nadrágom?-kereste felülve a nadrágját az énekes, majd elnyúlt érte és a zsebéből elővett egy fekete bársonydobozt. Kicsit szerencsétlenül szorongatta.-Szeretlek, Lory!-nézett a lány szemébe.-Az egész életemet veled akarom leélni. Te képes lennél megosztani velem a további életed és képes lennél megöregedni egy olyan férfival, mint én?-majd kinyitotta a dobozt, amiben egy értékes, valódi gyémántgyűrű csillogott.
Lorraine a szája elé téve kezét, könnyekben úszva nézte az ékszert, majd Bill szemeibe pillantott. Boldog volt, még hozzá nagyon.
-Alig várom, hogy láthassam majd az első ráncaid.-nevetett fel boldogan, örömmámorban úszva. Könnyeit törölgette.
Bill hófehér fogai szinte megvakították a lányt. A szőke hajú vigyorogva húzta a gyűrűt szerelme vékony ujjára, majd összefűzte ujjaik.
-Szeretlek, Lorraine Sterling!-fektette hátra a nőt Bill és fölé mászott.-Szeretlek, szeretlek, szeretlek! Egy egész életen át mondhatnám neked ezt a szót, akkor sem fejezné ki eléggé az irántad érzett szerelmemet.-felelte és olyan lágyan csókolta meg Loryt, hogy a lány szinte beleszédült.
Lory boldogsága azonban akkor lett teljes, mikor a két hónappal későbbi esküvőjük után megpillantotta a közös hálószobájukban, az ágy fölött lógó "Szomorúfűz" képsorozatot. Bill vette meg, az ő élete szerelme vásárolta meg a számára oly sokat jelentő képeket. Lorraine Kaulitz úgy érezte, álmodik. Nem kaphatott a sorstól, amiben erősen hitt, ekkora boldogságot. Bill Kaulitz a mai napig meglepetéseket tartogatott számára és ettől kapcsolatuk csak még különlegesebb lett, még egyedibbé vált. Nemcsak a férfi volt egyedi és különleges, hanem a szerelmük is.

Vége

6. rész:

2011-10-18T09:59:00.001+02:00

6. rész:

"Haza mentem Berlinbe, hogy a kiállításomra készüljek. Ne keressetek! Lory"

Ez volt az az üzenet, amit Lorraine két héttel ezelőtt hagyott az egyik hotel egyik szobájának ágyán. Azóta már beszélt Daviddel, csak vele, és elmondta többször is, hogy jól van, nem kell aggódnia. Mivel nem akart Billnek bajt okozni, azt hazudta, hogy az énekesnek semmi köze az ő távozásához.

Tom, Gustav és Georg is hívta őt párszor, habár inkább Tom, de nekik nem vette fel a telefont. Nem akart egy Tokio Hotel-taggal sem beszélni. El akarta felejteni a bandát, de legfőképpen a szőke hajú énekest. Bill és az ő szőke haja... Lory imádta ilyen világos hajjal. Felemelő és vágykeltő érzés volt a múltkori csók közben belefúrnia az ujjait.
Ebben a két hétben alig aludt és alig evett. Csak a lakásában volt és a műteremként szolgáló szobában festett. Fájdalmát vitte vászonra. A képsorozat a "Szomorúfűz" címet kapta. Három képből állt, amiket külön-külön nem engedett megvásárolni. Vagy együtt veszik majd meg a képeket, vagy nem adja el őket.
Meglepetésére azonban a még két héttel későbbi kiállítás megnyitója után tíz perccel már kint volt rajtuk az "Eladva" tábla. Előrébb hozták a kiállítást, mert gyorsan dolgozott és hamar megvolt a képekkel, így nem kellett várnia nyár végéig.
A "Szomorúfűz" első képe előtt állt narancssárga miniruhájában és fekete, tűsarkú, pántos szandáljában. A tengerpartot nézte. Ennek a képnek a vázlatát még a turnén, a buszon rajzolta. Bill bántotta meg akkor már sokadjára.
A második képhez sétált, ami egy, a színes leveleit hullató szomorúfűzt ábrázolta. Bill fájdalmat okozó szavaira gondolt.
A harmadik kép volt a kedvence. A festményen egy hervadt vörös rózsa volt zöld háttérrel. A Bill iránti hatalmas szerelmét jelentette, ami viszonzatlan volt és szenvedéssel teli. Ebbe a képbe festette bele minden fájdalmát, bánatát és minden szerelmét. Nem szívesen adta el, de megtette. Felsóhajtott és utoljára végighúzta rajta az ujjait.
-Gyönyörű kép.-suttogta mögötte egy hang.
Megfordult és Sebastian állt előtte.
-Szia, kicsi lány!-mosolyodott el a férfi.
-Sebastian!-ölelte meg őt a lány.-De örülök, hogy itt vagy.-az orvos ugye már egy hónapja elköltözött a tőle és azóta csak ritkán találkoztak.
-Megígértem, hogy eljövök az első kiállításodra. De te hogy vagy? Elég sápadtnak látszol.
-Semmi bajom, csak fáradt vagyok.
-Azért én megvizsgálnálak. Ha vége a kiállításnak, megnézlek.-felelte határozottan az orvos.
-Nem szükséges, jól vagyok.
-Ez nem kérdés volt, édesem.
A kiállítás jól sikerült. A lány összes képét megvették. Lory sajnálta odaadni a "Szomorúfűz" képsorozatot, de megtette. Remélte, hogy a vásárló, aki nem Sebastian volt, nagy becsben fogja tartani a festményeit.
Mivel a nő nem volt hajlandó bemenni a férfi rendelőjébe, a lakásán engedte meg, hogy az orvos megvizsgálja. Este volt már, fél tíz körül járt az idő, és ők a fekete sarokgarnitúra kanapéján ültek.
-Fogadjunk, hogy az utóbbi hetekben alig ettél.-mondta Sebastian, miközben a lány pulzusát mérte. Autójából magával hozta az orvosi táskáját is.
-Ezt a témát inkább hagyjuk.
A vizsgálat után a férfi közölte a diagnózist.
-Kimerült vagy, édesem és alultáplált.-pakolta el a dolgait és becsukta táskáját.-Pihenj egy kicsit, addig én készítek neked valami harapnivalót.-állt fel és kisétált a konyhába, ahonnan még a lányra is rálátott.
Lory lerúgta cipőjét és elfeküdt. Kezeit feje alá tette és lehunyta szemeit. Mikor azonban Sebastian ráterítette a zakóját, egy pillanatra felnyitotta. Egy pici puszit is kapott az orvostól az arcára.
Mikor felébredt, frissebbnek és kipihentebbnek érezte magát. Már nem az orvos zakójával volt betakarva, hanem egy kockás, vékony takaróval.
-Jó reggelt!-hallott meg maga mellől egy hangot, ami nem Sebastiané volt.
Felnézett és Billt látta meg, aki kedvesen mosolyogva, öltönyben, egy fekete nadrágban és fehér ingben állt előtte. A fehér zakó az egyik fotel támláján pihent. Az énekes állát pár napos borosta borította. Egy hófehér bögrét tartott a kezében, amiben gőzölgött valami.
Lory felült, a sarokba húzódott és felhúzta lábait. Hátát a kanapénak döntötte és megdörzsölte homlokát. Bill nem lehet itt. Biztos csak képzelődik.
-Te meg mit keresel itt? És hol van Sebastian?-még nem volt elég éber ahhoz, hogy gondolkodjon.
Az énekes elmosolyodott és leült hozzá. Lory furcsálta a férfi mostani viselkedését. Míg ő a turnén volt, Bill nem mosolygott ennyit, főleg rá nem.
-Idd ezt meg! Jót fog tenni.-nyújtotta a lány felé a bögrét.
A lány csak nézte a fehér bögrét. Neki már nem volt egy sem, mert mikor hazaért, kidobta az összeset. Nem akarta, hogy bármi is a szőke hajú szavaira emlékeztesse.
Bill felfigyelt a nő habozására.
-Semmi baj, Lory. Ez az én bögrém és ihatsz belőle. Szeretném, ha innál belőle.-tette a lány tenyerei közé a bögrét.-Forró csokit csináltam neked és örülnék, ha ebből innád meg.
Lorraine óvatosan belekortyolt, de tekintetét nem vette le az énekesről.
-Nagyon finom. Jó krémes és jó csokis. Pont olyan, ahogyan szeretem. Köszönöm.
Bill kiemelte a lány kezéből a bögrét és ahol a nő szája érintette a porcelánt, oda tette ő is a száját és onnan ivott. Lorraine megértette ezt a tettet. A férfi már nem fog gyűlölködő módon viselkedni vele.
-Hogy jöttél be?-vette vissza a forró csokiját és lassan kortyolgatta.
-Sebastian engedett be három órával ezelőtt. Reggel nyolckor már itt kopogtattam az ajtódon. Azt mondta, még alszol és nem fog felébreszteni. Nem is kértem tőle. Pár perc után elment, mert dolgozni kellett mennie, de megígértette velem, hogy hagylak pihenni és hogy vigyázok rád. Már az ebédet is elkezdtem megfőzni. Illetve megsütni. Zöldséges lasagne nekem, húsos lasagne neked. Remélem, megfelel.
A lány csak bólintott. Nem értette a helyzetet, pláne nem a szőke hajú viselkedését. Mi történhetett, hogy most ilyen kedves hozzá?
-Miért vagy itt, Bill?-tette félre a bögrét és aztán az ölébe helyezett kezeit babrálta.-Miért jöttél ide a köztünk történtek után? Nem bántottál már eleget?
Bill felsóhajtott és hajába túrva hátra hajtotta fejét. A lány felé fordult. Tekintetében bűntudat ült és végtelen szomorúság.

Egy beteg ötletem! :)

2011-10-17T09:22:00.001+02:00

Hello!

Tegnap este egy elég őrült dolog jutott az eszembe, miközben egy orvosos sorozat ment a Tv-ben. Ironikus, nem?
Egy iskola, egy akadémia jelent meg lelki szemeim előtt "Be Famous Academy" néven, ahol hírességek tanítanának.
Kissé beteg dolog, tudom, de nézzétek el nekem. Hunyjatok szemet elmebajom előtt és nevessetek velem ezen az idétlenül beteges ötletemen! :)

A tanárok a következők:

Be Famous Academy:

Egyéniség és Példakép-tan

Lazaság-tan (fiúknak Macsóság- és Csajozás-tan)

Zord nézés-tan

Nyugodtság-tan

Őrült viselkedés- és Öltözködés-tan

Sminkelés-tan

Bájosság- és Kedvesség-tan

Domina-tan ( csak lányoknak)

Kedves mosoly-tan

Pofátlan Paparazzik kivédése-tan

Csillogás-tan (szigorúan csak szőke plázacicáknak)

Talpra állás- és Választékos beszéd-tan

5. rész:

2011-10-15T14:50:00.001+02:00

5. rész:

Reggel Lory arra ébredt, hogy valaki a fülébe lihegett. Oldalra fordította fejét és meglátta Billt, aki most már csupán három centire ha volt tőle. A szőke hajú még aludt. Szabad keze a lány derekán pihent, egyik lába a nő combjai között volt.
Lorraine álmodozó tekintettel nézte a békés arcú férfit. Bárcsak Bill szerelmes lenne belé és ne gyűlölné ennyire. Együtt lehetnének boldogan, szép pár lenének.
-Lory...-motyogta Bill és még közelebb bújt a lányhoz.-Olyan jó veled.-érintette meg ajkaival a nő bársonyos nyakát.
Aztán szemei kipattantak és a lány fölé kerekedett. Tekintete most lágy volt és gyengéd. Mutatóujjával lágyan simogatta a nő arcát.
-Lory!-kezdte szinte suttogó hangon.-Ami tegnap történt én azt szeretném foly...-nem fejezhette be a mondatot, mert az ajtó kinyílt és Tom lépett be.
-Lory! Ébredj, kismanó! Vendéged van.
Lorraine eltolta Billt és felült.
-Vendégem? ki az?
-Sebastian. Most Daviddel beszélget, de kint vár rád.
Ahogy Tom kimondta az orvos nevét, Bill arca megrándult, de szerencséjére senki nem vette észre.
-Sebastian? Mit keres ő itt?
-Nem tudom, de hozzád jött.-válaszolta a gitáros és zsebéből elővette a kulcsot.-Tekintettel a körülményekre, azt hiszem, jobb, ha elengedlek.
-Honnan tudta, hogy itt vagyok?-dörzsölte meg a most már szabad, vörös csuklóját Lorraine.
-Davidtől, gondolom. De menj.
A lány még egy utolsó pillantást vetett az énekesre, aki visszafeküdt, befelé fordulva bámulta a falat, majd távozott a helységből.
Kint odament az orvoshoz, aki keresztapjával beszélgetett a kanapén ülve. Sebastian sötét öltönyt viselt és fehér inget.
-Sebastian!
A férfi, a neve hallatán felfigyelt, majd meglátva a lányt, felállt.
-Lory!-felelte, majd elmosolyodott.-Szia, édesem!
-Mit keresel itt?-szegezte neki a kérdést a lány.
-Beszélni szeretnék veled és nem akartam telefonon elmondani a mondandómat. Megtaláltam David számát a telefonod melletti jegyzettömbben és felhívtam. Ide akartam jönni hozzád, hogy mindent megbeszélhessünk. Eljössz velem ebédelni?-nézett rá az orvos lágyan. Látszott rajta, hogy az utóbbi hetek eléggé megviselték.
Lory az órájára pillantott, ami fél tizenkettőt mutatott. Jó sokáig aludt Bill karjaiban.
-David! Ugye nem bánod, ha elmegyek Sebastiannal?
-Nem, persze, menj csak.-mondta a férfi, majd elkezdett írni egy cetlire.-Ebben a hotelben szálltunk meg.-adta át a lánynak.-Majd gyere oda.
-Rendben. Mindjárt jövök, Sebastian, csak felöltözöm.
Miközben az üres helységben öltözött, a tegnap esti csók járt a fejében. Szárnyalt a boldogságtól, mikor Bill olyan vadul és olyan hevesen csókolta. ő pedig ugyanolyan nagy hévvel viszonozta. Élete legcsodálatosabb, legfinomabb, legvágykeltőbb csókját adta neki az énekes.
Úgy határozott, most majd végleg szakít az orvossal és bevallja szerelmét a szőke hajúnak. Biztos ő is érez iránta valamit, hisz az a hév, ahogy őt csókolta csak jelentett valamit.
Sebastian egy kedves, de elegánsnak számító étterembe vitte a lányt. Már a főételt ették ,de még egyetlen szót sem váltottak. Csak csendben ültek és ettek.
-Lory...-kezdte végül a férfi. Nem igazán tudta, hogy mondja el a nőnek a kapcsolatukkal kapcsolatos döntését.-Igazából azért jöttem ide, hogy elmondhassak neked valami fontosat. Az utóbbi hetekben sokat gondolkodtam.-letette a villát és az asztalra támaszkodva megfogta a lány apró kezét. Hüvelykujjával lágyan simogatta.
Máskor ez a simogatás lázba hozta volna Loryt, de most nem. Régebben ilyenkor a lány vágya fellobbant és vadul szeretkeztek. Most azonban semmit sem érzett. Bill esti csókja teljesen az uralma alá vonta őt és kioltotta a Sebastian felé irányuló maradék érzését is.
-Szeretném, ha már csak barátok lennénk.-mondta ki végül a férfi és csak várta a választ. Még soha életében nem volt enyire bizonytalan, mint most. Szerette Loryt, de már nem volt belé szerelmes.
A lány azonnal felpillantott az orvos szemeibe. Meglepte, hogy a férfi pont mondta, amit ő is akart.
-Végleg szakítani akarsz?-kérdezte, csakhogy a válasszal bizonyítékot kapjon megállapítására.
-Igen, Lory.-jött a válasz.-Sajnálom, hogy fájdalmat okozok most neked, de én már nem szeretném folytatni a kapcsolatunkat.
-És a néhány nappal ezelőtti üzeneted, miszerint hiányzom és szükséged van rám? Az csupán hazug szó volt?
-Nem, édesem. Tényleg hiányzol és tényleg szükségem van rád, de mint barátra. Az utóbbi egy évben egy csodálatos embert ismertem meg benned, és nem akarlak elveszíteni. Szeretnék a legjobb barátod lenni.
-Van más, igaz?-a nőt kissé bántotta, hogy az orvos máris túl van rajta.
-Nem, édesem. Nincs más. Az az ápolónő nem jelentett nekem semmit, egyszerűen csak megtörtént a dolog.
-Oh, Sebastian!-sóhajtott fel Lorraine.-Én is épp ugyanezt akartam neked mondani. Hogy hagyjuk abba és legyünk barátok.
Sebastian arcán egy megkönnyebbült mosoly suhant át. Lory visszaadta neki a gyűrűt, amit még eljegyzés céljából adott a lánynak. Beszélgettek még egy darabig, majd a férfi elvitte e nőt a hotelhez. Elbúcsúztak egymástól, mert az orvos este már utazik is vissza Berlinbe, de megígérte a nőnek, hogy a kiállításán majd mindenképpen ott lesz.
Lorraine este, miután lezuhanyozott és átöltözött, úgy döntött, átmegy Billhez és megvallja neki szerelmét. Lesz, ami lesz.
Bekopogott az ajtón és várt.
-Szia-köszönt az énekesnek, aki zuhanyozhatott, mert szőke hajából vízcseppek csöpögtek sötét pólójára.
-Mit keresel itt? Nem Sebastiannal kellene lenned?-kérdezte mogorván a férfi.
-Beszélnem kell veled.-szólt megszeppenten a lány.
Bill kelletlenül, de tágabbra nyitotta az ajtót és beengedte a nőt.
-Mondd gyorsan!-törölte a haját egy törölközővel.
Loryt kicsit meglepte ez az elutasító hang, de belekezdett:
-Nos,... én csak azért jöttem, hogy...hogy megmondjam... hogy a tegnap estéről beszéljünk. Az a csók...
-Annak a csóknak nem kellett volna megtörténnie.-vágott a szavába Bill.és ledobta a törölközőt a fotelbe.-Nem teszem többé, megnyugodhatsz. Utoljára mondom el, Lory, hogy menj el. Utazz haza és élj boldogan Sebastiannal vagy nélküle. Nem kellesz ide. Jobban jársz, ha elmész. Hiba volt megcsókolnom téged, egy nagy baklövés. Menj innen, Lory!
A lány könnyes szemekkel nézett szerelmére, majd kiviharzott annak szobájából és bement a sajátjába. Zokogva vágta bele a kint lévő ruháit az ágyon heverő bőröndjébe.
Tényleg az lesz a legjobb, ha elmegy. Nem fogja tudni elviselni tovább Bill látványát, aki gyűlöli. Jobb, ha hazamegy. Hogy is gondolhatta, hogy jelentett a férfinak valamit is az a csók! Ostoba volt és mindig is naiv fog maradni. Ez ő. Ez Lorraine Sterling. Egy hiszékeny, naiv liba, aki azt hitte, szerelme viszont szereti.
Egy pár soros levél után bőröndjeivel elhagyta a hotelt és taxiba ülve a reptérre ment. Senkitől sem búcsúzott el, mindenkit csak úgy ott hagyott. Menekült, méghozzá a szívében és a lelkében tomboló fájdalom és csalódás elől.

4. rész:

2011-10-12T09:48:00.007+02:00

4. rész:

A lány nagy hangzavarra ébredt három nappal később. Keresztapja hangját hallotta, aki kiabált valakivel.

Gyorsan kikelt az ágyból, felöltözött és kisietett. A busz állt. David és Bill egymással szemben álltak. A menedzser arca eltorzult a dühtől és a szőke hajú is mérges volt.
David megragadta az énekes pólóját és megrázta.
-Hogy merészelted bántani Loryt?-kiabálta.
-Mi folyik itt?-kérdezte a lány hangosan, hogy mindenki meghallja.
-Elmondtam Davidnek, hogy Bill miket tett veled.-mondta Tom a kanapén ülve, teljes nyugalomban.
Lorraine teljesen elsápadt. Úgy érezte, a gitáros elárulta.
-Miért csináltad? Kértelek, hogy ne tedd.
-Ne aggódj, Lory!-ment oda hozzá David és átölelte.-Mindent tudok, Tom alaposan elmesélte az egészet. Bill nem fog többé bántani, erről magam gondoskodom.
-Nem!-tolta el keresztapját magától Lorraine.-Nem fogsz tenni semmit. Nem akarom, hogy bármit is tegyél. Ez az én ügyem és Billé. Nekünk kell tisztázni egymással a helyzetet.
-Így van.-állt fel Tom és a lány elé sétált.-Ezt nektek kell tisztáznotok méghozzá gyorsan. Ezért is eszeltem ki a legjobb tervet.-vigyorodott el.
-Mi lenne az?-szólalt meg Bill, aki a lány megérkezése óta hallgatott.
Tom elővett egy bilincset és még mielőtt a két fél feleszmélhetett volna, rácsatolta a csuklójukra. Billnek a jobb keze került lakat alá, Lorynak pedig a bal.
-Ez ugye most csak egy rossz vicc?-kérdezte az énekes és rángatni kezdte a kezét, hogy szabadulhasson. Eközben pedig fájdalmat okozott a lánynak.
-Hey!-szólt rá Lory.-Ne rángasd már a kezed, mert ezzel csak nekem okozol fájdalmat.
-Ez nem vicc, Bill. Így majd tisztázzátok végre egymással a dolgokat. Öt napotok van a következő koncertig. Addig beszélgessetek.-felelte Tom nyugodtan, és elsétált a kulccsal együtt.
Bill segélykérő pillantást vetett a banda többi tagjára, de ők sem segítettek. Csak megcsóválták a fejüket és elsétáltak.
David a szőke hajúhoz lépett.
-Ha bántod Loryt, ne merj a szemem elé kerülni. Nagyon megbánod, ha még egyszer sírni merészel miattad, és most nem viccelek. Azt ajánlom, viselkedj.-majd a menedzser is elsétált.
Lory és Bill kettesben maradtak. Az énekes leült az asztalhoz és mereven bámulta a csuklójukon lévő bilincset. Vajon honnan szedhette Tom?-gondolkodott el rajta.
A lány a férfi arcát nézte, amin kétségbeesés és düh ült egyszerre.
-Bill, én...-kezdte a bocsánatkérést, de a szőke hajú félbeszakította.
-A te ötleted volt, ugye?-támadt a nőre.
-Mi?
-Fogadni mernék, hogy ez nem is Tom ötlete volt, hanem a tiéd. Így akarsz tovább kínozni.
-Te teljesen megőrültél! Azt hiszed, hogy azok után, amiket velem műveltél az elmúlt napokban, összebilincseltetném magam veled? Te nem vagy eszednél!-szólt dühösen Lorraine is.
-Én most iszom egyet.-túrt a hajába Bill, majd megfeledkezve a bilincsről, elindult a hűtőhöz. A lány kezét ezzel erősen megrántotta.
-Au!-kiáltott fel Lory.-Ne rángass már, te idióta! Fáj, hát nem érted?
-Nagyon is értem, de nagy sajnálatodra ez egy cseppet sem tud érdekelni.
A nap további részében folyton rángatták egymást és veszekedtek. A nő csuklója már vörös volt és viszketett is neki.
Mindketten próbálták rávenni a gitárost, hogy nyissa ki a bilincset, de Tom hajthatatlan volt. Azt mondta, hogy akkor engedi el őket, ha megbeszéltek mindent és kibékültek.
A mosdózás elég érdekesen zajlott, ahogy az öltözködés is. Lorraine bekötötte az énekes szemét az egyik harisnyájával és úgy vette át nadrágját, mivel ugye a felsőjüket nem tudták hogy levenni. Elég sok időbe telt, de legalább átöltözött. Aztán a férfi az ő szemét is bekötötte.
Az alvásnál végül úgy döntöttek, Bill ágyában alszanak. Mivel a szőke hajú jobb keze volt lakat alatt, ő feküdt belülre.
-Azt isten szerelmére! Ne fészkelődj már annyit!-szólt rá a lányra, aki próbált rendesen elhelyezkedni.
Lory nem válaszolt, csak tovább fészkelődött. A szőke végül megelégelte és az oldalára fordult. Az egyik lábát és a szabad kezét áttette a nőn és lefogta.
-Így ni.-mondta.-Most már maradj nyugton! Szeretnék végre aludni.
-Eressz el! Ne merj hozzám érni, hallod?
-Hidd el, nekem sem kellemes, hogy meg kell érintenem téged, de ha csak így érhetem el, hogy aludhatok végre, akkor megteszem.-morgott Bill már csukott szemekkel.
-Ennyire... Ennyire undorodsz már tőlem?-kérdezte halkan a lány.Tudni akarta, mit is érez iránta pontosan a férfi. Ha már egy kicsit sem szereti, holnap leveteti a bilincset és haza utazik. Örökre kiszáll Bill és a többiek életéből.
Az énekes felnyitotta szemeit.
-Biztos tudni akarod, mit is érzek irántad pontosan?-szólt gyengéden.
-Igen, biztos tudni szeretném.-csorogtak végig a lány arcán a könnyek.-Mert ha gyűlölsz, akkor holnap elmegyek és...-nem tudta befejezni a mondatot, mert Bill megcsókolta.
A férfi szája lágyan simogatta az övét, majd nyelve hegyével ajkai közé nyomult. Bill olyan nagy hévvel csókolta a lányt, mint még soha egyetlen nőt sem. Úgy, ahogy az ember a szerelmét szokta.
Lorraine a szabad kezével átkarolta a szőke hajú nyakát és viszonozta annak mámorítóan szenvedélyes csókját. Tom átköltözött Lory helyére, Davidhez, hogy ők nyugodtan beszélhessenek, így kettesben voltak.
Bill a nő csupasz combját simogatta, mivel a lány rövidnadrágot viselt. Tudta, hogy el kellene mondani Lorynak az érzéseit, hogy már hat hosszú éve szereti, de most képtelen volt rá. Vágyott a lányra, annak csókjára és közelségére. Nem akart mást, csak szeretni szerelmét.
Perceken át csókolóztak a sötét helységben, nem törődve semmivel. Aztán végül Lorraine húzódott el.
-Ezt nem tehetjük. Te nem is...-kezdte, majd amennyire csak tudott, amennyire a bilincs engedte, elfordult.-Jó éjt, Bill!
Még sokáig nem aludt. Nem értette, hogy Bill miért csókolta meg, miért keltet benne ekkora vágyat- Biztos volt benne, hogy az énekes egy kicsit sem szereti őt és ez nagyon fájt neki.
Sírva aludt el.
-----------------
(kép: Linike)

3. rész:

2011-10-10T13:40:00.005+02:00

3. rész:

Két nappal később megint úton voltak. Előző este Párizsban koncerteztek a srácok és most Madridba tartottak.
Bill és Lorraine kapcsolata azóta sem javult. Amennyire csak tudták, kerülték egymást és nagyon keveset beszélgettek, de amikor kettesben maradtak, a szőke hajú csúnyán támadt a lányra.
-Most lett elegem, Lory!-állt fel Tom a lány ágyáról, aki sírt, mivel Bill megint bántotta.-Megyek és szólok Davidnek.
-Ne!-kapta el a férfi karját Lorraine.-Kérlek, ne szólj neki!
-De valakinek le kell már állítania az öcsémet. Próbáltam beszélni vele, de nem árulta el mi baja veled, csak annyit mondott, azt akarja, hogy elmenj. Azt mondta, addig fog kínozni, amíg haza nem mész.
-Akkor tényleg jobb lenne, ha elmennék.-mondta csüggedten a nő miután elengedte a gitáros kezét. Könnyei újra utat törtek maguknak és keservesen sírt.
Tom visszaült hozzá és átölelte.
-Én nem engedem, hogy elmenj, kismanó. Az öcsém egy idióta, de te itt fogsz maradni.-nézett a lányra.-Most hozok neked némi ennivalót. Az utóbbi időben alig ettél. Még beteg leszel itt nekem.-mosolygott kedvesen, majd magára hagyta a nőt.
Épp hogy csak távozott a gitáros, Bill máris a helységbe ment. A lányhoz lépett és kifürkészhetetlen arccal tekintettel rá.
-Tudni akarom, mit tett veled Sebastian. Két nappal ezelőtt miről beszélt David?-támadta le a nőt a kérdéseivel.
-Semmi közöd hozzá mi történt köztem és Sebastian között. Hagyd el a szobámat és hagyj végre békén. Elegem van belőled és az ocsmány viselkedésedből.-emelte fel hangját Lorraine.
Bill lehajolt hozzá és kezeire támaszkodva figyelte a lányt összehúzott szemekkel.
-Jól figyelj rám, kislány.-beszélt halkan, de fenyegetően.-Eszem ágában sincs békén hagyni téged. Meg fogsz fizetni azért a hat keserves évért, amit miattad kellett átélnem.
-Mit tettem, Bill? Mondd el!-kérte ijedten a lány és könnyei újra utat törtek maguknak.
Az énekes arca ekkor megrándult és egy pillanatra gyengéddé vált, elérzékenyült.
-Lorraine, én...
-Mit művelsz már megint vele?-lépett be Tom és elrángatta öccsét a lánytól. Bill megtántorodott és majdnem elesett.-Nem bántottad már így is eleget? Nézd meg mit tettél vele eddig! Mikor hagyod már őt végre békén?
Bill a lányra nézett, majd kiviharzott a helységből.
-Gyűlöl engem!-szólt halkan Lory.-Már tudni sem akar rólam, pedig én annyira...-itt elhallgatott és kifújta az orrát.
Tom letette a kezében lévő tányért a párnára, amin két mogyorókrémes szendvics volt, és leült a lányhoz.
-Szereted az öcsémet, ugye? Szerelmes vagy belé.
-Igen.-ismerte el a lány néhány másodperc hallgatás után.-Már hat éve szeretem őt. Azt hittem, idővel elfelejthetem és Sebastiannal sikerül is, de nem ment. Még most is szeretem őt. Annak ellenére, hogy így bánik velem, nem tudom gyűlölni. De nagyon, kérlek, ne mondd el neki. Ha megtudja, még rosszabbul fog bánni velem.
-Jól van, kismanó. Nem mondom el neki, de ha megint sírsz miatta, én nem tudom, mit csinálok vele.
Lorraine később egyedül maradt. Elhatározta, hogy összeszedi magát és nem engedi, hogy Bill teljesen tönkretegye. Nem mutatja ki a gyengeségét.
Megtörölte szemét és elővette vázlatfüzetét. Azt a füzetet, amibe a festményei vázlatát szokta megrajzolni. Előszedett egy grafitceruzát is és rajzolni kezdett. Otthon majd vászonra viszi ecsetel és szépen kidolgozza.
Egy üres tengerpartot rajzolt, ahol a víz nem hullámzott és ahol nem volt semmi és senki. Csak a homokos, üres partot mosta a tenger lágy hulláma. Lory ezt érezte. Magányos volt és megbántott. Sziklákat is rajzolt, amik a szívében lévő tőröket fejezték ki, a Bill által beledöfött tőröket.
Festőművészként már debütált egy kisebb kiállításon a régi iskolájában, de a nyár végén megrendezendő kiállítás lesz az első igazi kiállítása, ahol végre megmutathatja magát, megmutathatja tehetségét. Izgult és nagyon remélte, hogy minden rendben lesz majd.
Később kiment a többiekhez, akik az asztalnál ültek és társasjátékot játszottak. Leült Tom mellé, aki gyengéden átkarolta. A gitáros volt az egyetlen, aki tudta a titkait. Aki tudott a már felbontott eljegyzéséről és az érzéseiről, amiket Bill váltott ki belőle. Tom volt az ő támasza, a bizalmasa.
-Na, jó srácok!-állt fel Gustav.-Én lefekszem. Bocs, Bill, de már nem tudok játszani. Jó éjt!-ásított a dobos, majd otthagyta őket.
-És mot mi lesz? Bill nem játszhat pár nélkül. Oh, Lory!-nézett a lányra Georg, aki a gitáros másik oldalán ült.-Nem állnál be?
-Hogy én? Legyek Bill-lel egy csapatban?
-Hát, ez lenne a cél, igen. Benne vagy?
Lorraine a szőke hajúra pillantott, akinek arcáról semmit sem lehetett leolvasni. Szívesen játszott volna a fiúkkal, de félt az énekestől.
-Ha Bill nem bánja...
A férfi erre egy nagy sóhaj kíséretében felállt és az égnem emelte szemeit.
-Ülj belülre az ablakhoz!-mondta flegmán a lánynak.
Lory felállt és míg átült a túl oldalra, egy pillanatra hozzáért az énekes csupasz karjához. Áramütésszerű bizsergés futott végig testén és megborzongott.
Gyorsan leült és az ablakhoz húzódott. Bill a lehető legtávolabb foglalta el újra a helyét. A lány tudta, hogy azért tette ezt, mert még csak hozzáérni sem akar. Ez pedig még egy tőr volt a már így is tőrökkel borított vérző szívébe.
Összeszedte magát és enyhe mosollyal az arcán végigjátszotta a játékot. A szőke hajú egy szót sem szólt hozzá és rá sem nézett, de amikor megnyerték a játékot, egy rövidke másodpercre megvoltam a kezét és megszorította, majd el is engedte.
Lorraine már egy kicsit jobb kedvűen hunyta le szemeit később az ágyában.

2. rész:

2011-10-05T10:08:00.006+02:00

2. rész:

Reggel Lorraine elég későn kelt. Párnája alól előhúzta telefonját és miután kidörzsölte az álmot szemeiből, megnézte hány óra. Az idő dél felé járt.

Kikecmergett az ágyból és felöltözött. Megfésülte haját és kiment. Már mindenki ébren volt és az ebédhez készülődtek, ami most is pizza volt.
-Jó reggelt!-ült le Tom mellé és ásított egyet.
-Reggelt, cica?-karolta át vállát mosolyogva a fonott hajú és közelebb húzta magához.-Pár perc múlva dél. Még soha nem aludtál ilyen sokáig. Mi történt, kis manó?
-Biztos álmában Sebastian-nal hentergett.-jegyezte meg gúnyosan Bill, aki a nővel szemben ült, és belekortyolt a fehér bögréjében gőzölgő kakaóba.
A többiek hallgattak. Érezték a lány és az énekes közti feszültséget, de fogalmuk nem volt miből fakadhat.
Végül Gustav törte meg az idegesítő csendet.
-Tessék, Lory!-tett le a nő elé egy bögre kakaót, amit pár másodperce vett ki a mikróból. A lánynak készítette.-Idd ezt meg. Ebéd előtt jól fog esni.-mosolygott kényszeredetten.
Lory, mert a fiúk, kivéve persze Billt, csak így hívták, tenyereibe zárta a bögrét. Olyan szívesen ivott volna néhány korty kakaót, de eszébe jutottak a szőke hajú éjjeli szavai. Ott csengtek a fülében. "Semmi sem a tiéd. Semmi"... "Nem akarom, hogy a száddal beszennyezd a tárgyaimat."
Felpillantott Billre, aki mereven, sötét tekintettel figyelte, majd miközben ivott, jelentőségteljesen felhúzta a szemöldökét. A lány azonnal tudta, mire gondol most.
-Köszönöm, de nem kérem.-tolta el a citromsárga bögrét.-Itt semmi sem az enyém, így használni sincs jogom.-mondta halkan. Felállt és előrement keresztapjához.
-David!-kezdte.
-Áh! Szia, Lory!-mosolygott rá a férfi, majd arcon csókolta.-Örülök, hogy végre felébredtél.
-Szeretnélek megkérni valamire, David. Ha megálltok, hogy ebédet vegyetek a többieknek, nekem is hoznál valamit? Mondjuk egy kis hamburgert sült krumplival.
-Persze, hozok neked.
-Majd hozd be, kérlek az alvóhelységbe.Visszafekszem kicsit.
-Csak nem vagy beteg?-nézett a lányra aggódva David.
-Nem, ne aggódj. Csak kissé még fáradt vagyok.
Lorraine visszasétált a helységbe és becsukta az ajtót. Leült az ágyra és a falnak dőlve felhúzta lábait. Elővett a kistáskájából egy fekete bársonydobozt és felnyitotta. A benne lévő drága gyémántgyűrűt csodálta. Három hónappal ezelőtt adta neki az ékszert Sebastian, amikor egy romantikus, gyertyafényes vacsora után megkérte a kezét. Kicsit habozva, de igent mondott. Az eljegyzésről azonban senki nem tudott. Se David és még a fiúk sem.
A lány a gyűrűt bámulta és elképzelte, ahogy Bill letérdel elé és ő húzza az ujjára az ékszert azután a bizonyos kérdés után, amire ő igennel felelte volna.
De nem így történt. Az énekes már nem kedveli őt és azt akarja, hogy elmenjen innen. Fájt neki ez az elutasítás.
-Szép gyűrű.
A hang hallatán ijedten nézett fel. Picit megkönnyebbült, amikor Tom-mal találta szemben magát. A gitáros előtte állt és lágyan nézett rá.
-Mit keresel itt?-csukta le a dobozt és maga mellé tette.
Tom befészkelte magát mellé és átnyúlva a nőn, kezébe vette a dobozt. Felnyitotta és a gyűrűt nézte.
-Eljegyzési?-kérdezte.
-Igen. Három hónapja kaptam. De ígérd meg, hogy nem szólsz senkinek.-nézett rá a lány ijedten. Nem akarta, hogy kitudodjon.
-Ne aggódj, csajszi! A titkod jó helyen van Tom bácsinál... De ha ez itt eljegyzési, akkor miért nem tudhatja meg mindenki és miért nem hordod?-kérdezte Tom és visszatette a dobozt az előző helyére.
-Mert jelenleg Sebastian és én szüneteltetjük a kapcsolatunk. Három héttel ezelőtt szakítottam vele, mert megcsalt egy ápolónővel. Bevallotta és azt is elmondta, hogy csak egyszer fordult elő és nagyon megbánta.-folytak a lány könnyei.
Tom átölelte a nőt és fejét a mellkasára vonta. Hatalmas tenyerével a hátát simogatta.
Lorraine amennyire csak tudott, a férfihez bújt. Már egymás mellett feküdtek. A gitáros mellkasán pihentette fejét és lehunyta szemeit. Bill viselkedése után nagyon jól esett neki Tom szerető ölelése és gondoskodása. Mindig is tudta, hogy a nagy dumás macsó mögött egy érző szívű, szeretetreméltó férfi rejtőzik.
-Mondd, kismanó! Miért olyan feszült a légkör közted és Bill között?-tette fel a kérdést a fonott hajú.-Régebben jóban voltatok.
-Kérdezd meg tőle!-válaszolta a lány, de szemeit nem nyitotta ki.
-Már kérdeztem, de nem mondta el.
-Én se mondhatom el, ugyanis halvány fogalmam sincs róla. De ne beszéljük erről.
Öt percen belül Lorraine már megint aludt. Most pihente ki az utóbbi napok fáradalmait. Tom jelenléte most megnyugtatta feszült testét és lelkét.
Hangos ajtócsapódásra riadt fel. Tom már nem volt mellette és ő betakarva feküdt. Álmosan felnézett a jövevényre, aki nem volt más, mint Bill.
-Történt valami?-könyökölt fel és hajába túrt.
A férfi egy zacskót dobott le elé. Dühös tekintettel méregette a nőt.
-David küldi. Hamburger és sült krumpli? Nem értem, miért nem jó neked is a pizza. Mi a fenének válogatsz? Csak problémát okozol ezzel is, hát nem fogod fel? Miattad Davidnek egy messzebbi üzletbe is el kellett mennie. Elegem van már belőled és az ostoba kívánságaidból. Nem fogunk veled folyton kivételezni.-vágta oda a lánynak, és távozott a helységből.
Lorraine a párnába fúrta arcát és felzokogott. Soha életében nem bántak még így vele. Senki nem volt még hozzá ilyen nyers és kegyetlen. Talán tényleg az lenne a legjobb, ha hazautazna Berlinbe és eltűnne innen. Ha visszamenne Sebastianhoz és megbocsátva neki, feleségül menne hozzá. El kell felejtenie az énekest, aki már egy cseppet sem szereti, egy kicsit sem kedveli őt.
Megnyugvása után pillantása a zacskóra esett. Képtelen lenne most akár egy falatot is lenyelni. Kedve sincs enni a történtek után.
Épp a hosszú barna haját fésülte az ágyban ülve, mikor telefonja SMS-t jelzett. Sebastian írt neki.
"Hiányzol, életem! Egész nap te jársz a fejemben. Szükségem van rád."
Nem írt vissza. Nem akart most az orvossal beszélni Visszafeküdt és gondolataiba merülve bámulta a falat könnyes szemekkel.
Néhány órával később a zacskóval a kezében ment ki. Nem evett semmit. Csak keresztapját és az énekest találta kint, akik egymással beszélgettek.
-Hello!-köszönt nekik, majd kidobta a zacskót. Szemei kisírtak voltak és vörösek. Nem érezte túl jól magát.
-Jól vagy, Lory? Olyan sápadtnak tűnsz.-jegyezte meg David.
Már épp megmondta volna, hogy mennyire rosszul van, mikor meglátta Bill gúnyos, lenéző tekintetét, amint alaposan végigméri őt. Nem, nem engedheti, hogy a férfi észrevegye mennyire megviselte őt a vele való viselkedése.
Összeszedte magát és mosolyt erőltetett sápadt arcára.
-Semmi bajom, David. Jól vagyok. Az utóbbi napokban nem aludtam túl sokat és fáradt vagyok. Ennyi.
David megfogta a kezét és maga mellé húzta.
-Tudom, hogy Sebastian nagyon megbántott téged és tudom, hogy fáj, amit veled tett. De szeretném, ha itt kivernéd a fejedből a gondokat és jól éreznéd magad. Itt mindenki szeret téged.-ölelte át a lányt. A szakításról tudott, de az eljegyzésről ugye nem.
Lorraine az énekesre nézett, és találkozott a pillantásuk. Egy pillanatra mintha együttérzést olvasott volna ki azokból a csokoládébarna szemekből. Aztán Bill elfordította a fejét és kibámult az ablakon.
A lány elbúcsúzott este a többiektől és hamar nyugovóra tért.